III.
K�vetkeztet�sek

A jelen dolgozatom els� (Ismertet�s) r�sz�ben elmondottakat a m�sodik r�szben (Bizony�t�kok) f�lhozott n�prajzi �s egy�b adatokkal t�masztottam al�, hab�r ott is ez adatok k�z�l csak egyeseket hozhattam f�l.  �gy itt is csak a n�prajzi adatokb�l levont k�vetkeztet�seimet hozhatom, mivel az �sszes n�prajzi adat f�lsorol�sa t�ls�gosan hosszadalmas volna.

�seink legr�gibb vall�sos kultuszhelyei, azaz Szent Helyei, berkek, kertek voltak �s ilyenek�l f�k�p szigeteket, domb- avagy hegytet�ket v�lasztottak, hab�r vall�sos kultuszhely volt �gysz�lv�n minden forr�s is.  Az ilyen szigeten avagy kertben �llott rendesen egy szent fa is, amelynek �gai k�z�l, mint kiemelked� helyr�l szokott volt a t�ltos a n�phez besz�lni.  Ezen szent f�b�l fejl�dtek azut�n a k�s�bbi sz�sz�kek is.  A t�ltos ilyenkor a Napisten, azaz az emberek tan�t�ja �s gondvisel�je nev�ben besz�lt, ami�rtis a magasb�l j�v� szava „�gi sz�zat”-k�nt, vagyis a Napisten szavak�nt fogatott f�l.  Ez�rt szok�s volt az is — amint ezt m�v�ben Kandra Kabos mythol�gusunk rokonn�peinkn�l m�g megl�v�k�nt f�lhozza —, hogy a t�ltos a fa lombjai k�z�tt n�ha, de nem mindig, �gy helyezkedett el, hogy l�that� ne legyen.

  Mindenki tudta ugyan, hogy a t�ltos besz�l, szava azonban a Napisten szav�nak tekinttetett, az�rt mert minden er�ny — a gondolat �s a hang is teh�t — a Nap adom�nya, a t�ltos pedig, mint k�l�n�sen b�lcs ember, teh�t szerint�k a Napb�l t�bb er�nyt �r�k�lt, mint a t�bbi ember, ami�rtis a t�ltos besz�de joggal a Napisten szav�nak is volt tekinthet�.  Szok�s volt az ilyen szent fa �gai k�z� vessz�fonad�kb�l rendesen �s sz�pen megk�sz�tett sz�sz�ket is csin�lni.  A mai templomokban is a sz�sz�knek mindig van teteje is, holott hiszen a templom belsej�ben erre semmi sz�ks�g, mert sem es�, sem napheve a papot itt nem b�nthatja.  Ez teh�t, a pap feje f�l� hajdan borul� lomb ma �rtelmeveszett eml�ke. 

 A f�n lev� sz�sz�kre is l�tr�n avagy a fa t�rzs�be er�s�tett h�gcs�n lehetett f�lmenni, de igen v�n f�n�l a f�lj�r� a fa odv�ban is lehetett, ami a minaretek eredet�t is k�pezhette.  Viszont a mai templomok sz�sz�ke is t�bbnyire a templom egyik oszlop�n van, ahov� l�tr�n kell f�lmenni.  Az oszlop pedig az egykori fa t�rzse hely�be l�pett.  A f�r�l, a fa els�, vill�s el�gaz�s�b�l besz�l� t�ltos teh�t mag�t a Napistent jelk�pezte, �p�gy mint ahogy n�pmes�inkben is az Aranymad�r („A Vil�g Sz�pensz�l� Aranymadara”, m�s v�ltozatban a „T�zmad�r”, mivel a Napisten egy�ttal T�zistenk�nt is tiszteltetett) is a Napisten jelk�pe volt.

  N�pmes�ink szerint a Vil�g Sz�pensz�l� Aranymadara a „Vil�g Zeng� Aranyny�rf�ja” (m�s v�ltozatban: Aranyalmafa, Vil�gf�ja, �gig�r� Fa.  Zeng� F�nak akkor nevezt�k, ha rezg�ny�rfa, jegenye vagy ny�rfa volt, amely f�k levelei a sz�lben zeng�, susog� hangot adnak) „vill�s �g�b�l” �nekel, oly csodasz�pen, hogy mindenkinek, aki hallja, sz�ve megtelik boldogs�ggal, megsz�p�l �s megfiatalodik.  Aminthogy pedig a Napisten tan�t�sa azonos a lelkiismeret szav�val, �gy teh�t a t�ltos �s tan�t�sa (azaz az Aranymad�r �s �neke) jelk�pezi a Napot is, de a lelkiismeret szav�t is, vagyis szint�n jelk�pesen: az Aranyt�k�rrel is azonosul.

A Zeng� Fa alatt teh�t a szentkertbeli Szent F�t kell �rten�nk, amelyet az�rt neveztek �gy, mert a ny�r-, a jegenye �s a ny�rfa levelei, hossz� sz�rukon minden fuvalomra a f�lnek oly kellemesen zsonganak, susognak.  �sreg�ink (mai n�pmes�ink) szerint azonban a szent f�k leveli aranyb�l voltak, amelyek az alkonyati szell�ben egym�shoz ver�dve, mik�nt aranyp�nzek, gy�ny�r�s�gesen csengtek-bongtak �s amely zen�j�k az Aranymad�r �nek�t k�s�rte.  Val�ban �seinkn�l szok�s volt j� term�s� esztend�kben vert aranyb�l val� leveleket avagy aranyp�nzeket a Szent Helynek aj�nd�kozni, amelyeket a Szent F�ra aggattak.  Ins�ges esztend�ben avagy m�s bajok eset�n azt�n a t�ltosok ez arannyal seg�tett�k a n�pet.

  Ami�rt is, ha a Szent Fa aranylombj�t elvesztette, ez mindig szomor�s�g, gy�sz jele is volt, aminthogy szomor�s�got jelent �s az emberek lelk�ben szomor� hangulatot kelt a f�k �szi lombjaveszt�se is.  Val� igaz pedig, hogy �pen a ny�rfa, a jegenye �s a ny�rfa levelei �sszel a legszebb aranys�rga sz�nt �ltik �s f�nyesek lesznek.  �gyszint�n n�mely ny�r- �s jegenyefa levelei pedig teljesen kerek alak�ak �s �gy, amikor s�rg�k �s f�nyesek, aranyp�nzekre �l�nken eml�keztetnek �s ha a sz�lben nem is csengenek, de hossz� sz�rukon ide-oda mozogva �s egym�shoz ver�dve, a fa ismert, kellemesen zizeg�-susog� hangj�t okozz�k.  Amely t�nyekb�l pedig azt k�vetkeztethetj�k, hogy term�szettisztel� �svall�sunk eml�tett gy�ny�r� k�lt�i k�pzetei, eszm�i nem �nk�nyesen kital�lt dolgok, hanem a Term�szet jelens�gein alapulnak �s hab�r �seink k�lt�i lelk�lete alkot�sai, de az �r�k Term�szettel teljes �sszhangban val� �let�k folyom�nyai is.

A Vil�g Zeng� Aranyny�rf�ja l�b�n�l volt a n�pmes�inkben ma is emlegetett a Vil�g F�nyes Ez�sttava, amely T�nd�r Ilona Ez�stt�kr�t, vagyis szint�n a lelkiismeretet is jelk�pezte.

K�s�bb, amikor m�r sz�p templomok, azaz Istenh�zak is �p�ltek, ezekben a sz�sz�k�l is szolg�l� Szent Fa mesters�gesen k�sz�lt �s az aranyb�l vert faleveleket ennek m��gaira aggatt�k, ekkor azon az aranylevelek, valah�nyszor a t�ltos a sz�sz�kre f�l- avagy arr�l lement, esetleg besz�dek�zbeni mozdulatain�l is, meg-megcsend�lhettek.  Az ilyen mesters�gesen k�sz�lt f�k t�rzse igazi fat�rzsb�l avagy esetleg t�bb�l is, volt �ssze�ll�tva s �gai b�r igazi �gakb�l, de szint�n mesters�gesen lehettek bel�j�k er�s�tve.  �gy a t�rzs, mint az �gak arany �s ez�st veretekkel, sz�gekkel �s gy�ngyh�zberak�sokkal is lehettek �kes�tve, ami�ltal az illet� fanem k�rge ut�noztatott, mivel ugyanis, t�rzseink szerint m�s-m�s f�t tiszteltek Szent Fak�nt. 

 P�ld�ul a tulajdonk�peni magyar t�rzsekn�l az alma- �s a narancsfa is, a pal�cokn�l a jegenye, a ny�r (de akik a jegeny�t ma is p�lma n�ven nevezik), a j�szokn�l a j�vor szerepelt, stb.  A magyar t�rzsek szent f�ikra aranyg�mb�csk�ket is aggattak �s ez a reg�k „aranyalm�i” eredete.  �sid�kben, amikor haz�nk �ghajlata m�g melegebb volt, itt narancs is termett, amely gy�m�lcs term�szetes sz�ne az aranys�rga.  Term�szetesen az ilyen kincses f�kat, hogy idegenek meg ne lopj�k, ut�bb m�r �riztetni is kellett, amely meglop�sr�l �s �riztet�sr�l ma is sz�mtalan n�pmese, rege �s mythosz sz�l.

A Szent Fa el�tt, �spedig az �g alatt, vagyis az Istenh�z hupolaga legtetej�n lev� egyetlen ablak alatt volt a r�zb�l avagy bronzb�l val�, kerekeken oda �s onnan eltolhat� nagy �st, avagy medence, tele v�zzel, �s ez a Vil�g F�nyes Ez�sttava jelk�pe volt.  Amely medence vize az �gon �t az �gb�l hullott es�v�z volt.  Ilyen kerekes �st�ket, a Bronzkorb�l sz�rmaz�akat, Magyarorsz�gon tal�ltak is.  Megjegyezem m�g :  �g vagy �k, ig �s-szavunknak  luk, ablak, de egy�ttal szem jelent�se is volt, amir�l m�g igen, igen sok elmondani val�m volna, de amit itt el kell hagynom.  Ezen �s-szavunkb�l sz�rmazott a szem jelent�s� latin oculus, a n�met Auge �s a szl�v oko sz�.  Viszont a r�gi magyarban hupolag, a finnben kupla = h�lyag.

  Innen sz�rmazott a latin cupola sz�, amely azonban m�r igen k�s�i m�velts�gi sz� l�v�n, csak az eml�tett magyar �s finn term�szeti �s-sz� sz�rmaz�ka lehet.  Ide tartozik egy�bk�nt a magyar k�p �s kupak sz�, valamint a t�r�k kapak = kupak, kapamak = bef�dni sz� is, s�t az olaszban is coprire = bef�dni.

E medence k�r�l �ltek gy�k�nyeken avagy sz�nyegeken a t�ltos szav�t (jelk�pesen: az Aranymad�r �nek�t) hallgat� h�vek (5. �bra), akik a besz�d ut�n a v�zt�k�rben magukat megn�zt�k, ami mag�basz�ll�st, elm�lked�st, a lelkiismeret megk�rdez�s�t jelentette.  (A rajzon itt hiba az, hogy a medence kerekes volta nincsen f�lt�ntetve.)  V�zt�k�rben pedig magunkat csak akkor l�thatjuk meg, ha erre a vil�goss�g f�l�lr�l vagyis f�gg�legesen esik.  S ez �seink Istenh�zaiban val�ban �gy is volt, mivel ezek csakis f�l�lr�l, vagyis az �gon �t kaptak vil�goss�got.  Viszont �sid�kben ez meg csak akkor lehetett �gy, a Szent Kertekben, amikor a Nap pontosan a Delel�n (a zeniten) �llott.

�seink Aranymadara egy holl�f�le, de p�vanagys�g� �s a mai paradicsom madarakra hasonl�t� mad�r volt.  R�g kihalt, de n�p�nkn�l tisztelet�t valamennyire �r�k�lte a szint�n holl�f�l�k k�z� tartoz� babuka, amely b�r sokkal kisebb, de r� n�mileg hasonl�t.  Az Aranymad�rnak f�k�p pannon, m�s nev�n p�n, �st�rzs�nkn�l, (amelyb�l az el�rj�sodott vendek, ven�dek vagy ven�tek is sz�rmaztak), volt nagy kultusza.  A Dun�nt�l ma is szok�s f�b�l, fark�t �s sz�rnyait kiterjeszt� babuk�t k�sz�teni s ezt a szob�ban a mennyezetre akasztani, mintha r�p�lne.  (L�ssad: Malonyai: „A magyar n�p m�v�szete.”)  Ez �gy bizony�ra r�gen is szok�s volt, csakhogy akkor e madarat m�g aranyb�l k�sz�tett�k, �s ez is a Nap jelk�pe volt, amely f�nyes Aranymad�rk�nt sz�ll az �gen, az emberek vil�ga f�l�tt.

  Az �si, igazi Aranymad�r is p�vam�dj�ra tudta fark�t kiterjeszteni, amikor is ennek kereks�ge val�ban sug�roz� Naphoz volt hasonl�that�.  De farka t�v�b�l k�toldalt hossz�, l�gy, al�foly� tollai is voltak, mint a mai, s�rga paradicsommad�rnak.  Fej�n a babuk��hoz hasonl� tolltaraja volt, eg�sz teste, farka �s sz�rnytollai mind aranysz�n�ek �s f�mes f�ny�ek voltak, mint a p�va tollai, hab�r ez ut�bbi�i t�bbsz�n�ek.  �gylehet azonban, hogy voltak valahol t�zv�r�s tollai is, mivel n�mely n�pmes�nk T�zmad�r-nak is nevezi, ami teh�t a F�nix-mad�rral is azonos�tja, b�r azonos k�ts�gtelen�l a k�naiak Fung-madar�val is, amely a k�nai reg�k szerint szint�n gy�ny�r� fuvolahangon �nekel.

Az Aranymad�r kiterjesztett farka a lemen� Napot jelk�pezte, mivel e mad�r, a reg�k szerint, alkonyatkor szokott volt gy�ny�r� fuvolahangon �nekelni.  Mikor estefel� lesz�llott a Vil�g Zeng� F�ja vill�s �g�ba (6. �bra), fark�t kiterjesztette �s n�ha sz�rnyait csattogtatta �s tollait megr�zta.  Ilyenkor n�ha egy-egy tolla lehullott �s ezeket az �nek�t meghallgatni a fa al� odagy�l�ttek k�z�l a sz�p le�nyok f�lszedt�k �s piros p�nk�sdir�zs�kkal egy�tt vel�k a leg�nyek kalapj�t �kes�tett�k, amint ezt egy r�gi n�pdal is elmondja. 

 Kifejtett�k, hogy az Aranymad�r a Lelkiismeret Aranyt�kr�vel is azonos�ttatott, de meg kell jegyezn�nk, hogy vele kapcsolatban m�gis f�k�p az Istenh�zak olt�r�n �ll� Aranyt�k�rre gondoltak.  Ezek n�mileg vill�hoz hasonl�an kett��gaz�, de k�l�nf�lek�p is kialak�tott �llv�nyocsk�n �llottak.  P�ld�ul a tulajdonk�peni magyar t�rzsekn�l ez a Csodaszarvas szarvait is �br�zolhatta, hegyein csillagokkal (7. �bra), illetve lehetett igazi szarvakb�l val�, de k�peztethetett cserf�b�l avagy r�zb�l is, sz�pen stiliz�lva �s s�t�tk�k avagy fekete sz�n�re zom�ncolva, mivel a Csodaszarvast, mint az �g jelk�p�t is, ilyen sz�n�nek k�pzelt�k �s egy hitrege szerint a Napisten a Csodaszarvas h�t�n, ennek szarvaiban fog�dzva, �szik a Mindens�g Tenger�ben.

  Pal�c �st�rzseinkn�l — amelyekt�l a pelazgok sz�rmaztak — viszont az �llv�nyocska vagy a Zeng� Aranyny�rf�t jelk�pezte, vagy n�alakot.  Malonyay „A magyar n�p m�v�szete” c�m� k�nyv�ben (III, k�tet, 207-211 oldal) bemutat olyan n�pi �ll�t�kr�ket is, amelyek kerek alakjukat (7./a �bra) m�g �gy is meg�rizt�k, vagyis a hajdani olt�ri �ll�t�kr�kre hasonl�tanak ma is.  De bemutat egyet, amely b�r n�gysz�gletes, de amelynek �llv�nya kik�pz�s�ben m�g f�lismerhetj�k az Aranyny�rfa �gait, s�t m�g az Aranymad�r �nek�t meghallgatni k�r�gy�l�tt embereket �s �llatokat is f�lt�nteti, m�g a t�k�r valamikor az Aranymadarat jelk�pezte.  Mindezen ind�t�kokat (motivumokat), hab�r n�p�nk ma m�r nem �rti, de f�nntartja h�s�gesen az �si hagyom�nyokat.  Hogy azonban ez ind�t�kok m�g m�ig is f�lismerhet�k, ez azt is jelenti, hogy legf�ljebb vagy 100 �vvel ezel�tt ezeknek a mes�kkeli kapcsolat�t m�g tudt�k.

Nem hagyhatjuk itt el a g�r�g Orfeusz-rege megeml�t�s�t.

Orfeusz a hitrege (mythosz) szerint Apollon Napisten fia.  A mi mythol�gi�nkb�l azonban kit�nik, hogy Orfeusz Apollonnak csak mintegy megk�tszerez�d�se volt, vagyis a Napistennek egyik megnyilv�nul�sa, illetve, hogy Apollon volt az �gen j�r�, nappali Nap, Orfeusz pedig az esti �s �jjeli, vagyis az Alvil�gba al�sz�ll� �s az Alvil�gban j�r� Nap.  De term�szetesen ezt is csak �gy �rtj�k meg teljesen, ha nem feledj�k, hogy �sm�velts�g�nk idej�ben, amid�n �seink e reg�ket megalkott�k :  nappal �s ny�r, este �s �sz, �jszaka �s t�l m�g egym�ssal azonosak voltak, vagyis hogy az �szaki Sark m�g haz�nk ter�let�n volt, hab�r ugyanekkor itt m�g enyhe �ghajlat volt.

  Ismeretes, hogy a g�r�g rege szerint is Orfeusz oly gy�ny�r�en h�rf�zik, hogy nemcsak az emberek, de az �llatok is, vads�gukat feledve, megszelid�lve, k�r�je gy�lnek, hogy �t hallgass�k.  Ma m�r senki sem �rti, hogy a v�rengz� vad�llatok, amelyek megszelid�lnek: teh�t a gonosz embereket jelk�pezik, jelentik, akik megjavulnak, ha a Napisten, vagyis a Lelkiismeret szav�t (az Aranymad�r �nek�t, a t�ltos tan�t�s�t) meghallgatj�k.  Ez volt teh�t �seinkn�l e hitregeind�t�k jelk�pes �rtelme, amelyet azonban m�r sem a g�r�g�k, sem a r�maiak nem ismertek, nem �rtettek.

Egy magyar n�pmes�nkben („A kir�ly sz�p le�nya”) a Nap beleszeret egy kir�lyle�nyba (T�nd�r Ilona), de ezt egy s�rk�ny elragadja az Alvil�gba (Euridike elrabl�sa).  A Nap keres�s�re indul, de el�bb v�r�sk�p� �s v�r�sruh�s, �reg, r�t kolduss� v�ltozik, aki r�t, v�n, s�nta geb�n lovagol.  A koldus azonban oly csodasz�pen �nekel, hogy a kir�ly (az elrablott le�ny atyja) az ablakhoz megy, l�tn�, ki �nekel ily sz�pen.  L�tja a V�r�s Koldust, amint s�nta lov�n a h�ban halad, �nekel �s �nek�t t�kh�j-koboz�n k�s�ri.  Szolg�it k�ldi, a koldust h�vj�k be, stb.  Ez ind�t�k �rtelme az, hogy �sid�kben lemente el�tt, vagyis k�s� �sszel, a Nap a l�that�ron l�tszott sok�ig k�r�lbolyongani.  Ismeretes pedig, hogy lementekor a Nap, a leveg�r�tegek f�nyir�nyelt�r�t�se k�vetkezt�ben n�ha eltorzulni l�tszik, azaz szab�lyos korongalakj�t elvesz�ti, vagyis „r�t” lesz.  Hogy pedig lementekor a Nap v�r�s is lesz, ezt ak�rh�nyszor l�thatjuk.

Koldus szavunk a kolind�l, kalind�l, kalandoz, kal�zol, k�lic�l = k�sz�l, j�r-kel, mendeg�l, bolyong, k�rben bolyong ig�ink kol, kal, kel sz�t�v�b�l sz�rmazik, ami a hasonl� szavak eredet�t is megfejti;  az �rja nyelvekben meglev�ket is.  Hogypedig ez val�ban �gy van, m�g jobban bizony�tja azon p�rhuzam, hogy az olasz-latin mendico, mendicus, mendicare = koldus, koldulni szavaink eredet�t meg a mi mendeg�l ig�nk magyar�zza meg.  M�s p�rhuzam az is, hogy az olasz nyelv velencei t�jsz�l�s�ban a remengo sz� jelent egyar�nt t�nkrejut�st, kolduss� v�l�st, valamint k�sz�l�st, bolyong�st is.  P�ld�ul n�luk k�z�ns�ges szitok : „Va remengo!” = Menj�l t�nkre, vagy l�gy kolduss�.  Vagy mondj�k azt is: „El ze and� a remengo.”  T�nkre ment, koldusbotra jutott.  De mindami mellett ugyanezen remengo sz�nak m�g k�sz�l�s, bolyong�s, v�ndorl�s �rtelme is van. 

 A sz� megfelel az olasz irodalmi nyelv ramingo szav�nak, amelynek azonban csakis bolyong�s, k�sz�l�s �rtelme van.  Viszont a magyar „koldusbot” kifejez�s is azt mutatja, hogy a koldus mindig v�ndorol, mert a v�ndorl�k szoktak bottal j�rni, amit m�sr�szt a „v�ndorbot” kifejez�s�nk is mutat.  Tov�bb�: a magyar n�pnek ma is k�z�ns�ges sz�l�sa: „k�sza koldus”, mivel a koldusok val�ban h�zr�l-h�zra, falur�l-falura szoktak j�rni koldulni.  �spedig, k�l�n�sen r�gebben, m�g �nekelve, zen�lve is.  Mindami hitreg�kben azzal is �sszef�gg�sbe hozatott, hogy amid�n a Sark m�g Magyarorsz�g ter�let�n volt, a Nap �gy lemente el�tt mint kelte ut�n is, sok�ig a l�that�ron k�rben l�tszott bolyongani;  ami�rtis az elmondottaknak m�g igen nagy hitregei h�ttere is van, de amivel itt nem foglalkozhatunk.

Fontos a sz�ban lev� n�pmes�ben az is, hogy itt teh�t a naplemente �s a gy�ny�r� �nekl�s �s zen�l�s k�z�tti egykori �sszef�gg�s nyom�t is m�g megtal�ljuk.  �s ime: a hangversenyeket, „zeneest�lyeket” ma is este szoktuk tartani.

De kit�nik mindezekb�l m�g az is, hogy �seinkn�l az �sz �s t�l a Nap lement�vel �s az Alvil�gbani bolyong�s�val, a ny�r pedig delel�j�vel (a zenitre �rkez�s�vel) volt azonos.

Tudv�n mi m�rmost mindezt, vil�gosan �rtj�k azt is, hogy Vajn�m�jnen, a finnek egykori nemzeti istens�ge, vagyis az �szi �s t�li megnyilv�nul�s�ban megjelen� Napisten�k, mi�rt k�pzeltetett �szhaj�, �szszak�ll� �reg embernek (ifj�kori megny�lv�nul�sai :  Lemmink�jnen �s Kaleva vagy Kalervo) �s mi�rt mondatik el, hogy miel�tt csolnakj�n a tengeren �trakel �s az embereket elhagyja (egykori magyar hitrege szerint a Csodaszarvas h�t�n a Mindens�g Tenger�n), b�cs�z�sakor, el�veszi h�rf�j�t �s �nekel oly gy�ny�r�s�gesen, hogy nemcsak az emberek, hanem az �llatok is k�r�je gy�lnek �t hallgatniok.  A mi V�r�s Koldusunk, Vajn�m�jnen �s Orfeusz teh�t egym�ssal azonosak �s a lemen� Napot jelentik.  A gy�ny�r� �nek alatt pedig az �regen b�cs�z� Napisten tan�csait, oktat�s�t, m�s sz�val: t�rv�nyeit, kell �rten�nk, de amelyek �sid�kben szebbn�l-szebb verses �nekekbe, reg�kbe, p�ldabesz�dekbe is voltak foglalva.  Ilyenek maradv�nya a finn Kalevala n�mely �neke is.  Amely reg�ket az �reg reg�s teh�t �nekelve �s zen�lve mondott el.

Miut�n mindezeket megtudtuk, meg�rtj�k nemcsak az Orfeusz-hitreg�t, de a M�zes-hitreg�t is, vagyis azonnal �szre kell vegy�k M�zesnek a f�nti hitregei szem�lyekkel, azaz �seink Napisten�veli azonoss�g�t.  M�zes is f�lmegy magasra, a hegyre (a Nap a zenitre), hogy a Nagy �gisten t�rv�nyeit fogadja, ugyan�gy mint ahogy vogul rokonaink reg�j�ben a Napisten f�lmegy atyja, Numitorem �gistennek az �g legmagasabbj�n lev� lak�ba (a zenitre), hogy ott annak tan�csait, oktat�s�t kik�rje, amelyek szerint azut�n az emberek vil�ga f�l�tt int�zkedjen, amelyek szerint az emberek �let�t igazgassa.  Vagyis vil�gosan l�tjuk ennek a M�zes t�rv�nyhoz�s�vali azonoss�g�t.  M�zes is er�teljes f�rfikor�ban, vagyis �lete delel�j�n megy f�l a Sz�nai hegyre (a Nap az �g delel�j�re), ahol t�rv�nyeit Isten szem�lyesen adja �t neki, �s � is �reg kor�ban, miel�tt az emberekt�l elb�cs�zna, k�zli vel�k „M�sodik T�rv�ny�t” (Deuteronomio), vagyis az utols�t, hal�la el�tt (a naplemente) �spedig versekben, hangosan �nekelve.  (Esz�nkbe juttatja ez a hal�l el�tti sz�p „hatty�dalt” is.)  Be kell teh�t l�tnunk, hogy M�zes nem t�rt�nelmi szem�ly, hanem csak a mi Napisten�nk k�s�i �s elv�ltoztatott m�solata, akinek a legf�ljebb neh�ny ezer �vvel ezel�tt a zsid� papok �ltal �ssze�ll�tott t�rv�nyeket tulajdon�tott�k.

�seink t�ltosai, amid�n az �ldoz�kertbeli Szent Fa vill�s �g�b�l, illetve a kert avagy istenh�z sz�sz�k�r�l a n�phez besz�ltek (a mai „pr�dik�l�s” eredete), aranyos vagy aranys�rga pal�stot vettek magukra, hogy a tan�t� Napistent, illetve a Vil�g Sz�pensz�l� Aranymadar�t ez�ltal jelk�pezz�k.  De lehetett a pal�st piros is, ami meg a naplement�t, a T�zmadarat illetve a V�r�s Koldust jelentette.  Az Aranymadarat jelent� s�rga pal�st fejti meg azt is, hogy Buddh�t, azaz a nagy tan�t�t, a buddhist�k ma is aranysz�n� pal�stban �br�zolj�k, de an�lk�l, hogy ennek igazi �rtelm�t is tudn�k, �s hogy a buddhista papok m�ig is s�rga pal�stban j�rnak.  A buddhizmus pedig, tudjuk, az �szak-indiai hindoszkitha n�pekt�l indult ki, azaz teh�t nem a hindukt�l, hanem tur�niakt�l, ami�rtis hagyom�nyait �sn�peinkt�l sz�rmazottaknak tekinthetj�k.

  Meg kell m�g eml�ten�nk a b�natszallagokat is, amelyeket a Szent F�kra volt szok�s akasztani.  Erd�lyben ma is vannak a n�p �ltal szentnek tekintett f�k, amelyek t�rzse vill�j�ban szentk�p avagy szobrocska van, ma term�szetesen kereszt�ny.  Az ilyen f�k �gair�l n�ha szallagokat, kend�ket, n�ha selyemb�l val�kat, teh�t meglehet�s �rt�k�eket, valamint egyes ruhanem�eket is l�tunk f�ggeni.  A n�p ugyanis n�mely helyen azt hiszi, hogy bizonyos, nem t�ls�gosan nagy b�n�ket, k�l�n�sen a haszonles�sb�l elk�vetetteket, de par�znas�gokat is, ilyen holminak a F�ra akaszt�s�val, azaz teh�t f�l�ldoz�s�val, megv�lthatni.  Ezeket, miel�tt odaakasztan�k, �ssze-vissza lyukgatj�k, hogy ezek �gy �rt�ktelenn� v�lva, senki el ne lopja.  R�gen ez term�szetesen f�l�sleges volt, mivel senki elvenni �gysem mer�szelte volna, mert hiszen ez�ltal annak b�n�t �s b�ntet�s�t vonta volna mag�ra, aki a t�rgyat f�lakasztva, att�l szabadult.  S�t a mai babona szerint, amint hallottam, a f�lakasztott dolgokat m�g �rinteni sem j�, mert m�r ebb�l is baj ragadhat az emberre.

�svall�sunk idej�ben az Istenh�zakban venni lehetett k�l�nb�z� sz�n� �s �r� szallagokat, amelyeket, az elk�vetett b�nt r��rva, ennek megv�lt�s�ul a F�ra kellett akasztani, ak�r Szent Kertekben �ll� igazi fa volt az, ak�r Istenh�zban �ll� mesters�ges fa.  Az �r�sokat senkinek sem volt szabad elolvasnia, hab�r �gysem lehetett tudni, melyiket ki �rta, de olvasta az �regebb t�ltos — b�r, hogy melyiket ki �rta, tudni � sem k�v�nta —, �s felelt is rajta, hogy az �ldozat az elk�vetett b�n�rt kev�s, el�g avagy sok-e.  Ha kev�s volt, az illet�nek m�g aranylevelet avagy aranyleveleket kellett a F�ra akasztania, ha sok volt, aranylevelet vagy leveleket vehetett le a F�r�l.  Az �gy is egybegy�l� arany vagy az Istenh�z jav�ra ford�ttatott, vagypedig aranylevelekk�nt a F�ra akaszttatott, valamint �ns�ges esztend�ben a t�rzs megseg�t�s�re haszn�ltatott.  Az �ldozat, illetve az adott �rt�k term�szetesen vagy ugyanannyi vagy t�bb kellett legyen, mint amennyi az elk�vetett rossz cselekedet haszna volt.  E szok�s r�gibb alakja az volt, hogy az illet� (�gy mint a szok�s mai, visszafejl�d�tt alakj�ban) egyszer�en a maga bel�t�sa szerint akasztott f�l valamit a F�ra.  Legr�gebben az eml�tett b�natszallagok csak ny�rfak�regb�l v�gottak voltak.

L�tjuk az elmondottakb�l, hogy ez kellett legyen a mai gy�n�s �s b�nmegv�lt�s (penitentia) �salakja.

�llatteny�szt� t�rzseinkn�l, amelyekn�l az �llat�ldozatok j�ttek mindink�bb szok�sba (de ami a f�ldm�vel� magyar �s szemere t�rzsekn�l nem t�rt�nt meg), ebb�l kifoly�lag azut�n azon szok�s is kifejl�d�tt, hogy elk�vetett b�n�k megv�lt�s��rt �llatokat �ldoztak f�l.  Ami viszont �jabb, v�rengz� �s gonosz indulat� n�pekn�l ember�ldozatok bemutat�s�v� is fajult el.  M�gpedig gyakran �gy is, hogy a b�n�s a maga b�ne �s b�ntet�se al�l �gy akart kib�jni, hogy az istens�gnek engesztel�s�l m�r nem csak �llatot, hanem embert, gyakran sz�zle�nyt, gyermeket, gyermekeket, esetleg a saj�t els�sz�l�tt�t is, �ldozt�k f�l, amely �rtatlan �ldozatokat hal�luk el�tt m�g meg is k�noztak. 

 Ilyen eszej�r�sa azonban csak v�rengz�, kegyetlen term�szet� n�peknek, egy�neknek lehetett, amelyek, akik istens�g�ket is magukhoz hasonl� v�rszomjasnak k�pzelt�k, amely istens�gnek v�gt�re teh�t mindegy, hogy ki �ldoztatik neki f�l, a b�n�s-e vagy helyette m�svalaki.  Neki a fontos csak az, hogy v�rt l�thasson, illetve hogy neki engesztel�s�l ember k�noztasson �s �lessen meg.  Amely f�l�ldozott szem�ly, ha �rtatlan, akkor �gy az �ldoz� mint ennek �szj�r�sa szerint, az istens�g szem�ben is, m�g sokkal �rt�kesebb volt.

A n�p b�nei�rt f�l�ldozott �rtatlan b�r�nyt, bakot, a „b�nbakot” a Bibli�ban is megtal�ljuk.  Mivel pedig �sn�peinkn�l a f�l�ldozott �llatok leg�rt�kesebb r�sze azok b�re, sz�rm�je volt, �gyh�t ezek egyr�sz�t avagy az eg�szet akasztott�k a Szent Berkek, Szent Kertek Szent F�j�ra.  K�l�n�sen a vad�szatb�l �l� t�rzsek aggattak f�l �rt�kesebbn�l �rt�kesebb sz�rm�ket is.  De term�szetesen mindezt nem csup�n b�natb�l, hanem az istens�g tisztelet�re valamint ezek kegyei megnyer�se �rdek�ben is.  Csakhogy mindez k�s�i szellemi �s erk�lcsi hanyatl�s k�vetkezm�nye.  A b�r�ket �s sz�rm�ket azt�n, k�s�bbi id�kben, hogy el ne lopassanak, �riztetni is kellett, fegyveres emberekkel, ebekkel avagy a Szent Kertbe elz�rt fenevadakkal.

  A b�r�k �sszelyukgat�sa, ami rokonn�peinkn�l napjainkig is szok�sban volt, m�g k�s�bbi id�kben j�tt szok�sba, mivel ez k�nyelmesebb volt, az �riztet�s pedig nem is volt mindig lehets�ges.  N�pmes�ink ezernyi v�ltozatban tartj�k f�nn az ez�st- vagy aranylevel�, vagy aranyalm�t term� f�k meglop�sa �s �riztet�se eml�kezet�t, s�t van e meseind�t�kunknak olyan v�ltozata is, amely szerint selyemf�v�n aranyb�z�t term� mez� �riztet�s�r�l van sz�, amely ut�bbi v�ltozat a gabonatermel� szemere �s szarmata t�rzseinkt�l sz�rmazik.  De f�l kell itt eml�tenem a g�r�g�kn�l is f�nnmaradt Aranygyapj�-mond�t is, amely Aranygyapj� (�rtsed: aranysz�r� kos b�re) egy kir�ly kertj�ben f�ra volt akasztva �s s�rk�ny �rizte, de m�gis ellopt�k. 

 E mondaind�t�k �gy m�r teljesen okszer�tlen, mert hiszen ha ezen aranysz�rme oly becses volt, hogy s�rk�ny �ltal kellett �riztetni, akkor h�t mi�rt akasztott�k volna kertben f�ra, holott j�l elz�rt �p�letben sokkal biztosabb helyen lett volna! �me teh�t ez is olyan dolog, amelynek megfejt�se csak �sm�velts�g�nket ismerve lehets�ges, vagyis ez is egy adattal t�bb, amely azt bizony�tja, hogy a k�s�bbi n�pek �sreg�inket �tvett�k ugyan, de azok eredeti �rtelm�t m�r nem tudt�k.  A mai Oroszorsz�g ter�let�n �l� rokonn�p�nkn�l f�nnmaradott napjainkig azon szok�s, hogy a kereszt�ny paps�g �ltal �ld�z�tt istens�geiknek titokban �ldozott �llatok b�r�t a ma m�r rejtett �s titkolt erdei �ldoz�helyeiken ugyan, de m�g mindig �gy mint r�gen, f�ra akasztj�k.  Mivel azonban a b�r�ket itt tolvajok ellen �riztetni nem lehets�ges, ezeket �sszelyuggat�ssal teszik �rt�ktelenn�.  (L�ssad: Krohn Gyula finn tud�s:  „A finn-ugor n�pek pog�ny istentisztelete”.  Budapest. 1908. 72-73. oldal.)

Ham�rmost az eml�tett �si gy�n�sm�dot, amely els� pillanatra babon�snak tetszik, elemezz�k, akkor a k�vetkez� meg�llap�t�sokat kell tenn�nk: Igaz ugyan, hogy a haszonhajh�sz�sb�l, kapzsis�gb�l avagy f�sv�nys�gb�l elk�vetett b�n leghelyesebb j�v�tev�se az, ha a k�ros�tott k�r�t megt�r�tj�k — amit a t�ltosok bizony�ra tan�tottak is —, de ez nem mindig lehets�ges (�s nem is kiz�r�lag csak ilyen b�n�ket lehetett a f�ra akasztott t�rggyal vagy b�natszallaggal j�v�tenni).  Ha p�ld�ul a k�rosult olyan valaki volt, aki holl�te m�r nem ismeretes avagy esetleg m�r meg is halt, akkor szem�lyes k�rtalan�t�sa m�r nem lehets�ges.  Hapedig tekintetbe vessz�k, hogy a b�natadom�ny �rt�ke egyenl� vagy nagyobb kellett legyen mint a b�n�s �ton szerezett haszon, akkor ez�ltal is a b�n m�r ki van egyenl�tve, mert az �ldozat az illet�t�l ugyanannyi vagy t�bb �nfel�ldoz�st, �nzetlens�get k�vetelt meg, mint amennyi �nz�s volt az elk�vetett hib�ban. 

 Viszont az ilyen b�ntet�s mindesetre hat�sosabb, mint a m�s vall�sok szerinti, amelyek a b�ntet�st a hal�l ut�nra od�zz�k el, de egyszersmind igazs�gosabb is, mint az elk�vetett b�n�k�rt �r�kk�val�, pokolbeli rettent� k�nokra k�rhoztatni, ami hiszen az elk�vetett b�nh�z k�pest is lehetetlen�l kegyetlen b�ntet�s volna.  Csakhogy itt ism�t a k�s�bbi, m�r kegyetlen indulat� n�pek eszej�r�sa nyilv�nul meg.  M�sr�szt azon f�lfog�s is, amely szerint ha valaki a f�ra akasztott �ldozati t�rgyat ellopja, ezzel annak b�n�t �s b�ntet�s�t veszi mag�ra, aki ezekt�l a t�rgy f�lakaszt�s�val szabadult, ez szint�n csak babon�nak l�tsz� vagy babon�ss� lett f�lfog�s, de teljesen logikus.  Hiszen ha a f�l�ldozott �s most ellopott t�rgy �rt�ke megfelelt az elk�vetett b�n haszn�nak avagy s�lyos volt�nak, akkor aki azt ellopja :  ugyanolyan b�nt k�vet el �s ugyanolyan b�ntet�st �rdemel, mint aki a t�rgyat �ldozta.

  �svall�sunk f�lfog�sa szerint pedig a Nagy Isten, vagyis a Nagy T�rv�ny vagy a Term�szet �r�k T�rv�nye, t�k�letesen �s csalhatatlanul igazs�gos, de sem nem bossz��ll�, sem nem enged�keny;  b�ntet�st, jutalmat hajsz�lnyira pontosan a b�n avagy az �rdem szerint m�r ki.  �szre kell teh�t venn�nk, hogy ebben �seink eszej�r�sa a mai term�szettudom�nyi f�lfog�ssal egyezik, amely szerint minden j� �s minden rossz t�rv�nyszer�en, illetve a term�szeti t�rv�nyeknek megfelel�en hajsz�lnyira ugyanannyi emelked�st vagy s�llyed�st kell okozzon, mint amennyi �rdeme vagy s�lya volt a cselekedetnek, vagyis hogy mindez egyszer�en a pozit�vum �s negat�vum t�rv�nyein alapszik.  Nem bocs�jtkozhatunk itt ezekf�l�tti b�lcs�szeti fejteget�sekbe, csak megeml�tj�k, hogy hab�r ezekkel szemben �ll a Hegel-Nietzsche-f�le tan�t�s, amely szerint rossz cselekedet nem is l�tezik, de kijelenthetj�k, hogy ez csak term�szetellenes �s beteges �nz�s termelte szofizma, valamint hogy tulajdonk�pen azt jelenti, hogy az illet�k maguk nem tudt�k a j�t �s rosszat megk�l�nb�ztetni.

N�pmes�ink, hagyom�nyaink nemcsup�n �ldoz�kertekr�l, szent berkekr�l tudnak, hanem eml�keznek „a Nap h�z�r�l” is, azaz teh�t naptemlomr�l is, amelyet r�szletesen le is �rnak :  A h�z maga g�mb�ly�, „olyan mint a keny�rs�t� kemence (teh�t kupol�s) s ajtaja is kerek ny�l�s�.”  Elmondatik, hogy a Nap h�z�ban van a Nap t�kre, mosd�vize �s t�r�lk�z�je, ahol van egy j�s�gos asszony is, a Nap �desanyja, aki az �rkez� gyermekeket (�rtsed: az embereket, a magyarokat) szeretettel fogadja, megmosdatja, megt�r�lgeti, amiut�n ezek az �ldott Nap aranyt�kr�be n�zhetnek, amit�l „sz�zszorta szebbek lesznek.”  Ami a lelkiismeretkultusz azon szertart�sa eml�ke, amely szerint a lelki megtisztul�st jelk�pez� mosd�st, t�r�lk�z�st �s t�k�rben�z�st a Nap temploma el�tt �s ebben kellett bizonyos �nnepek alkalm�val v�gezni.

  A legt�bb mes�nkben az mondatik, hogy az eml�tett n� a Nap �desanyja, de van olyan is, amelyben sz�p le�nyr�l van sz�, akir�l az mondva, hogy a Nap le�nya s hogy Hajnal a neve.  Amib�l k�vetkezik, hogy valamikor a Nap templom�ban k�t papn� volt, egy id�sebb �s egy sz�zle�ny.  Hogy a hajnal k�lt�ileg a Nap le�ny�nak foghat� f�l, ez el�gg� �rthet�.  Benedek Elek magyar n�pmesegy�jtem�ny�ben, a „N�dsz�lkisasszony” c�m� mes�ben az mondva el, hogy a Nap h�za pitvar�ban (el�csarnok�ban) Hajnal a meseh�s haj�ba (�seink r�gen hossz�hajat viseltek, amelyet fonatokba is fontak volt) napsugarakat fon, �s azt mondja neki, hogy most m�r mehet a S�t�ts�g Orsz�g�ba, N�dsz�lkisasszony keres�s�re, mert ezek ott neki vil�g�tandanak.  Ez teh�t azt mutatja, hogy a Nap h�z�ban szerepl� n� a h�veket nemcsak megmosdatta, t�r�lgette, hanem hajukat is megf�s�lte volt.

A Nap anyja a Tej�t, amelyet n�ha feh�r szarvas�n�vel is jelk�peztek, avagy n�mely �st�rzs�nkn�l teh�nnel is (hagyom�nyaink Mennyei Nagy Boldogasszonya, vagyis az �sanyag Istenn�je, aki azonos volt a g�r�g-r�mai mythologia Hera-Juno-j�val), vagyis aki az emberis�g nagyanyja is, akir�l mes�ink m�g azt is elmondj�k, hogy van egy szolg�l� le�nyk�ja, aki h�zi teend�j�ben neki seg�dkezik, de aki szerintem eredetileg azonos volt az eml�tett Hajnallal.