|
52.Anyanyelvnk
2005.11.19. 16:31
1. Az õstrtneti oldal, vagy nyelvnk õsisgnek krdse arnytalanul nagy sllyal szerepel mai vitinkban, pedig nzetem szerint nem kulcskrds, tbb okbl sem. Az egyik az, hogy nyelvnk nemcsak az egyenes vonal (lineris) idõben ltezik, hanem (az indogermn eredetû, n. „fejlett s korszerû tudomnyos vilgnzet” ltal „kezdetlegesnek s gyermetegnek” tlt, s ezrt kiiktatott krkrs vagy csigavonal (idegen szval: ciklikus vagy spirlis) idõben. Ez ll (mitikus) trtnelmnkre, sõt egsz npi mûveltsgnkre, hagyomnyunkra is.
Ez a fajta mûkdsrend a klsõ szemllõnek gy tûnhet fl, mint a bvpatak; gondoljunk az brzol npmûvszet flvirgzsra a 19. szzad kzepn, vagy a tnchzmozgalomra, legjabban a nphagyomny irnti ltalnos s szleskrû rdeklõdsre, mely kpes a hatalom, az oktats s a tmegtjkoztats ltal akr 50-100-150 ven t folytatott hazudozst-kbtst-porhintst is zrjelbe tenni, hatstalantani. gy „mûkdnek” nyelvnkben a szcsaldok vagy szbokrok is. Teht a „vilg-virg”, az „des”, a „tr”, „hgy” vagy „bttban”, „zesl” szavaink s csaldjaik, az olyan hangrendi prok mint „vz-fesz”, elsõsorban nem trtnelmi kpzõdmnyeknek tekintendõk, melyek az egyenesvonal idõben „keletkeztek” s idõ mltval „eltûnnek”, hanem sajtos rtelemben vett rk rvnyû szerkezetek, melyek egy ideig lappanganak, majd kortl s helytõl fggõen ms-ms arculatukat kpesek megmutatni, s ezzel szmunkra a valsgot rtelmezni, kpletezni. Igaz ez templomos mngorlinkra, npmesinkre vagy valamely npszoksunkra is. Ezrt szmomra csekly haszonnal jr annak kimutatsa, vajon ltezett-e nyelvnk mondjuk 2160 vagy akr 26000 vvel ezelõtt (egybknt a vlaszom: igen, biztosan ltezett), vagy hogy megelõzte-e legalbb 2x2160 vvel a sumr vagy knai nyelvet? Vagy mita ltezik benne a SzûR sz? Vagy hny n. etimont õrztt meg mondjuk a francihoz kpest? Prhuzamknt: rtelmes krds-e az, hogy 26000 vvel ezelõtt lt Nyilas jegyû elõdnpeinknek volt-e mngorljuk, s vajon mit karcoltak bele? Minthogy fltehetõen akkor is a szellemi vilgrenddel sszhangban ltek, msfle, de alighanem ugyanolyan magas mûvszi szintû, vilgegyetemes (kozmikus) mrtkû s alapozottsg brkat, mint 19. szzadi psztorfaragink, Kirly Zsiga vagy Hod Jzsef (akikrõl a hivatalos mûvszettrtnet s a kzoktats – szigoran nhibjbl – tudni sem akar). gy vlem, az „rk rvnyû” jelzõ nemcsak mennyisgileg hosszabb tartam mint mondjuk az „igen õsi”, hanem mutat a msik irnyban is, a jvõ fel.
2. A nyelvrokonsg krdse a nyelv trbeli oldalt rinti, s – msodik okknt – lnyegben ugyanazt gondolom rla, mint az idõbelirõl: nyelvnk mesei (vagy mitikus) s kozmikus, szentsgi (szakrlis) trben (is) ltezik, szerkezetei a mitikus tr trgyait, viszonylatait, illetve a benne vgbemenõ folyamatokat kpezik le. s mivel a mesei vagy szentsgi valsg lnyegileg mindentt ugyanaz, a magyar s a vilg brmely ms – szervessgt legalbb nyomokban õrzõ – nyelve kztt fogunk meglepõen nagy szm prhuzamot tallni (az albb kifejtendõ Saussure-i ttel a nyelvi jel nknyessgrõl ppen ebben akadlyoz meg bennnket), s ennek az gvilgon semmi kze a hagyomnyos rtelemben vett genetikai (?) nyelvrokontsnak. A nyelvrokonsg eszmje trtnelmileg korltozott trben s idõben merlt fl: Nyugat-Eurpban a 19. szzad elejn, amikor az indogermn npek hirtelen elkezdenek maguknak rangos õsket keresni, s mindjrt meg is haragszanak rnk (s elindtjk soros hadjratukat kioktatsunk s „flzrkztatsunk” cljbl) – azrt, mert neknk nem kellett keresni, hiszen a magyarsgban mindig lt a hun-szittya szrmazs tudata. (Prhuzamknt: hol volt, illetve hol van Szktia? Ne a Cartographiai Vllalat trkpein keressk; ma is megvan, s onnan ma is ki lehet jnni. Taln most megint jvnk is kifele, az elõrs mr ltszik.) Az effle rokonkeressi s rokongyrtsi mozgalmak viszonylag rvidtv politikai-vilgnzeti clokat szolglnak, s nmaguktl eltûnnek, ha ezek a clok elvesztik idõszerûsgket.
3. Viszont egy valamire kivlan alkalmas a nyelvrokonsg krdse (s ez mr a harmadik oka ez irnyban fennll rdektelensgemnek): hogy elfedje, homlyba burkolja a lnyeget, a szkincs belsõ sszefggsrendjnek, szervessgnek, teht egszen pontosan: a szcsaldok vizsglatnak krdst. Nyelvnk (szkincsnek) e ktfle megkzeltst nagyon pontosan flvzolja Lugossy Jzsef (az akadmiai nyelvtudomny rszrõl mltatlanul, de nagyon tudatosan) felejtsre tlt, illetve kiiktatott nyelvsznk 1857-ben megjelent tanulmnyban, melyben a „szcsaldostst” a trtneti-sszehasonlt vizsglat el helyezi sorrendben, de mindkettõt fontosnak tartja. Csakhogy rla pontosan azrt kellett elfeledkezni, mert merszelte ezt a kt mdszert egyenrtkûnek, egymst kiegsztõnek tekinteni. Õ maga a szcsaldostst tartotta fõ feladatnak, s e tanulmnyban pldt is mutat erre „fl” szavunk s rokonsgnak elemzsvel. Taln tekinthetõ a szerves mûveltsget megalapoz kutatk egyiknek, bizonyos rtelemben a „szerves nyelvszet” elõfutrnak. A kvetkezõ vben mr ezer pldbl ll magyar hangrendi prhuzamot tesz kz, kztk „apad-eped, rny-ernyõ, buzog-pezseg” stb., melyek risi tbbsgrõl tudni sem akar mai nyelvszetnk. Ekkorra ugyanis mr Hunfalvy alias Hunsdorfer uralja az akadmit (ppen vget r a Bach-korszak), ugyanebben az vben pedig testvri segtsgnyjts cljbl behvja Nmetorszgbl Josef Budenzet, s aztn õk ketten (a magyarajk, de kozmopolita gondolkods Brassai sajnlatos kzremûkdsvel) a szcsaldostst eltvoltjk a kzdõtrrõl (ennek egyik oka az lehet, hogy elõbbiek nyelvben efflk nem nagyon vannak, vagy mr nem mûkdnek), s azta is tudomnyos szmagyarzatnak kizrlag az (n. „rokon” nyelvekkel) trben hasonlt, illetve az idõben (trtnetileg) vizsgld szfejts marad: „megmutattk nyelvszetnknek azt a biztos utat, melyet soha tbb el nem hagyhat” – Pallas Lexikon. (Merem remlni, hogy el fogja hagyni.) E kt nmetajk szemlyt „tiszteljk” (vagyunk knytelenek tisztelni) mai napig a „tudomnyos magyar nyelvszet” megalaptiknt; a szepessgi szsz Paul Hunsdorfer 17, Budenz pedig 22 ves korig egy szt sem tud magyarul, mgis az ltaluk lefektetett „alapokon” nyugszanak iskolai anyanyelvi tanterveink a mai napig, azok alkotjk nyelvi tudatunk s tudsunk „tudomnyos alapjait”. Ezekben a tantervekben minden benne van, ami indogermn szempontbl a magyar nyelvben szrevehetõ; ami nem, az termszetesen nincs benne – hogyan is lehetne?. s nemcsak anyanyelvnket illetõen mûkdtek, hiszen Hunsdorfer-Hunfalvy nagy kldetsnek tartja, hogy a szerinte butcska s elmaradott magyarokat megismertesse a „korszerû nyugati tudomny risi eredmnyeivel”, elveivel s mdszereivel, tovbb flvilgostsa õket valdi eredetkrõl, az addig hitt „mesk” helyett (szkta-hun-magyar folytonossg, stb.). Nyugodtan mondhatjuk, hogy kettejk mûkdse flrt egy Trianonnal (s mindkettõjk nevt ma kzpiskolk s utck viselik!), pontosabban nyelvnk elsõ Trianonjval; a msodik alighanem „A magyar nyelv trtneti-etimolgiai sztra” cmû hromktetes mû megjelense (1967), melyet Szõcs Istvn kolozsvri r joggal nevez a magyar nyelv elleni legfrtelmesebb gnyiratnak (ami termszetesen nem azt jelenti, hogy e mû szakmailag teljesen hasznlhatatlan volna). – Nyelvnk (lineris idõben vett) õstrtnete helyett teht jval tanulsgosabb lenne nyelvtudomnyunk trtnett szemllni, hiszen mai napig ltalnos a vlekeds, hogy csakis nyugati mdszerek tvtelvel, alkalmazsval vizsgland (s vizsglhat) anyanyelvnk (errõl mg lsd albb).
4. A szcsaldosts mint nyelvvizsglati (illetve szkincsvizsglati) mdszer kiiktatsa s Lugossy elfelejtetse nem az egyetlen oka annak, hogy rdemi sznyomozs azta sem folyik. Ekkortjt szletik meg Svjcban F. de Saussure nyelvsz, akinek majd feladata lesz 50 v mlva kifejteni (bizonyts nlkl) a mr jval korbban hallgatlagosan s szles krben elfogadott ttelt a nyelvi jel nknyessgrõl, megegyezsszerû voltrl. Ha pedig a nyelvi jel, a sz nknyes, esetleges, megegyezsszerû, teht nincs kapcsolatban az ltala jellt valsgszelettel, akkor ugyangy lecserlhetõ, helyettesthetõ, mint mondjuk egy KRESZ-tbla. nknyes, megllapodsszerû elemek kztt pedig rdemben rendszerszerûsgrõl (azaz egymst motivl, magyarz szavak csaldjrl) sem lehet beszlni (a lexikolgia – a szkincs vizsglata – azta ki is szorult a nyelvtudomny peremre). s ez megint nemcsak a nyelvi jelre vonatkozik, hanem pl. a npmûvszet kpjeleire is. Amikor Molnr V. Jzsef vagy msvalaki npmûvszeti brkat rtelmez szentsgi-szertartsi szempontbl egy vilgegyetemes rend skjn, a „magas tudomny” azt ugyanolyan szlhmossgnak tartja, mint amikor n vizsglok egy szbokrot, s nem az a fõ krdsem, hogy honnan szrmazik a sz, hanem az, hogy hov pl be? Hogy a valsg mely darabjt kpletezi, s milyen sszefggsrend nyilvnul meg kzttk?
5. Sajt mûveltsgtõl, szellemi rksgtõl sokakhoz hasonlan elvadtott, idegennyelv szakos tanrknt kt mestertõl tanultam nagyon sokat, egy-egy mondatukat idzem: „Anyanyelvnk s npmûvszetnk egylnyegû” (Pap Gbor), s „A termszetes mûveltsgben lõ, kvl-bell rendezett ember minden mozdulata: szertarts” – s fordtva: azzal rendezi magt, hogy htkznapi mozdulatait is megszenteli (Molnr V. Jzsef). Nyelvre tfogalmazva: elvileg minden egyes sz kimondsa (a ktõszavak is!) – szertarts. Teht nemcsak nknyessgrõl, vletlen egybeessekrõl nem lehet sz hagyomnyos jelrendszereinkben, hanem ppensggel btran felttelezhetnk nagyfok egybeesst e rendszereink (brzol npmûvszet, nyelv, nptnc, szoksrend, stb.) s az ltaluk kpletezett (mitikus) valsg szerkezete s mûkdsrendje kztt. Tovbbmehetnk Lugossynl: nemcsak belsõ motivltsg (azaz megmagyarzhatsg, indokolhatsg vagy tlthatsg) s rendezettsg van nyelvnkben (fecsrel-pazarol, hervad-sorvad, fonk-fenk, foszlik-feslik, kasza-ks stb.), hanem ltalnossgban megfogalmazhatunk egy nagyon kemny ttelt: nyelvnk szerkezete s mûkdsrendje – mg mai megnyomortott, lappangsba knyszertett llapotban is – kpes kpletezni, megidzni a Teremtõ rendjt, a valsg teljessgt, annak nemcsak anyagi, hanem lelki s szellemi szintjein is. Nyelvnk, npmûvszetnk s a mitikus valsg csodlatos sszhangja, rokonsga gynyrûen mutatkozik meg a hres korondi szarvasos tnyron (Pll Antal mûve az 1960-as vekbõl, teht nem a tvoli, kds mltbl!): SzaRV – SZRNY – SziRoM – SzeLLeM.
6. Az iskolai anyanyelvi nevels tbb okbl is torzul: egyik a kizrlagos finnugor rokonts, amit ugyan nem ismtelgetnek folyton az rkon, mgis meghatroz a jelentõsge, hiszen ma a sznyomozs szinte kizrlag azt jelenti, hogy vlaszt keresnk a „Honnan szrmazik?” krdsre, s makacsul elkerljk a „Hov pl be?” krdst (mert ezt idejekorn „tudomnytalannak” nyilvntottk). Nem kevsb slyos a kvetkezõ alapttel, amit szintn nem hangslyoz az oktats (sõt gy taln meg sem emlti, „csak” kemnyen s kvetkezetesen rvnyesti), ez pedig nyelvnk alaktanrl s mondattanrl lltja, hogy az csak az indogermn nyelvekre, jelesl a latinra (grgre, angolra stb.) kidolgozott fogalmak, mdszerek s eljrsok segtsgvel vizsglhat. Karcsony Sndor a mlt szzad harmincas veiben felshajt: vajon lesz-e valaha olyan nyelvtanunk, mely a magyar nyelvet nem kvlrõl behozott szempontok s osztlyozsok szerint (vagy Lugosy szavaival: „az rja nyelvszet ksz trvnyeit trva”), hanem nmagbl, sajt belsõ lnyegbõl, sajtossgaibl kiindulva fogja tudni magyarzni? Mra ennek nemcsak szksgessge, de lehetõsge is kezd kirajzoldni; szksgtelen brmifle nyugati vagy keleti nyelvtudomny (legfljebb mint tanulsgos s kerlendõ tvutak), rendkvl gazdag nphagyomnyunk, nll s mshonnan le nem vezethetõ szellemi rksgnk s nyelvnk jszerû, teljeskrû nyelvszet kidolgozst teszik lehetõv, sõt: ezt meg is kvetelik. Ez a nyelvszet krvonalaiban mr kezd kirajzoldni, de nagyon sok munka vr rnk.
7. Anyanyelve rtkeinek flismershez el sem jut a gyermek, mert az iskolai nyelvtanrk unalmasak s rdektelenek szmra (tanr s dik egyarnt sejti, hogy ezek az rk nem anyanyelvkrõl szlnak). Innen kikerlve a val letben is azt ltja, amit ott tanult a nyelv szerepkrrõl: eszerint a nyelv nem ms mint „az emberi kommunikci eszkze”, vagyis fogyaszti ignyeink megfogalmazsnak s – j angolszsz mdra – lehetõleg msok rovsra trtnõ rvnyestsnek eszkze (esetleg mg arra lehet alkalmas, hogy ostoba vicceket mesljnk egymsnak, s hagyjuk magunkat flretjkoztatni, sandn befolysolni a mindenkori hatalomtl). Teht mr meg sem fordul fejben, hogy msra is hasznlhat, pl. a vilg rtelmezsre, nagyon õsi s alapvetõ tuds szerzsre a vilg szerkezetrõl, a Teremtõ rendjrõl s mûkdsrõl.
8. gy lassan elrkeznk nyelvnk sajtossgainak szmbavtelhez, amikor is nem az ltalnos nyelvszet (indogermn nyelvekre alapozott) elvrsaibl indulunk ki, hanem a szerves jelrendszer s (mitikus) valsg kzti rokontsbl. Hangtani skon a legsajtosabb dolog az, hogy a fogalmak szellemi tartalma elsõsorban mssalhangzk rvn fejezdik ki s addik t, vagyis szavainknak van egy igen szilrd s tarts mssalhangz vza (amit ms szempontbl hvhatunk a nyelv szellemi szintjnek is). A mssalhangzk hat csoportba szervezõdnek mr egyes 19. szzadi nyelvszeinknl (hetedik lehetne a magnhangzk csoportja); az egyes csoportokon bell szabadon vltakozhatnak, de bizonyos szablyok szerint csoportok kztti vlts is lehetsges. gy fenti pldinkban a „FeCSRel-PaZaRol” pros az n. befv s sziszegõ hangok vltakozst szemllteti (a hangrendi prhuzam mellett), a korondi tnyrhoz fntebb emltett szavak pedig a „sziszegõ-jelr-nemes” hangcsoportokon belli vltsokat. Ez gykeresen szembenll a hivatalos nyelvszet llspontjval, mely nem tesz minõsgi klnbsget a ktfle hang kztt, sõt az n. megklnbztetõ jegyeken alapul hangtani elmletek (Trubeckoj, Jakobson, Chomsky–Halle s kvetõik) mra teljesen sszemostk a magnhangzkat a mssalhangzkkal. Ennek egyik oka az, hogy az indogermn nyelvekben a magnhangzknak is komoly alaktani szerepk van (pl. tõhangz vltsa az angol rendhagy igk s fõnevek sorban), mg nlunk „csak lelkestenek”, vagyis pl. tjegysgi klnbsgeket, rokonrtelmû prokat stb. fejeznek ki.
9. Hogy milyen prhuzamok fedhetõk fel hasonl mssalhangz kplettel rendelkezõ szavak s a valsg mesei vagy szentsgi arculata (jelen esetben keresztny vallsunk) kztt, taln legteljesebben eddig „Hit s anyanyelv” cmû rsomban sikerlt bemutatni, egyrszt a TeST-TiSZT(a)-TSZTa-oSTYa (s angol TaSTe-ToaST-DuST-HoST), msrszt egyalak LaK1,2 szavunk, harmadrszt Z1-5 szavunk rvidtett elemzsvel. A teljes rendszer csak a magyarban van meg, az angolban mr csak a cserepeit talljuk meg – a sz szoros rtelmben, hiszen az e nyelvben is fllelhetõ TeST sz latin elõzmnye tnyleg cserpdarabot jelent; az angolban – lvn jellegzetes mozaiknyelv, szkincsnek a norman hdts okozta 50%-os lecserlse miatt – tnyleg van „eredete” (azaz egyenesvonal idõben nyomozhat leszrmazsa) a szavaknak – egyebe mr alig van. E trgykr teljes kifejtse 2-3 elõadst ignyel, de a Turn 2002/3. szmban megksreltem nhny oldalon sszefoglalni, br lehet, hogy ez az rthetõsg rovsra trtnt. Ebben sikerlt igazolni, milyen pontos fedsbe hozhatk szavaink s szertartsaink, sõt keresztny hitnk fontos alapttelei. „Kezdetben volt az ge” – ez a mondat nem valamifle szkp, hanem kemny s nap mint nap rvnyeslõ valsg, amit ideje volna komolyan venni. A Teremtõ rendje mindenkppen rvnyesl a vilgban, mai lepusztult vilgunkban is, s ennek nyelvi kifejezõdse lesz mg egy olyan sorvadt, elszervetlenlt nyelvben is, mint az angol: a World Trade CeNTeR nevû pokoli ikertorony nevnek utols tagja magyarul SzeNTLY-nek, angolul CeMeTeRy-nek azaz temetõnek olvashat ki. A vilguralomra trõ, helyi mûveltsgeket s szoksrendet legzol pnzhatalomnak emelt szentlybõl gy vagy gy, elõbb vagy utbb temetõ lesz, akr az al-Kaida szabadsgharcosai, akr a CIA s a MOSZAD emberei robbantottk fl, ahogyan ez utbbit is sokan hiszik. A mai nyelvszet (s az egsz tudomny) tagadja az effle prhuzamoknak mg a lehetõsgt is, mint ahogy nyelv s vilgkp sszefggst is – nyilvn alapos oka van r, hogy j esetben mûkedvelsnek, szlhmossgnak, rosszabb esetben llekgygyszati esetnek, netn – a korral haladva – a kzeljvõben (szellemi) gerillaharcnak, terrorizmusnak minõstse az enymhez hasonl bvrlatokat. (Kiemelnm azt, hogy effle okfejtsek megrtshez szksg van Istenben vetett hitre, de ez taln nem tlz, teljesthetetlen kvetelmny. Aki nem hisz, aligha vrhatja el, hogy fltrul elõtte a teremtõ ige mûkdsnek rendje, legfljebb ncl jtkokat ûzhet nyelvszet cmn.) Gondoljuk csak el, hogy anyanyelvnk szkincsnek tlnyom rsze – ha ugyan nem egsze, belertve mg a legjabb idegen klcsnszavak egy rszt is, ilyen szcsaldokba rendezhetõ (Lugossy kifejezsvel: „szcsaldosthat”), melyeknek jl kitapinthat mitikus (a mindennapi tapasztalaton tlmutat) rtelmezse is van, sõt elsõsorban az van. Hogy Lugossyt emiatt flrelltottk, s az akadmikus nyelvszet – nyomban pedig az egsz anyanyelv-oktats – errõl azta sem tud, s ezzel nem foglalkozik, enyhe kifejezssel is slyos s megbocsthatatlan szakmai felelõtlensg, nem is beszlve a magyarsgtudat rszben emiatt bekvetkezõ torzulsrl s az anyanyelvhez val viszony leromlsrl. Szerencsre nyelvnkbõl semmi el nem veszett, annyi a dolgunk, hogy lefjjuk rla a kincseit takar porrteget, letakartsuk a mocskot, amit rkentek egyfelõl a Habsburgoktl tmogatott dszes Hunsdorfer-Budenz pros s az õket mig kvetõ, mindenfle rendszerben – kizrlagos s nagymrvû – llami prtfogst lvezõ nyelvsznemzedkek, msfelõl a szerencstlen Saussure s a nyomdokaiban jr strukturalistk, jabban pedig a generativistk. j tudomnyossgot kell ltrehozni, melynek alapjt nem az Arisztotelszig visszavezethetõ indogermn „formllogikai-racionalisztikus-empirikus, deduktv-absztrakt” maszlag kpezi, hanem a szerves jelrendszerek mûkdsnek rszben mg fltrand alapelvei, a rokont gondolkods s a prhuzamok. A mûveltsgnknek, nyelvnknek s nemzettudatunknak eddig mrhetetlen krokat okozott rja illetve indogermn nyelvszet (Lugossy s Karcsony szhasznlata) egy napon remlhetõleg ki lesz tiltva a magyar nyelvnek mg a kzelbõl is, kpviselõi gyakorlatozzanak inkbb a nmet, grg, hber vagy egyb elszervetlenlt nyelveken, a minket pedig hagyjk bkn.
10. A vizsgland egysgek klns csoportjt kpezik az egyalak szavak vagy homonmk (MH, LP, VR, NyL, Nõ, ToL[L], VaR[R], SzûR, TeReM, stb.), melyek jelentsei kztt – szges ellenttben az akadmikus nyelvszettel – igen szoros sszefggst tteleznk fl – s bizonytunk be (termszetesen nem formllogikai keretek kztt, hanem itt is rokonts, prhuzamok rvn). Egy rszkben fõnvi s igei jelentsek prhuzamt ltjuk, melyek ily mdon a valsg llapotszerû, illetve folyamatszerû oldalt vagy viselkedst idzik meg. Ezt a klnbsget rgi magyar nyelvszetnk pontosan rzkelte, Horvt Istvn 1805-ben „llatos neveknek” mondja a fõneveket (az ige pedig folyamatknt = nvnynek felel meg). Valsznûleg elmosdik a hatr egyalak szavak, hangrendi prhuzamok s szcsaldok kztt, de egy szerves rendszerben ez vrhat is. Folytatni kell az ilyen rendszer vizsglatnak legjobban megfelelõ mdszerek kidolgozst.
11. Sajtos szpsgeket tartogat szmunkra ragozsi rendszernk is, melyet szintn sokan valamifle vletlenszerûen ltrejtt, elhanyagolhat fontossg alaktani jelensgnek tartanak, s ksrlet sem trtnik vilgkpi vonzatainak megfogalmazsra. Itt elõszr azt kell tisztzni, hogy a 19. sz. kzepn az indogermn nyelveket szerkezeti sajtossgaik (s nem „rokonsguk”) alapjn hajlt (flektl) nyelveknek, mg a magyart, a trk s finnugor nyelveket, a busmant, baszkot, a kaukzusi nyelveket s az indin nyelvek egy rszt (majd ksõbb a sumrt is) a ragoz (idegen szval agglutinl) nyelvekhez soroltk az akadmikus nyelvszet nagy nevû kpviselõi, s ez az osztlyozs nzetem szerint szilrdabb alapokon nyugszik, mint a nyelvrokonts. Teht akkor javtsuk ki a szles krben elterjedt, de teljesen tves szhasznlatot, mely szerint az oroszban, latinban stb. is volna „ragozs”. Ezek a nyelvek nem tudnak ragozni, csak hajltani vagy hajtogatni (ppen ezrt soroltk õket a flektl nyelvekhez). Egy latin, orosz, szanszkrit igt vagy fõnevet semmi mdon nem lehet elragozni (csak hajtogatni, illetõleg konjuglni s deklinlni), teht brmilyen keserves, le kell szokni errõl a slyosan megtvesztõ szhasznlatrl, akrmennyire fog kaplzni ellene a kzvlemny vagy a hivatalos nyelvszet (mert bizonyra fog), legalbb sajt osztlyozsaik tiszteletben tartsra szortsuk r õket. Minthogy – msfle rvelssel, a szcsaldosts vonaln – RaG1 szavunk a RuH-hoz kt (s ezltal a ViSeL-ethez, ViSeL-kedshez s ViSSZL-shoz, azaz viszonyulshoz), RaG2 pedig a tetõt hordoz (viselõ) szarufkat jelenti (csmunka), a ragozs valjban illesztsi, illeszkedsi (vagy ha gy tetszik: jraszervestõ) mûvelet. Teht a valsghoz val viszonyuk egszen ms lesz a ragoz (s az n. bekebelezõ, pl. az indin nyelvek nagy rsze) nyelven beszlõ npeknek, mint a hajlt (indogermn, smi) s az n. elszigetelõ vagy analizl (knai) nyelveken beszlõknek, akik folyton elhajolnak, eltrnek s elvonatkoztatnak tõle, s gy nmaguktl is. kezettel pedig a RG igt kapjuk a ragbl: ahogyan a szent ldozsban Jzus testt NyeLV-nkre vesszk, NyL-unkkal elkeverjk s le-NyeL-jk, ugyangy meg-FoG-juk s meg-RaG-adjuk, azaz hasontjuk magunkhoz, tesszk anyanyelvnkkel magunkv a krnyezõ vilgot, melyet nem akarunk indogermn vagy smi mdon uralmunk al hajltani s birtokolni, hanem inkbb sszeplni, egybehangoldni vele; a magyarsg illik a vilgnak. Annak, aki – s amg – Isten tenyern van, nem kell eltrtenie, megklnbztetnie magt a vilgtl, vagy elszigetelnie magt tõle.
12. Ezek utn igazn klns dolog lenne, ha a mondattan tern nem tallnnk sajtos magyar vonsokat. Bizony tallunk, s itt nem is nagyon kell trni magunkat, mert Karcsony Sndor, a 20. szzadi hazai nevelsgy legnagyobb alakja „A magyar szjrs” cmû knyvben ehhez lerakta az alapokat. szreveszi, hogy az indogermn szjrs alapjaiban eltr a magyartl, tovbb azt, hogy ennek az eltrsnek nyelvi okai vannak. Hrom pontban foglalja ssze a klnbsgeket. A) az indogermn mondatfûzs s gondolkods lnyege szerint alrendelõ, mg a magyar (s fltehetõen a tbbi pusztai, s mellesleg[?] szintn ragoz nyelveket beszlõ npek) jellegzetesen mellrendelõ mdon fûzik ssze mondataikat, gy is gondolkodnak s viselkednek. Ennek megint nagyon komoly vilgkpi vonzatai vannak, hiszen trtnelmnk a bizonysg r, hogy a tbbi nppel, a termszettel s annak isteni rendjvel szintn kpesek vagyunk, vagy legalbbis a legutbbi idõkig kpesek voltunk, mellrendelõ mdon egytt lni, ami nemigen mondhat el az indinok milliit lemszrl, rabszolgk tmegeivel kereskedõ, gyarmatost, termszetrombol, folyton hborz angolszsz, spanyol, nmet stb. nemzetekrõl. B) a magyar szemlletes (lsd szcsaldok – br Karcsony ezt nem veszi szre, õ csak mondatszinten vizsgldik), az indogermn elvont (absztrakt, deduktv), vagyis elvonatkoztat a valsgtl, mert megszakadt vele a kzvetlen viszonya. C) Msknt kezelik a fogalmakat, amennyiben az indogermn mindig flttes fogalomhoz val alrendeltsgben tekinti, a magyar viszont mindig egy msik azonos rendû fogalomhoz kpest ragadja meg a fogalmat (ikerviszony); teht az indogermn folyton flfel „definil”, elszigetel s elklnt, befagyaszt s megmerevt, a magyar viszont prhuzamokban gondolkodik s fejezi ki magt – az idegen mintkat kvetõ oktats, tudomny, politika stb. ettõl prbl meg elidegenteni, errõl prbl meg leszoktatni bennnket (ahogy Lugossy mondja: szavaink egymst magyarzzk). – Keresztny hitnktõl is merõben idegenek az alrendeltsgi viszonyok (sajnos egyhzainktl nem), hiszen Jzus megszletsvel valjban Isten mellnk rendelte magt, TeST-VRei lettnk finak. A mai magyar ember meghasonlottsgnak taln legfõbb oka ppen az, hogy legksõbb htves kortl nyelvnek mûkdsrendjtõl, npi hagyomnynak szellemtõl merõben eltrõ, sõt azzal homlokegyenest ellenkezõ szjrst knyszert r az iskola, most mr tbb szz ve. Mita az iskolai oktats intzmnyeslt, bunkval verik belnk a merev indogermn szjrst, bugyuta defincikkal, „szubjektv-kompliklt” vilgkpkkel (Karcsony szhasznlata) egytt. s folyton a szamrpadba ltetnek bennnket, mert nem tudjuk tvenni ezt a gondolkodsi mdot, legfljebb csak a felsznen. „Gzsba ktni, megnyomortani, ldsni, knozni lehet a magyar lelket, indogermnn tenni nem lehet.” (Szvleljk meg ezt a Karcsony-i gondolatot.) Eredendõen a magyar prhuzamokban, hasonlatokban, gondolatlncokban fejezi ki magt, melyekre a legszebb pldkat npdalaink szolgltatjk. Taln mert tudjuk, hogy a valsg, Isten rendje nem az alrendeltsgi elv, nem az indogermn defincik szerint mûkdik.
13. A ragozs esetben nyelv s valsg viszonya kiss tttelesebb, a mondatfûzsben kzvetlenebb. Nem vletlen, hogy legjabban nyelvnket ppen ebbõl az irnybl ri a legtbb tmads. Nemcsak klcsnszavak kpben mrgezi nyelvnket az angolszsz szemtradat, hanem mondatfûzsnkben is pestisknt terjed az indogermn alrendelõ szerkeszts: „A legjobb dolog, ami a gymlccsel trtnhet”, „Amire reflektlni szeretnk, az kt dolog”, s a tbbi mondattani torzszltt. Ennek nyelvszeti megtmogatsaknt 5 vvel ezelõtt megjelent, generativista (azaz Noam Avram Chomsky iskoljt kvetõ) szellemben megrt „j magyar nyelvtan” a mellrendelõ sszetett mondatokat mr nem is trgyalja – mintha valamifle torz globalizcis sszeeskvs folyna nyelvnk s mûveltsgnk ellen (ugyanez a nyelvtan ktsgbe vonja nyelvnk tisztn ragoz jellegt – vajon mi a ttje ennek a gyans jtknak?)
14. Ezen a ponton kvnkozik a krds: mirt olyan rettentõen fontos, hogy mi belpjnk az Eurpai Szvetsgbe? (ha jl tudom, ez az „uni” sz magyar megfelelõje.) Ha csak azrt, hogy neknk jobb legyen, akkor õk mirt srgetik ezt olyan nagyon? Lehet, hogy szksgk van egy olyan nyelvre, melyben TeST s TiSZTa prhuzamban ll egymssal? Ezzel szemben az angol BoDy ’test’ grg elõzmnybõl ered a PaTiKa is, ennek pedig BeTeG az egyik magyar olvasata… (Robert Graves kiderti, hogy az Albionnak nevet ad „Fehr Istennõ” bõre azrt volt krtafehr, mert – leprs volt szegny; de ezen Graves meg sem dbben.) Ht ezrt kellett betiltani a szcsaldostst, hogy ezek ki ne derljenek; mert pusztn a nyelvhasonltsbl ezek az sszefggsek nem derlnek ki, csak ha sszekapcsoljuk a kt mdszert, ahogy Lugossy eltervezte. Egy olyan nyelvre van taln szksgk, melynek szkincse magasan szervezett, igen sszetett, teljes egszben szerves egysget alkot, mint egy risi tlgy levlzete? Melynek ragozsi rendszerbõl a valsghoz val jfajta viszonyulsi md tanulhat meg: illeszkeds vagy rhangolds (gbekilt arctlansg, hogy mg õk papolnak neknk krnyezetvdelemrõl, akik a kzelmltban is szmokkal szinte kifejezhetetlen mennyisgû olajat rtettek sajt tengerkbe, most pedig flperzselik erdõsgeiket! Akik koldusszegny orszgokat bombznak porr, s „szegnytett urnt” vetnek be j messzire sajt orszguktl – de hozznk elg kzel). Netn szksgk van egy olyan mûveltsgre, melynek szervezõdse a Teremtõ rendjt kpletezi, s amelynek szjrsa, kpalkotsi rendje, npzenje, õsi kzigazgatsi rendje s gazdlkodsi mdja egyarnt mellrendelõ? A sajt kiresedett, meddõv vlt, rszben elherdlt, rszben denaturalizlt mûveltsgk s nyelvk megtermkenytse, letben tartsa – s hatalmuk tmentse – rdekben? Taln nem is az a kldetsnk, hogy „flzrkzzunk”, magunkat indogermnn mzoljuk, hanem hogy rajtuk segtsnk… Hogy htha le tudnnak egyszer szokni arrl, hogy ms npeket s a termszetet folyton maguk al gyûrjk, s ezrt mg ki is tntessk magukat. EU-tagknt meg lehet majd tõlnk tanulni, hogy a valsg elemeit nem csak mennyisgi, hanem minõsgi szempontbl is lehet kezelni (nyelvnkben a nvelõ elhagysval), amire az angol nyelv nem kpes. Hogy a magyarban nincs ige a birtoklsra (mint angolban a „to have”), hanem ezt rszeshatrozval fejezzk ki („nekem van stb.), vagyis nem birtokolni akarjuk – j indogermn mdra – a valsgot, hanem csupn rszeslni belõle. Ezeket s sok egyebet csak tõlnk tudhatjk meg – ha akarjk, ha egyltaln kpesek flfogni.
15. Nyelvnk szpen sorban fltrul szerves sszefggsei lehetõv teszik, hogy ms, elszervetlenlt nyelvekben is felkutassuk a valahai szervessg maradvnyait. Eddig tbbszz angol-magyar nyelvi prhuzam gyûlt ssze, nmelyik nagyon szp. Sõt lehetõv vlt pl. magnak az aNGoL npnvnek az rtelmezse – sajt nyelvi kereteiken bell: a Szûz-Halak llatvi tengelyre illeszthetõ r, s ekkor kiderl, hogy pontosan azt csinljk ma a vilgban, amire e tengely alapvetõ ismrvei kpestik õket, csak sajnlatos mdon annak nem a vilgos, hanem stt arculatban.
16. Mindennapi letnkben nemigen tallkozunk az emltett szcsaldokkal, de nem azrt, mert tlsgosan elvontak lennnek (ppenhogy nagyon is szemlletesek), hanem azrt, mert indogermn mintkat kvetve ma nyelvnknek csak egy nagyon felsznes rtegt hasznljuk, s ezen a fogyaszti ltszinten gy tûnhet, hogy a mi nyelvnk sem jobb az vknl; „teljesen tlagos nyelvnk van”, vlik nyelvszeink). Holott csupn lappangsba knyszerlt nyelvnknek lnyegi, fontosabb rsze – csakgy mint nphagyomnyunk jelentõs rsze, bvpatakknt ltezik, de brmikor felsznre trhet. Klns szpsgben bukkannak fel azonban npdalaink rgi rtegben, ugyanis ezek szveghez senki sem nylt. „Ki se mengyek, meg sem adom magam” cmû knyvemben ilyen npdalelemzsre tettem ksrletet a szcsaldok vonaln (korbban pedig egy angol-skt ballada elemzsre, angol nyelven). Nincs szksgnk semmifle, idegenbõl behozott-majmolt rja vagy smita nyelvszetre, se strukturalizmusra, se kognitv grammatikra, a generatv iskolra pedig vgkpp nincs (lsd albb). Anyanyelvnket sajtmagbl kell kifejteni, sajtossgai szerint megmagyarzni. Nem kell arra vrni, hogy Bcsbõl, Moszkvbl, Brsszelbõl, vagyis az ppen soros klfldi irnyt kzpontbl rblintsanak erre a kutatsi irnyra. Mi kell akkor ehhez az j magyar nyelvszethez? Kell hozz btorsg, erõs nemzeti elktelezettsg, a magyar nphagyomny alapos ismerete, sajtos rzk ltalban az emberi nyelvek tanulsa s klnsen az anyanyelv irnt, a nyugati s keleti nyelvtudomny ismerete s hozz val egszsges brl viszony. (Nem talltam ki semmi jat, csupn felsoroltam Karcsony s Lugossy jellemvonsait.)
17. Hinyos maradna ez a felsorols, ha a magyar nphagyomny keretben mûkdõ nyelvszknt nem hvnm fl a figyelmet az anyanyelv-oktatst kzvetlenl fenyegetõ igen slyos veszlyre. A Noam Avram Chomsky zsid szrmazs amerikai nyelvsztõl kidolgozott, s transzformcis-generatv nyelvtan nven ismertt vlt, fntebb mr emltett iskolrl van sz. Chomsky olyan nyelvtant akart kidolgozni, mely egyarnt alkalmazhat mestersges (gpi) s termszetes nyelvekre. Az eredmny: igen elvont, deduktv elmlet, mellyel a – szintn erõsen formlis (illetve erõsen formalizlhat) – angol mondattan egyes jelensgei jl lerhatk, de teljessggel alkalmazhatatlan szabad szrendû, alapvetõen mellrendelõ nyelvekre, mint a magyar. Egyetemen eddig is tantottk (Debrecenben immr tanrszakosoknak ktelezõ jelleggel), de most flõ – s nagyon valsznû, hogy „Vegyk t a korszerû nyugati tudomny eredmnyeit!” jelszval a kzpiskols tanrokra s dikokra is rknyszertik. Taln ppen ezt akarja elõkszteni a fntemltett „j magyar nyelvtan” azzal, hogy egyszerûen (s szakmailag teljesen megengedhetetlen mdon) kihagyja a mellrendelõ mondatokat a trgyalsbl. Igaz, hogy az eddigi helyzet is elgg torz, hiszen a kizrlagos finnugor rokonsg erõltetse s a latin-grg alapozs nyelvtani megkzelts-elemzs sem hagy teret anyanyelvnk lnyegi sajtossgainak flismershez, de a Chomsky-fle nyelvtan uralomra jutsval sokkal rosszabbra fordul a sorunk, mert ez rendkvl erõszakos elmlet, mely gõzhengerknt jn s mindent letarol (taln a parlagfûhz lehetne hasonltani – az is jabb keletû amerikai veszlyforrs). Nagyon slyos veszly fenyegeti az egsz kzoktatst s mindnyjunkat, mert szt fogja rombolni a mg megmaradt anyanyelvi tudatot is a fejekben. Valsznûleg vannak jelen rsban tanulsgok a fntebb lert pontokban is, ebben az esetben viszont nem elmleti fontolgatsokra, hanem srgõs cselekvsre van szksg, a gõzhengert meg kell lltani, mert eltaposhat mindnyjunkat.
18. Szorosan ehhez kapcsold krds: Vajon mirt nincs prbeszd a szerves mûveltsg kutati s hivatalos tudomny (nyelvszet) kztt? Ennek tbb oka van: A) korunk „tudomnya” teljessggel racionalisztikus (az arisztotelszi ellentmondsmentessg talajn ll), formllogikai megalapozottsg (Bernyi Lszl tall kifejezsvel: digitlisan viselkedik s vizsgldik), mg a szerves mûveltsg kutatsban vissza kellett trnnk az n. rokont (analogikus vagy komplementer) gondolkodshoz s vizsgldshoz, mely egyes rgi nagy mûveltsgek (aztk, sumr, egyiptomi – de a grg mr nem!) s sajt npmûvszetnk alapvetõ vonsa, mert azt gondoljuk, hogy ez az õsibb, teht a magasabb rendû s teljesebb, s csak ez adhat hû kpet a vilgrl, Istenrõl s emberrõl, a teremtõ ige mûkdsrõl, illetve rendkvl gazdag szellemi rksgnk csak gy rthetõ s mûkdtethetõ. Ezt a gondolkodsmdot a hivatalos tudomny mereven elutastja, mint egyszer s mindenkorra meghaladottnak vlt, kezdetleges (ltaluk gnyosan „prelogikusnak”, gyermetegnek nevezett) eljrst. Teht mi egy minõsgileg eltrõ tudsflesget, lnyegileg msfle vilgkpet akarunk mûkdtetni (az õ szhasznlatukkal valjban „szuperlogikusnak”, logika flttinek lehetne nevezni). B) rszben emiatt, rszben msrt (pl. tekintlyflts) a jelenkori tudomny – s klnsen hazai kpviselõi – hajlamosak szlhmosnak, mûkedvelõnek, sõt llekgygyszati esetnek minõsteni mindenkit, akinek nzetei lesen eltrnek az viktõl meg az ltaluk blvnyozott indogermnoktl (lsd pldul Rdei Kroly, Zsoldos Attila legutbbi nyilatkozatai). Nem lehetsges – s teljesen flsleges – prbeszdbe bocstkozni azzal, aki mr a legelejn õrltnek nyilvnt bennnket. C) lesen elutastjk mg a lehetõsgt is annak, hogy a magyarsg nll s mshonnan le nem vezethetõ, sajtos s rtkes, igen magas szellemi szinten ll (npi) hagyomnnyal rendelkezik (hogy nphagyomny egyltaln lehet magasrendû, egyetemes, s mhoz szl), s hogy ebbõl eredõen sajtos feladata van vilgunkban, melynek igen nagy rszn e mûveltsg mr nyomokban sincs meg. Mrpedig hitnk szerint az emberi minõsgnek a globalizci miatt felgyorsult leplse csak ilyen magasrendû szerves mûveltsg elsajttsval llthat meg.
19. A sajtos magyar rtkek, hagyomny s kldets emltsre ifjusgunk egy rsze is igen lesen s indulatosan szokott visszakrdezni – nem rossz szndkkal, hanem inkbb tudatlansgbl, nemzettudatnak hinybl, torzulsbl, vagy valamifle helytelenl flfogott (l)demokratizmusbl, gpies egyenjogst, vagy inkbb egyntetûstõ trekvsekbõl fakadan. Valahogyan flttelezik, hogy ha neknk van pl. magasrendû npmûvszetnk, risi npmese- s npdalkincsnk, akkor az angoloknak, norvgoknak stb. is van ezzel egyenrang hagyomnyuk, s azzal is kell foglalkozni. Teljesen jogos a flvets, s magam szvesen foglalkoznk angol npmûvszettel. Csak van egy risi baj: angol npmûvszet nincs, nem ltezik (vagy soha nem is volt, vagy ha volt, elherdltk, nem voltak kpesek megõrizni), s erre õk megprblnak valamikppen bszkk lenni. A npzene kifejezst pl. „folk-music”-nak szoks fordtani, de ht az angolok ezen egszen mst rtenek mint mi, s amelynek semmi kze a hiteles npzenhez. Azzal viszont lehet s kell is foglalkozni, hogy az angolszszok mit rtenek hagyomnyon, vagy mi a kldetsk a vilgban – csak itt nem tl szvdertõ dolgok szoktak napvilgra kerlni.
20. Nphagyomnnyal, szerves mûveltsggel foglalkozni nem valamifle meneklst jelent a mai vilgtl, elmerlst egy szubkultrban (br nyilvn erre is van plda, lsd a Vagabond cmû filmet) – ppen ellenkezõleg („szuperkultrba” val flemelkeds?). Ez a minden tekintetben magasrendû rksg kpes ellenslyozni, javtani s gygytani a vilg bajait, biztos szellemi-erklcsi fogdzt knlva mai vilgunk legbonyolultabb krdseiben s helyzeteiben – ppen azrt, mert teljessget ad, a ma elterjedt s hangosan hirdetett rszlegestõ trekvsekkel szemben, mint pl. a szmtgp erõszakos terjesztse, vagy a „tudstrsadalom” nven jabban npszerûstett sletlensg.ppen ezrt prbljk olyan erõszakosan elzrni elõlnk – a jelek szerint sikertelenl. Sokfle egyb elõtletet lehetne mg tisztzni, pl. azt, hogy a nphagyomny nem korszerû, elmaradott, hogy „naftalinszag”, vagy hogy csak az fordul hozz, akibõl hinyzik az „eredetisg”; mintha valamifle egyenruha lenne, pedig ppen az ltala knlt teljessgen bell lehetsges az egynisg legtermkenyebb s legsznesebb kibontakozsa.
21. Bszke vagyok r, s szakmai-emberi letutam legnagyobb esemnynek – vagy inkbb feladatnak – tartom azt, hogy nyelvszknt msokkal egytt a nagyon magas szellemi-erklcsi szintû, vilgegyetemes lptkû, szittya-magyar õsi s soha nem avul tuds megõrzsn, fltrsn s tovbbadsn munklkodhatom, mely egyfajta mûveltsgi gnbankknt az egsz emberisg javt szolglhatja. Hangslyozand, hogy nem fellesztsrõl van sz, mert hiszen ez a tuds soha nem halt el, de mg csak nem is csonkult, lappangva l, gazdagodik s ltet mindnyjunkat a mai napig. Tllt olyan csapsokat (csak a kzpkortl szmtva), mint llamalapts, egyhzak intzmnyeslse, renesznsz s „felvilgosods”, knyvnyomtats, az n. „korszerû tudomny” megjelense, trk, osztrk s orosz megszlls, Trianon s egyebek. Tl fogja lni vilgunknak ma globalizls s digitalizls nven terjedõ, indogermn-smi vezrlsû szrnyûsges torzulsait, a TV-korszakot, bugyuta reklmok s erõszakos pnzemberek, gpkocsik, termszetrombols, kbtszer, vilgmretû butasg, erklcsi-szellemi sllyeds, istentagads s erõszak kort, az Eurpai Unit, az US-t, s egyb terrorista (llam)szervezeteket is. Az emberisg gy fog majd r jrni mint szomjazk a j ktra.
Debrecen, 2003 november 10.
Dr Vgvri Jzsef
nyelvtanr
Els megjelens: Turn, VI. vf. 6. szm (azaz 2003. november-december), 71-82.old.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
