Nehéz ráhangolódni, de a nyár végét és az õsz kezdetét jelzi. Persze, az augusztusi nap még forrón süt, ám a nappalok már észrevehetõen rövidebbek, az éjszakák hûvösebbek, a nappali árnyékok hosszabbak - az õsz már a kertek alatt lopakodik.

A görög mitológiában Démétér, a gabonaistennõ ilyenkor kezdi el kétségbeesetten keresni leányát, Perszephonét, akit Hádész rabolt el az alvilágba fondorlatos módon.

A keltalakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani.

Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelõen: július 31. napnyugtával kezdõdik az ünnep). A nap legfõbb istensége Lugh.

A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (ne felejtsük el: a kelta világkép szerint a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben.) Valójában azonban nevelõanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Taillte vagy Tailtiu a Fir Bolg nép királyának, Mag Mórnak a leánya, késõbb a nép királynõje volt, és Tuatha De Dannan népének köszönhette halálát, akik legyõzték népét, õt pedig arra kényszerítették, hogy irtsa ki nekik a bregi erdõt, hogy ott vethessenek. A királynénak ez túl nehéz feladat volt, gyönge teste nem bírta és belehalt. A legenda szerint egy nagy domb alatt égették el holttestét, a dombot elnevezték róla és itt tartották Írországban az elsõ Lughnasadh-ünnepet. (Tailtean - Telltown, Meath tartomány - alig 15 mérföldnyire Tarától, a Nagy Király székhelyétõl) A fesztivál ürügyén törzsi találkozókat tartottak, sokan összegyûltek, cserekereskedelmet folyattak, lóversenyeket, atlétikai versenyeket, különbözõ játékokat és mesterségbeli versenyeket és szertartásokat rendeztek, valamint nagy lakomát tartottak a nyári aratás elsõ terméseibõl. Az ünnep eredetileg tizenöt napon át tartott. Az utolsót 1169. augusztus elsején tartották, az utolsó Nagy Király, Ruraigh Ó Conchobar uralkodása idején.

Ezért az írek ma is Taillte-játékok néven tartják az ünnephez kötõdõ szertartásokat.
A játékok egyik eleme a Taillte-menyegzõ: az ifjú jegyespár jelképes házasságot kötött, - egy lyukas kövön át fogták meg egymás kezét - ami vagy "egy évig és egy napig", vagy a következõ Lammasig tartott. Ekkor eldönthették, hogy folytatják a kapcsolatot, vagy - õsi kelta szokás szerint - ugyanazon a helyszínen háttal állnak egymásnak és eltávolodnak, vagy másképp: egyszer megkerülik egymást, így vetve véget a jelképes Taillte-házasságnak. Ezek a próbaházasságok egészen a XV. századig érvényben voltak.

Más brit hagyományok augusztus 6.-ra teszik az ünnepnapot, asztrológiai megfontolásból: e nap régi idõk óta "erõpont" a zodiákuson, az  szimbólumával.

Az ünnep a középkorban a Lammas (Loaf-mass) nevet kapta, ennek jelentése: cipó-mise, és a keresztény kenyérszentelés szertartására utal, amikor az elsõ aratásból sütött cipókat hagyományosan megszentelték. Szokás volt e napon vásárokat is tartani, amik leginkább a társkeresés, kapcsolatteremtés célját szolgálták.

A lenyugvó nap kelta istene, sok kelta alapítású város névadója (Lyon: Lugdunum; Laon, Leyden, Carlisle: Caer Lugubalion, és még talán London is: Lugh-dunum – Lugh városa). Egyes mítoszok szerint Bel fényisten fia vagy unokája, mások szerint Arianrhod gyermeke. Feleségül vette Blodeuwedd-et, más néven a Virágleányt.

Mint a napistenek általában, õ is több istenség vonásait hordozza magában: “Sokoldalú”-nak, "Mindenhez értõ"-nek (Samhioldánach) nevezett hadisten (Mars), halálhordozó (Saturnus), a mûvészetek, mesterségek patrónusa, kereskedõ, költõ, dalnok és mágus (Mercurius) egyszemélyben. És nem utolsó sorban gabonaisten is. Amikor a gabonát betakarítják, megemlékeznek a benne rejlõ isteni szellemrõl, aki – hitük szerint – ilyenkor együtt hal meg a levágott gabonával, azért, hogy új kenyér formájában újjászülessen, ugyanakkor a föld számára is megadja a pihenés, majd a tavaszi újjászületés lehetõségét is az örök körforgásban.

Késõbb csökkent jelentõsége, ill. más hõsök kerültek helyébe: Cúchulain/Finn, Szent Mihály, Szent Patrik. A néphitben Lugh-chromain-ként, azaz "Kis hajlott hátú Lugh"-ként és a Leprachaun alakjában maradt fönn.

Az írek elõtörténetében volt egy nép, a Tuatha De Danann, akik elfoglalták a szigetet nem sokkal Mil fiai, vagyis a kelták érkezése elõtt, és harcoltak az uralomért a sziget õslakosaival, az egylábú óriásokkal, a fomoriakkal. De Danann királya, Nuada (Núaha) vitéz harcos volt, ám egy csatában tõbõl levágták a karját. Élethû ezüst mûkarral pótolták, ám ezek után Nuada nem vezethette többé népét, lévén a királynak tökéletesnek és feddhetetlennek kellett lennie. Új királyt kellett hát választani. Ki legyen az utódja? A Szép Eochaid-t (Johi-t) szemelték ki, egy Elotha nevû De Danann asszony fiát. Anyja sohasem árulta el neki, hogy valójában egy fomori elõkelõ az apja. Azzal a kikötéssel koronázták meg az ifjút, hogy ha a népnek nem fog tetszeni, le kell mondania a trónról. Az új király egyre elfogultabb lett az ellenséggel, a fomoriakkal, a Tuatha De Danann-nép pedig fellázadt ellene, és õ bele is egyezett a trónfosztásba, csak azt kérte, hadd uralkodhasson még hét esztendeig. (Idõt akart nyerni tudniillik újdonsült barátainak, hogy kellõképp megerõsödhessenek.)
Szerencsére amikor a fomoriak már épp elérték erejük teljét, akkor Ezüstkarú Nuada csodás gyógyuláson esett keresztül. Eljött hozzá egy varázsló, Miach (Miá), visszaillesztette a levágott kart eredeti helyére, mormolt néhány varázsigét, és íme, a kar három nap alatt teljesen visszaforrt! Mintha sohasem vágták volna le! Nuada visszanyerte trónját, Eochaid pedig átpártolt az ellenséghez.
A király visszaiktatási ceremóniája nem sokkal a híres-nevezetes moyturai Második Csata elõtt zajlott, amelyben Tuatha De Danann népe megütközött a fomoriakkal. Ekkor Lugh isten megjelent Tara falainál és bebocsájtást kért.
- Ki vagy te és mit akarsz? - kérdezte a strázsa, nem túl barátságosan.
- Mondd meg Nuada királynak, hogy itt a Hosszúkarú Lugh! Vezess a király elébe, mert segíteni akarok neki!
- Aztán tudsz-e valami mesterséget? Tara várába csak olyanok tehetik be a lábukat, akik valamiben a legkiválóbbak!
- Megfelelek én neked, te strázsa: mesterségem ács.
- Elmehetsz hát, van már ácsunk.
- Megfelelek én neked, te strázsa: mesterségem kovács.
- Elmehetsz hát, van már kovácsunk.
- Megfelelek én neked, te strázsa: mesterségem vitéz harcos.
- Elmehetsz hát, van már harcosunk.
Így folytatták a replikázást, a strázsának semmi nem felelt meg, holott Lugh hosszan sorolta azokat a mesterségeket, amikben még járatos: hárfás, dalnok, varázsló, haditudós, pohárnok, lakatos és orvos. Mindhiába.
Végül így szólt Lugh az õrhöz:
- Kérdezd meg hát királyodat, van-e olyan embere az udvarban, aki mindezekben egyaránt járatos. Ha igen, nincs keresnivalóm Tarában.
Amint Nuada király meghallotta e szavakat, kiküldte legjobb sakkjátékosát a tarai fõkapuhoz, hogy hívja ki a betolakodót egy játszmára. Lugh csúfos vereséget mért rá. Ekkor végre beengedték õt a várba, és õ lett a harcosok vezére a csatában, amikor megütköztek Eochaid-val és a fomoriakkal, és fényes diadalt arattak. Lugh megmentette egy sebesült ellenséges kapitány (Bres) életét, cserébe az megtanította õt szántani, vetni és kaszálni.

Néhány ötlet az ünnepléshez

Elõkészületek

• Tarts egy könnyû "õszi" nagytakarítást. A házban elöl lévõ terítõket, szõnyegeket, ágynemût, függönyt (mindenféle textíliákat) cseréld tisztára, ezeket mosd ki.
• Gondolj az istennõre, engedd szabadon fantáziádat és neki szentelve szabadon díszítsd fel otthonod.
• Ha van oltárod, sárga- vagy szalmaszínû terítõt tegyél rá, arra arany és zöld gyertyákat állíts, valamint késõ nyári virágokkal és páfránnyal ékesítsd.
• Ha van elég helyed vagy ha a szabadban ünnepelsz, nyári termésekkel is dekorálhatsz: dinnye, kukoricacsõ, bab, répa, krumpli, búzaszár, levendula, zsálya és más növények, amik szerinted ideillenek. Díszítéshez ezeket is alkalmazhatod: sarló, kasza, friss zöldség, gyümölcs, gabona, bogyósok, csuhébaba, kenyér.
• Süss emberformájú kenyeret
• Készíts szedres, áfonyás ételeket az ünnepi lakomára; ezek bõsége jelképezi a következõ év gazdag termését

SZERTARTÁSOK

• Rossz szokásaidat, életed nemkívánatos dolgait jelképesen dobd az ünnepi tûzbe
• A gabonaszellemet jelképezõ kenyérbabát áldozd fel: közös lakomán fogyasszátok el együtt, de egy részét tedd félre az isteneknek.
• Kerted beérett gyümölcseit családoddal együtt fogyaszd el. Ha nincs kerted, lehetõség szerint magad szedj gyümölcsöt, ahol teheted.
• Szedd össze foglalkozásod eszközeit, áldd meg õket a jövõ évre
• Aratásod terményeit oszd meg a kevésbé szerencsésekkel
• Ne felejtsd el megköszönni az isteneknek a gazdag termést. Ez az ünnep nem e kérések ideje, hanem a hálaadásé. Esetleg arra kérd az istenséget, hogy tisztábban láss, világosabban megértsd az Isten(nõ) üzenetét, hogyan tehetnél a kedvére.
• Meditációval teremts magadban csendet.

NÖVÉNYEK

mindenféle gabona, szõlõ, fekete bogyós gyümölcsök, napraforgó, hanga.

FÜSTÖLÕ

szantálfa, rózsa, aloé

SZÍNEK

sárga, narancs, zöld, barna, arany, szürke, vörös, bronz

DEKORÁCIÓ

csuhébaba, gyékényszõttes, szalmafonás, búzakéve

ÉTEL

kenyér, almabor, fekete bogyós ételek, lepények, zselék, rizs, gyógyteák

ÁSVÁNYOK

citrin, malachit