Sokak által ismert német szó az Ostern, azaz húsvét, a termékenység germán istennőjének, Ostarának a nevéből származik. Ő viszont a keleten (Osten) felkelő éltető naptól, a hosszú, borús, rossz kedvet sugalló tél után az embert a reményes kikelettel megajándékozó égitesttől származtatja nevét.

A germánok Ostarát ünnepelték a mai húsvét idején. Az ő szent állata volt a nyúl, a tojás pedig az élet keletkezésének jelképeként került ebbe a pogány vallási körbe. Igaz, századokkal később, 751-ben Zakariás pápa még a túlságosan bujának és szaporának minősített nyúl húsának a fogyasztását is megtiltotta a katolikusoknak.

     Ostara: a fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlõség ünnepe. Az igazi tavasz elsõ napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdõdhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az õsszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük késõbb. 

A termékenység szász istennõjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon. 

Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennõt és a Zölderdõ Urát ünnepli ilyenkor. Az istennõ termékennyé teszi a Földet, felébreszti Õt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülõ mezõket, öröme telik a természet bõségében.

Az ünnep katolikus egyházi megfelelõje a  a napéjegyenlõségtõl számított elsõ telihold utáni elsõ vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Idõben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató idõszak követi, a negyvennapos nagyböjt (Spanyolországban: Cuaresma, a németeknél Lenz, Itáliában Quaresima, angolszász Lent), valamint a nagyhét különleges szertartásai. A katolikus egyház másik tavaszi ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja még egyértelmûbb, félreérthetetlen kapcsolatban áll az õsi pogány ünneppel, amit a Fehér Istennõ tiszteletére világszerte megültek.

A szûz Istennõ és az ifjú Isten elsõ találkozása, szerelemre gyulladása és mindjárt elsõ egyesülésük ideje is, amikor az Istennõ rögtön meg is fogan, számoljuk csak utána: éppen kilenc hónap múlva születik meg az Istengyermek, idején. (Az isteni szerelmespár majd csak idején üli menyegzõjét, ennyit a házasság elõtti szexrõl...;-)

Egyiptom

Mielõtt a Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe lett, a pogány népek a tavaszi napéjegyenlõséget ünnepelték: a fény újjászületését, uralomra kerülését, amit isteneik szimbolizáltak. Már az egyiptomi mitológiában is megjelenik, Isis és Osiris mítoszában. Az isteni pár békében és jólétben uralkodott birodalmában. Seth azonban irigységbõl megölte testvérbátyját, Osirist. Testét feldarabolta és szerteszét szórta a világban. Isis szíve majd meghasadt a gyásztól, összeszedte Osiris szétszórt testrészeit és elvitte Anubishoz, az alvilág sakálfejû istenéhez, aki új életre keltette Osirist. Isis és Osiris újra egyesültek, így fogant meg az isteni napgyermek, Horus. Így támadt fény a sötétségbõl.

Görögország

   A görög mitológia szerint e napon ünnepelhetjük Perszephoné visszatérését az alvilágból, Hádész birodalmábol, ahová az õszi napéjegyenlõség idején távozott, az istenek egyezsége szerint. Démétér, Perszephoné anyja a föld termését biztosítja, õ a gabonaistennõ.

   Aphrodité, a szerelem és termékenység istennõje beleszeretett a szép Adóniszba. Elrejtette õt egy szelencébe, hogy senki más ne láthassa, majd a szelencét Perszephonénak adta, az alvilág úrnõjének, hogy vigyázzon rá. Õ azonban felnyitotta a dobozkát, és amint megpillantotta Adóniszt, õ is nyomban beleszeretett, s esze ágában sem volt visszaadni Aphroditénak kedvesét. Aphrodité bánatától a földek is kiszáradtak. Atyja, Zeusz sem tudta megvigasztalni leányát. Végül Zeusz elrendelte, hogy Adónisz az év egyharmadát töltse Aphroditével, a másik harmadát Perszephonéval, a harmadik harmadban pedig legyen egyedül. Így aztán minden tavasszal visszatér Aphroditéhez, s a földek virágba borulnak, a termés szárba szökken a boldog szerelemtõl, télen pedig Persephonéval tölti el az idõt alvilági birodalmukban.

    Dionüszosz, a bor istene, Zeusz és Szemelé gyermeke halandó isten. Zeusz azt ígérte Szemelének, a Hold istennõjének, hogy bármilyen kívánságát teljesíti. Szemelé ekkor Zeusz magzatát hordta a szíve alatt, és csak annyit kért, hadd láthassa majd a gyermeket a legfényesebb istenek sorában. Zeusz tudta, hogy ezt egyetlen halandó sem láthatja, megtagadta a kérést, ám Szemelé hajthatatlan volt. Bánatában meghalt. Zeusz kiemeltet estébõl a magzatot és saját magába rejtette el, amíg meg nem született. A kisdedet a nimfák nevelték föl, s amikor fölcseperedett, messzi földekre vándorolt és dicsõ tetteket vitt véghez. Sóvárogva vágyott arra, hogy megláthassa anyját, ezért elindult az alvilágba, hogy rátaláljon. Amikor megtalálta õt, magával vitte az Olümposz csúcsára, ahol anyja végrela legfényesebb istenek sorában láthatta fiát.

    A Dionüszosz-kultusz színhelye nem templomokban van, sem a szabadban, hanem színházakban. A kultusz része az istenrõl szóló drámák elõadása, ami a mai passiójátékok elõfutárának is tekinthetõ. Dionüszoszt megölték, de újra feltámadt. A bor isteneként is minden évben meghal, majd új életre kél. Tavasszal tartottak Dionüszosz-ünnepeket, amikor a szõlõ újra kihajt.

Tavaszi nagytakarítás, megtisztulás

     A tavaszi napéjegyenlõség az újrakezdés ideje. Ilyenkor kezdõdik a magvetés, palántázás. Ideje rendbeszedni kertünket. Ideje nagytakarítást rendezni lakóhelyünk, életünk minden területén, hogy megtisztulva fogadjuk a beköszöntõ új idõszakot. A tavaszi nagytakarítás sokkal többet jelent egyszerû fizikai munkánál. Szabaduljunk meg minden fölöslegesen felgyûlt tehertõl, szennyezõdéstõl, az elmúlt hónapok negatív lerakódásaitól. A megtisztulás után képessé válunk az új, a friss, a pozitív, a termékenyítõ befogadására.
     Amikor a tavaszi verõfény besüt az ablakunkon, kényelmetlenül érezhetjük magunkat, minden porszem szembetûnõbbé válik. elszánjuk magunkat, hogy felszámoljuk a télen összegyûlt fölösleges lomokat, hogy tisztaságot teremtsünk. Takarítás közben pl. füstölhetünk tömjént és a szantálfát. Ha módunk van rá, legjobb faszénparázson füstölni, nyitott ajtók és ablakok mellett, hogy a negatív energiákat valóban "kifüstölhessük" a házból. A szemetet soha ne söpörjük ki a házból, hanem középre, és ott szedjük össze lapáttal.

Amikor a lakás már tisztán ragyog, legfõbb ideje hozzáfognunk a spirituális nagytakarításhoz, megújítani a házunkat óvó energiákat. Az ehhez alkalmazott füstölõ 2 rész szantál, 2 rész tömjén, 1 rész mirrha és egy csepp rozmaringolaj vagy pár szál rozmaringhajtás keverékébõl áll. A hozzávalókat megtörjük mozsárban és faszénparázson elfüstöljük. A szertartás közben rituális szöveget is mondhatunk, különösen minden egyes ajtó-vagy ablaknyitáskor.

Ha ezzel is megvagyunk, ideje megfürödnünk, majd lelkünk, elménk megtisztítása következik.

Rituális fürdõ

Tegyél a fürdõszobába minél több gyertyát, mécsest, esetleg füstölõt. Gyújtsd meg. Meleg fürdõvizedbe szórj virágszirmokat. Mielõtt belelépsz, relaxálj és meditálj gondolataid, elméd megtisztulásáról. A vízbe merülve képzeld el, ahogy a víz megtisztítja tested és kimossa belõled a negatív erõket. Közben szólhat kedvenc zenéd, és csukott szemmel élvezd a fürdést, tested megtisztulását. Amikor a víz hûlni kezd, lépj ki a fürdõbõl, érezd, hogy újjászülettél és felfrissültél. Puha törülközõvel törülközz meg.

Rituális tárgyaink megtisztítása és új erõvel feltöltése

Miután kitakarítottuk házunkat és elménket, a megtisztítás következõ fokozata ez legyen. Íme, egy rövid lista a lehetséges példákról, kiindulópontnak. Aztán persze kiegészítheted, módosíthatod kedved szerint:

Tarot, az oltárod megszentelt kellékei, kristályok, ásványok.

A magyar hímestojások mintakincsének legfõbb jellegzetességei*

A tojásfelület mértani felosztása

• Osztókörök

hosszanti	szélességi	kettõ együtt

• Díszítmények
  1. az osztókörökre épülnek,
  2. vagy azok metszéspontjából indulnak ki,
  3. vagy az osztókörök felrajzolásából adódó geometrikus mezõben helyezkednek el.

  Felsõ búb, alsó búb, osztókörök	Osztókörök + segédvonalak	"Lapdás" díszítmény	Variáció

1. Nyolcmezõs tojásfelület: jellegzetes magyar felosztás.

Sémája	Baranyai minta	Szimmetriaháló	"Tõtött rózsa", vagy "csillagos" motívum

2. Négyosztatú tojásfelület

Sémája	"Gereblyés" minta

3. Hosszanti kettéosztás

Osztókör	"Álló" minta Somogyból	Osztókör	"Fekvõ" minta Baranyából

4. Szélességi kettéosztás: a magyar motívumok közt ritka

Osztókör	"Búbvirágos" erdélyi minta

5. "Öves" megoldás

Szélességi osztókörök, "övek"	Palóc minta	Szélességi és hosszúsági osztókörök, "övek"	Erdélyi minta

6. Hosszanti osztókörök

Négyosztatú dísz Erdélybõl	Nyolcosztatú, hétfalusi csángó dísz	Karcolt tojás az Alföldrõl

7. Körök a metszéspontok hangsúlyozására

Körök a metszéspontok helyén	Körök a segédvonalak metszéspontjaiban	Körök a képzeletbeli metszéspontokban

8. Osztókörökre épült díszítmény

9. A felosztott térben önállóan elhelyezkedõ minta

10. Metszéspontból kiinduló minta

11. Osztókörök nélküli minta (ritka)

Istensegíts (Bukovina), "tyúkszemes" minta: rontáselhárító	"Tévedt utas", "Utavesztett", "Labirint"

12. Meanderes

A meander motívum kialakulása:

csigavonal	ellentétes csigavonalak	meander

Meanderes tojások:

Erdélyi minta	Gyimesközéploki

Hogy a nyuszi tojná a tojást - ezt a gyermeki tévhitet rendszerint még időben elfojtják a gondos szülők, azonban a problémát, hogy miért csücsül a feltámadó Jézuska napján nyuszi és tojás a fűben, sok tanácstalan felnőtt egyszerű huszárvágással oldja meg. "Ehhez még kicsi vagy - mondják -. Majd megtudod, ha nagy leszel." - azzal mint ki jól végezte dolgát, visszasüppednek a fotel puha nyugalmába: ők sem lettek annak idején okosabbak. Valóban: mit is keres ott nyuszi?

A Húsvét, meg az ő nyuszija

Akárcsak a megszentelt helyek, úgy a keresztény liturgia szent napjai is többnyire "rátelepedtek" egy- egy korábban pogányok által felszentelt ünnepre. Ennek persze megvoltak a maguk praktikus okai, hiszen a pl. a napfordulók időpontja, évszakok kezdete, zárása mindenféle naptárban szabott időhöz kötött, mondhatni: természetéből fakadóan "fix". Másrészről: talán így könnyebben meg lehetett jegyezni, hozzá lehetett szokni az új ünnephez, ha legalább az ideje már ismert volt. További misztikus magyarázatokat most mellőzök.
A , vagyis a feltámadás ünnepe éppen egy pogány termékenység ünnep helyére került, azonban azt kiszorítania teljesen nem sikerült, helyette egyfajta "szimbiózisban" éltek egymással: nevében és részben tartalmában keresztény, de külsőségeiben és - csökevényesen - bizonyos szertartásaiban pogány ünnepként. Így máris érthetőbb a locsolás aktusa is.

Pogány múltunk tehát máig kísért, az egy évezred sem tudta teljesen megsemmisíteni. Ott él a babonáinkban, népköltészetünkben, gyakran a tudatosság minden jele nélkül idézzük fel őket. Az államalapítás és a kereszténység felvétele szoros összefüggésben álltak egymással, így szinte mondhatjuk: fennmaradásunk állt vagy bukott a krisztianizáció sikerén. Úgy látszik mégis, hogy sokak a lelki üdvüket tartották előbbre valónak - mégha ez a lélek pogány volt is. A kereszt árnyékában gyakran bújtak meg "pogány tüzek", életben tartva saját mitológiájukat, hódolva a - számukra - egyedül üdvözítő ősi hitnek. Üldözött eretnekként, de beleolvadt mindennapjainba ősapáink hitvilága.

Az Életfa, meg az ő bimbaja

A szakirodalom kevert tudatformájú-funkciójú szövegeknek nevezi azokat a keresztény imákat, melyek félreérthetetlenül tartalmaznak bizonyos pogány elemeket. Gyakoriak köztük a ráolvasások, mondókák, bajelhárító imák. Ezek közül szemezgettünk ki néhányat.

"Elindult Szüzanyám Jozefát völgyébe, Arra ment Szent Margit, Azt kérdezte tőle: Mit csinálsz itt Szüzanyám? Itt ülök, itt tartom szerelmes Jézusomat, mert ő beteg. Sion völgyében 7 féle gyümölcsfa ágat és az Égi harmatokat És fürödj abban kisded Jézuskám! (...)" "(...) Megnyílott a Jeruzsálemi kapuja, Onnan jöve asszonyunk Szűz Mária, Karján hozza a kisded Jézust, Gyere hamar szerető Szent János, Kezében hozza az arany csészét, Belemeríti a Jordán vizébe, Az életfát, Annak az életfának a neve Vegye el errül a szívrül az ijedést.(...)" "Ég szülte Földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágját,(...) Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat a világ megváltóját."

Az archaikus imák - akácsak népmesekincsünk - ősi rétegek képi világát őrzik. A számmisztika, a  megjelenése mind-mind pogány hagyaték. Ezekben az alkotásokban azonban a kereszténység előtti elemek ösztönösen, szinte öntudatlanul, (lélekóvón) keveredtek az új vallás motívumaival.

Dante, meg az ő pokla

A pogány ősök vére azonban nemcsak a vad keleten "buzog" fel újra és újra, hanem a kifinomult kultúrájú pre-reneszánsz Itáliában is. A pogányság persze itt nem a sötétnek láttatott, sámáni rítusokat idézte, hanem az antikvitás ódonként is friss illatát. Bár tiltott volt a középkorban az antik-pogány világ széleskörű ismerete és parázna művészete, de vívmányait mégis olyan nagyságok olvasztották a keresztény bölcselet tégelyébe, mint Aquinói Szent Tamás. A skolasztika atyjának egyik legnagyobb érdeme - mai szemmel nézve - Arisztotelész bujtatott formában történő "legalizálása"; ahogy nevezték: Arisztotelész "megkeresztelése" volt. A pogány filozófus munkái ugyanis "listás" könyveknek számítottak, ahogy azt A rózsa neve c. film gyakran megdöbbentő képsoraiból is kiderült. Szent Tamás filozófiájában ötvözte e, Krisztus előtti tudomány esszenciáját a saját keresztény világképével: átmenekítve ezzel Arisztotelész gondolatait.

A firenzei Dante nem tudott görögül, így nem is ismerhette közvetlenül Platón vagy Arisztotelész munkáit, bár azok eszmerendszere kétségtelenül hatott rá (Lásd pl. A lakoma c. művét). Latinul ellenben tudott, nem meglepő hát, hogy a római jeles férfiak munkái nem voltak ismeretlenek előtte. Így Vergilius sem, kit oly nagyra tartott hogy pogány létére őt tette meg vezetőjéül a Pokolban. Irgalmas volt azonban a többi nagy pogány gondolkodóval is: őket a Pokol tornácára helyezi, hiszen csupán az volt a bűnük, hogy nem keresztelkedtek meg - lévén Jézus születése előtt éltek a világban.
Vergilius, a pogány szent IV. eklogája révén kerülhetett e kivételezett pozícióba. Versében egy gyermek eljövetelét jósolja, aki újra "aranykort" hoz a világra. A keresztény középkor, mivel Jézust vélte felfedezni a jövendölés soraiban, pogány prófétának tartotta Vergiliust, kíméletesen bánt vele: megbocsátotta neki, hogy rossz korban élt a földön.

Csongor, meg az ő Tündéje

Láthattuk, a nép ajkán és szívében továbbra is élt a pogány mitológia számokban, motívumokban, tudatosan azonban a romantika nyúlt vissza előszeretettel pogány múltunk "ereklyéihez". A kelet-európai romantika ugyanis a nemzeti gyökerek, egyúttal e nemzetmegtartó erő felfedezésének kora volt. Legkiemelkedőbb költőink indultak a múlt mélységes kútjának feltárására, hogy hitet, öntudatot meríthessen belőle a magyar.

Vörösmarty Mihály korai népszerűségét is egy ilyen témájú művének köszönhette: a Zalán futása c. eposznak. A műben megismerkedhetünk a honfoglaló magyarok életével, hitvilágával - legalábbis ahogy a a XIX. század történészei képzelték. Így került bele - többek a között - a temetkezési szokások tagalalása is. ...Amit pedig nem tudhattak, azokat a láncszemeket Vörösmarty termékeny fantáziája helyettesítette.
Öt évvel később, 1830-ban megjelent egy még időtállóbb alkotása. Színpadaink máig szívesen játszott darabja a . A népmesei alapokra épülő műben töménytelen pogány elemet fedezhetünk fel. Rögtön itt van az almafa, mesénk alfája és omegája. A fa, mint szimbólum kedvelt eleme sok más ősi kultúrának, hogy csak a Biblia fáit, vagy a kelták fa-kultuszát említsem meg. Vörösmarty fája azonban igazi égigérő fa. Gyökerei az alsó világba érnek, törzse a földön áll, míg lombja közt csillagok tanyáznak.
A fa egyben a "létra" is a három világ között, hiszen itt találkozhat a két szerelmes, de itt törnek a felszínre a démoni erők is.
Ősi elemeket tisztelhetünk Vörösmarty népmesei számaira is. Esetünkben a hármas szám dominál: három ágú az út, három vándorral találkozk itt Csongor úrfi és persze három az ördögfióka is. Ráadásul nem elégszik meg szerzőnk ennyivel, de az ősöktől ismert kettősvilág-szemléletet is beleolvasztja munkájába. Eszerint a földi világ felett/mellett áll a túlvilág, ami a földinek mása, de éppen fordítottja. A szereplő párok is hasonlatosak ehhez a kettős felosztáshoz. Ahogy az égi világban a szép, kecses és kifinomult pár áll, a földi megfelelőjük épp ellentétük lesz: Balga, a tenyeres-talpas ösztönlények és az "anyányi" Ilma.
A két világ azonban csak együtt teljes: az ideál és földi mása csak egymással/-ban élhetnek.