Yule a Nap visszatérésének ünnepe. Az éjszakák most a leghosszabbak. A napfordulótól kezdve egyre hosszabbodnak a nappalok. A fény újjászületik, napról napra erõsödik. A fény és a sötétség közti örök harcban ismét a Fény kerekedik fölül. A legtöbb hagyomány, a wicca, a pogányság szerint a Nap képviseli az istenség Férfi-aspektusát, és halála, újjászületése a Téli Napforduló idején a régi napév halálát és az új születését reprezentálja. Ez az örök harc számtalan hagyományban megjelenik, különbözõ jelképes formákban: a Tölgykirály (a Növekvõ Év istene vagy az Isteni Gyermek) és a Magyalkirály (a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura); Yule idején a Tölgykirály meghódítja a Magyalkirályt. Litha, vagy a Nyári Napforduló idején a Magyalkirály gyõz.

Midwinter a Midsummer ellenpontja a sötétség, homály, titkok gyõzelme, uralma. Midsummer idején a Napisten, Sunna teljes erejében tündököl, és minden titokra rávilágít, semmi sem marad rejtve fénye elõl. A hosszú sötét téli éjszakákon azonban minden elrejt a jég, a hó. Sötét és titkos helyükön várják újjászületésük idejét, a téli napforduló éjszakáját. Ezen az éjszakán, az "Anya Éjszakáján" kezdõdik az északi népeknél a Yuletide, ami Tizenkét Éjszakán át tart, (dec. 20. - december 31.) és e Tizenkét Éjjel reperezentálja az óév elmúlását, valamint az új esztendõt tápláló folyamatot.

A szó jelentése: "Kerék." Az õsi kaldeusoknál a yule szó "kisded"-et, "kisgyermek"-et jelentett. Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég nélkül folytatódik.

Az istenség neve kultúránként különbözõ; az északi népeknél és az angolszászoknál Balder, a keltáknál Bal, stb.Az eltérõ nevek ellenére könnyen azonosíthatók. Yule-istenségnek tekinthetõ minden Újszülött-isten, Napistenek, Anyaistennõk és Istennõhármasságok. Legismertebb közülük Dagda és Brighid, Dagda lánya. Brighid tanította meg a kovácsokat a tûzzel bánni és a fémmesterségre. Az õ lángja, mint az új fény lángja elûzi a lélek és az elme sötétségét, Dagda üstje pedig biztosítja, hogy a Természet mindig gondoskodhasson gyermekeirõl.

Szimbolikája

a Nap újjászületése, az év leghosszabb éjszakája, a Téli Napforduló, Befelé tekintés, a Jövõ tervezése

Szimbólumai

Yule-tuskó, örökzöld ágak vagy koszorú, az ajtóra akasztott magyal, fagyöngy, aranygyertyák, szegfûszeggel megszurkált gyümölcsökkel teli kosár, illatos növények párologtatása, karácsonyi növények, (pl. karácsonyi kaktusz, poinsettias).

Növényei

babérbogyó, szentelt bogáncs, örökzöld, szentelt tömjén, babér, fagyöngy, tölgy, fenyõ, zsálya, sárga cédrus

Ételei

citrusfélékben áztatott köményes sütik, gyümölcsök, diófélék, sertésételek, pulyka, tojáslikõr, gyömbértea, fûszeres almabor, wassail, (fûszeres ital sörbõl és borból) vagy báránybunda (ale, cukor, szerecsendió, sült alma).

Füstölõi

fenyõ, cédrus, babérbogyó, fahéj

Színei

piros, zöld, arany, fehér, ezüst, sárga, narancs

Ékkövei

rubin, vérkõ, gránát, smaragd, gyémánt

Ünneplése

szenténekek éneklése, mulatozás a fák körül, Yule-tuskó égetése, Yule-fa díszítése, ajándékváltás, csók a fagyöngy alatt

Varázsigék

béke, harmónia, szeretet és növekvõ boldogság

Istenségei

Brighid, Isis, Démétér, Gaia, Diana, a Nagy Anya; Apollón, Rá, Odin, Lugh, a Tölgyfakirály, az Egyszarvú, a Zöld Ember, az Isteni Gyermek, Mabon

fény újjászületését ott is megünnnepelték, ahol tavasszal fordult az év: A IV. században Gyula pápa rendelte el, hogy december 25.-re essen a keresztény  ünnepe, mivel e nap egybeesett a Téli Napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.

Babilónia

A Yule-szokások egy része babilóniai eredetû: például a gyertyagyújtás az oltáron a babilóniai isteneknek szólt.

Brit szigetek

Az ünnepség alatt leginkább ale-t vagy almabort fogyasztottak Ehhez kötõdik a fakupában körülhordott sör, ennek szertartása a betlehemezés szokásai szerint zajlott le. Az ivászat során himnuszt énekeltek a fához, jó egészséget , termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
A London Newspaper 1851-es számában leírnak egy tréfás hagyományt, az Almafák Dáridóját. Devonshire-ben a Tizenkettedik Éjszakán (január 7.-én) a gazdák fogták puskáikat, és kimentek almáskertjükbe. Kiválasztották a legöregebb fát, körbeálltak és így énekeltek:

Here's to thee, old apple tree
Whence thou mayst bud and whence thou mayst blow
And whence thou mayst bear apples enow:
Hats full, caps full,
Bushels, bushels, sacks full,
And my pockets full too!
Huzza! Huzza!

A férfiak almabort ittak, mulatoztak, lövöldöztek a fára (csak puskaporral), majd visszaindultak a házba. Az asszonyok azonban addig nem engedték be õket, akármilyen zord idõ is lehetett, míg valamelyikük ki nem találta, milyen sült várja õket odabenn. Aki kitalálta a megfejtést, az lett az "Est Királya", és õ vezett a további mulatságot az éjszaka során..

Etiópia

Ganna: A legenda szerint a pásztorok úgy megörültek, amikor meghallották, hogy megszületett a Kisjézus, hogy örömükben meghajlítgatták kampós botjaikat és tárgyaikat, és Gannát játszottak. Ez a játék eredete, amit az etióp férfiak és fiúk hagyományosan Karácsony napján játszanak (a régi dátum szerint, január hetedikén).

Germán népek

Yule sötét éjszakái az elmélyülés, az õsök imádásának idõszaka. A teuton gondolkodásmód szerint megvilágosodásunk gyökereit az õsökre való emlékezésben találhatjuk meg. Õseinkön keresztül kapcsolódhatunk a múlthoz, és ezt a kapcsolatot tisztelnünk kell, szertartásokkal, rítusokkal. A germán Yule és a kelta  közt szoros kapcsolat áll fönn. Az új esztendõ áldását csakis õseink nevének és szellemének kijáró tisztelet megadása után várhatjuk el.

Itália

La Befana: a kedves boszorkány, seprûnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A legenda szerint La Befana söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták õt, nézze meg a Kisjézust. "Most nem érek rá", felelte La Befana. Késõbb meggondolta magát, de akkor már késõ volt. Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy "neki".

Japán

Hari-Kuyo: a Törött Tûk Fesztiválja. Buddhista szertartás, minden év december 8.-án tartják országszerte. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítõk ünnepe volt, ma már mindenkié, aki tût vesz a kezébe.
Speciális szentély épült a tûk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyûszûket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tûket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tûnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A tûk a tenger mélyén lelik meg végsõ nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a tengeren.

Kelták

Druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. (Skóciában, Írországban, Britanniában.) Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelzõ egyre hosszabbodó napoknak örvendeztek. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, a Yule-tuskóval, azt körbetáncolták, énekeltek. Minden zaj és dáridó a Nap ébredését segítette elõ és a tavaszt sürgette.

Mexikó

A Retek Éjszakája: e szokatlan esemény helyszíne minden év december 23.-án Oaxaca. A XIX. sz. közepétõl él az ünnep, ekkor ismerték meg a mexikóiak a retket, amit a spanyol telepesek hoztak be elõször. A mexikói sziklás talajban csavart, torz formájú retkek teremnek. Szokatlan formájuk megihlette a helyi mûvészeket, bibliai, történelmi és azték legenda-jeleneteket faragnak belõlük. A legjobbnak ítélt alkotásokat díjazzák, majd látványos tûzijátékkal ér véget az est.

Mezopotámia

Marduk világrajöttét segítették ünnepi rítusokkal, és támogatták harcában a káosz, a sötétség erõi ellen.

Pakisztán

Chaomos: a téli napforduló idején egy õsi félisten évrõl évre visszatér, hogy összegyûjtse az imádságokat és elvigye Dezaónak, a legfõbb istenségnek. Az ünnep során asszonyok és lányok rituális fürdõt vesznek. A férfiak vizet hintenek fejükre, közben kenyeret tartanak a magasba. Aztán a férfiak és fiúk megmosakszanak, és estig nem ülhetnek székre, ekkor kecskevérrel meghintik arcukat. Ezután kezdõdik a nagy fesztivál, énekelnek, táncolnak, örömtüzeket gyújtanak, kecskepacalt és más különlegességeket lakmároznak

Róma

• Saturnus (a termõföld) újjászületése, Mithrász (Sol Invictus, a Legyõzhetetlen Nap újjászületése, december 25. Azon a napon a gyõzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a földön.)

Skandináv népek

Julbock, Julbukk, Joulupukki, Yule-bak  A hátán viszi a Yule-manót, amikor körbejár, hogy elvigye a jelent, és elfogadja zabkása-ajándékát. (A finnek Joulupukkija biciklivel jár! :-) A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen. Norvégiában Yule idején megáll a munka, nem forog a kerék, nincs vadászat.

Izland

Yule-macska : megeszi a lusta embereket!

Svédország

Midwinterblot: "télközépi vér": a viking hagyományban létezõ állat-és emberáldozatra emlékeztet. Bizonyos kultuszhelyeken végezték, többnyire e helyeken emelték késõbb az ókeresztény svéd templomokat is. A pogány szokást a XII. századi misszionáriusok szüntették meg. (Na persze, kezdetben õket is feláldozták a vikingek. ;-) - Az áldozatokat engesztelõ céllal mutatták be helyi isteneiknek, hogy rábírják õket, enyhítsék a zord telet.

Jul: az elfhez hasonló szörnyecske, róla kapta a svéd Karácsony a nevét, a manó még a Kisjézusnál és a Mikulásnál is fontosabb szerepet játszott a svédek ünneplésében.

Tibet

Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.

Vajszobrászfesztivál: Az új év megünneplésére a buddhista szerzetesek minden évben megrendezik, szobraikat yak-vajból készítik, mintegy 10 m magasra, és speciális vajlámpásokkal világítják meg. Különbözõ jeleneteket, meséket ábrázolnak a szobrok. A legjobbnak ítélt alkotásért díjat kap a szobrász.

Zsidók

Hanukka -- zsidó történelmi eseményhez kötõdik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.

Menóragyújtás ~ a fény növekedése
Ajándékozás, társasjáték, kártyázás (a Saturnalia idején is)

István napjától, december 26-tói újévig jártak a regõsök. A regölés lényegében természetvarázsló köszöntés -, bõségvarázsló, párokat össze bûvõlõ, adománygyûjtõ célzatú szokás volt.

A regölés a téli napforduló pogánykori ünnepének emléke. A karácsony táji népszokások egyik legértékesebb hagyománya, egyíke a Iegrejtelmesebb szokásainknak, melynek eredete, elemei, célzata - sok kutatás ellenére sem világos még elõttünk.

A regõsök õsi, pogánygyökerû, varázserejû jókívánságokat mondtak a háziaknak. A szokás legfontosabb mozzanata ugyanis a jókívánságok kifeje zése. Hiszen a regõsök eredetileg nem közönséges köszöntõk, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is.

A "reg" szó hevületet jelent - a sámán extázisra, rejtekezésré utaló ki fejezés. A zajütésben és a "regö rejtem"-féle szavak ritmikus ismétlésében a finnugor sámánvarázslás csökevénye mutatható ki. Utal a szokásnak a téli napfordulat õsi primitív ünnepével való kapcsolatára is.

Az Erdélyben és a Dunántúlon fennmaradt szokás fõ részei:
- bevezetõ
- szarvas-ének (téli égbolt csillagképe)
- gazda-ének (bõséget varázsol a gazdának)
- összeregölés (leányt, legényt név szerint összeénekelve)
- záradék (adományra felhívás vagy elvonulás)

Férfiak, legények "kifordított bundában, kucsmában, kezükben láncos vagy csörgõs bottal, köcsögdudával, furulyával léptek be a házba, és éne kelték a regõsénekeket. Bevezetõjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének. Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielõbb bekössék a fejét. Befejezésül az õsi refrént énekelték: hej regõ rejtem." (Timaffy L.)

Egyházasfalun (Rábaköz) gyûjtötték az alábbi változatot:

"Eljöttünk eljöttünk Szent István szolgái,
Régi szokás szerint szabad megtartani.
Hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.

Amoda át folyik egy sebës folyóvíz
aztat körül follja zöd selyem pázsitja
zöd selyem pázsitján csodatevõ szarvas
csodatevõ szarvasnak ezer ága boga
ezer ága bogán ezër mise gyertya
gyulladva gyulladjék ótadva aludjék.
Hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.

Ide is mondanának egy szép legényt
Kicsoda volna szép legény Varga Jóska szép legény.
Amoda át is mondanának egy szép leányt
Kicsoda volna szép leány Német Rózsi szép leány
hej regö rejtëm, regö, regö, regö rejtëm.

Regüllük a gazdát vele az asszonyát
hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Szegen lóg egy zacskó telë van százassal
felë a gazdáé, felë a regüsöké,
hej regö rejtëm, regö, regö regö rejtëm."

(4 : 108.)

Yule spirituális vonatkozásai

(Selena Fox: Winter Solstice Celebrations for Families and Households, 1993.)

Koncentrálás: tudatosítani, mit is akarunk celebrálni.

• a családi kötelékek megerõsítése
• a már meglévõ családi szertartások kibõvítése
• a család hangolódjon a természet ciklusaira
• ráhangolódás: a Földön minden élõ közösségének tagjai vagyunk
• kapcsolat az õsökkel
• etnikai-kulturális örökség celebrálása
• õsi és jelenlegi népszokások tanulmányozása, továbbadása
• a karácsonyi szertartás, mint alternatíva, ill. annak kibõvítése
• a spirituális megújulás és szeretet mélyebb megértése
• vidámság

Idõpontok: a család életébe illõ idõpontok kiválasztása az ünneplésre

• napfordulókor
• a napforduló asztrológiai-asztronómiai pillanatában
• alkonyatkor
• elõzõ estén lefekvés elõtt
• napkeltekor
• délben
• napfordulóhoz közeli idõpontban
• egy éjszakával elõtte
• egy hétvégével elõtte

Idõtartam: az ünneplés idõtartamát családtagjaink életkora, figyelme szerint határozzuk meg

• nagyon rövid: 5 perc alatt
• rövid: 5-20 perc
• közepes: 20-90 perc
• hosszú: 90 perc - 3 óra
• nagyon hosszú: több mint 3 óra, akár 24 órás periódus

Elõkészületek: a megfelelõ hely kiválasztása, felkészítése, bizonyos szempontok figyelembevételével

• A családi otthonban
  • konyhában, ebédlõben
  • tûzhely környékén
  • ünnepi fa környékén
  • nappaliban
• Az otthonon kívül
  • az udvaron
  • a tetõn
  • a közeli parkban
  • természetvédelmi területen, erdõben

Ünnepi hozzávalók: egy-kettõt kiválasztani, ami illik az ünnep középpontjába, idejébe, idõtartamához és elõkészületeihez.

• Yule-koszorú

  Együtt gyûjtsük a hozzávalókat, együtt készítsük el, örökzöldekbõl, díszítsük fel szépen. Körülállhatjuk, tudjuk, hogy a Természet ciklusainak szimbóluma; jusson eszünkbe róla Yule és Jul (a tiszafa), ami kereket jelent. Helye az ajtón kívül vagy benn a falon vagy a nappali asztalának közepén legyen. A koszorún négy gyertya, középen egy, ez a szellemet vagy a Napgyermeket reprezentálja. A gyertyák színei: sárga - levegõ, piros - tûz, kék - víz, zöld - föld -- vagy bármelyik négy szín, amit te magad a négyesség színeinek tartasz. A Napgyermek színe lehet fehér, bíbor vagy arany. A gyertyagyújtás sorrendje: 1. Észak ~ Föld ~ megtermékenyülés; 2. Kelet ~ levegõ ~ elme; 3. Dél ~ vér ~ tûz; 4. Nyugat ~ víz ~ magzatvíz; 5. Az Istengyermek ~ a Lélek
  Ha vége az ünnepi idõszaknak, adjuk vissza a Természetnek, vagy tegyük el a nyári napfordulóig, és akkor égessük el az örömtûzben.

• Lakoma

  Kedvenc családi ételek, italok elkészítése. Étkezés elõtt hálaadás. Étkezés végén napszimbólum-édességek.Amibe szülinapi gyertyát szúrhatunk. Minden családtag meggyújt egy gyertyát, és kíván valamit az ünnepre vagy a következõ évre. Amikor minden gyertya ég, a család együtt fújja el, hogy együtt küldjék útjára a kívánságaikat. Együtt énekelhetünk.

• Gyertyafény-kör

  A lakomával egyidõben vagy külön.
  A család körbeüli az ünnepi asztalt. Minden családtag elõtt egy piros gyertya, tartóban. Plusz egy nagy piros, középen, ami a családi összetartozást, az Egészet és a Napfordulós Napot reprezentálja. Körülötte vannak a kicsik.
  A szülõk beszélnek az ünnep hátterérõl, majd az ünneplés céljáról, hogy összetartsa a családot, és meghatározzák e gyertyafénykör jelentõségét, hogy a családtagok egymásra hangolódjanak, valamint az õsökre, valamint a Természetre.
  Eloltunk minden fényt. Pár percig sötétben állunk vagy ülünk, és figyelmünket befelé fordítjuk, a fény csökkenésére az évnek ebben az idõszakában, a Nap jelentõségére bolygónk életében, és a fény, mint az újjászületés szimbolikájára. Aztán a szülõk egyenként szólítják családtagjaikat saját gyertyájukhoz, köszönetet mondanak mindenért, ami volt és ami lesz, és megáldják az elõttük álló évet. Amikor minden gyertya ég: kézenfogják egymást, együtt énekelnek, így fejezik be a kört. A gyertyákat hagyjuk leégni. Vagy, ha az egyik családtag kijelenti, hogy fényük újjászületve továbbél a szívünkben, akkor egyszerre kiolthatók.

• Yule-tuskó

  Tölgyfatuskó és tûzhely kell hozzá. A tuskó legyen nagyon száraz. Feldíszíthetõ: piros textil- vagy papírszalagokkal (jól éghetõ legyen), száraz magyallevelekkel, természetes száraz anyagokkal.
  Az egyik családtag elmondja a tuskó hagyományát. Valaki elmeséli a Tölgykirály és Magyalkirály meséjét. Lehetõleg minden fényt oltsunk el.A család kis ideig üldögél a sötétben. Csendben elmélkednek a szoláris év váltakozásain. Mindenki végiggondolja az elmúlt évet, a "rosszakat" is, semmi sem "rossz", hanem kihívás, amibõl tanulni lehetett. Aztán megggyújtják a tuskót. Amikor égni kezd, minden családtag rádob egy-egy gallyat, és elbúcsúzik az óévtõl. Mindenki eldobja bánatait, a múlt fájdalmait, a rossz szokásokat, és köszönetet is mondunk mindenért, ami volt. Amikor már jól ég, koncentráljunk az új évre és a lehetõségek erejére. Aztán mindenki tölgyfagallyakat vagy makkot dob a tûzbe, ez reprezentálja az elõttünk álló évet és reményt, megoldást idéz problémáinkra. Aztán együtt énekel a család. Hagyjuk leégni a tuskót, csak kicsi maradjon belõle. Õsi hagyomány szerint õrizzük meg a hamut és a maradék tuskót, jövõre azzal gyújtsuk meg az új Yule-tuskót.

• Csilingelés

  Összeköthetõ más szertartásokkal is, pl. minden egyes áldás után csöngetés. De önmagában is alkalmazható.
  Mindenkinek legyen saját csengettyûje. Mindegy, milyen méretûek, csak összhangban legyenek. Jó a sárgaréz, jó a karácsonyfacsengõ.
  A család körbeáll vagy -ül. Mindenkinek csengõ van a kezében. Az egyik családtag vezeti a szertartást. Elõször néhány szót szól a napfordulóról, ami az új év kezdete, és hogy a naptárakat világszerte a szoláris év változásai alapján szerkesztették meg. Aztán a ceremóniamester elmondja, hoygan fogja kicsöngetni az óévet, és becsöngetni az új évet. Majd meghívja a családtagokat, hogy csengõkkel ünnepeljék a napfordulót.
  Mind a négy égtáj felé csöngetnek. Majd a tér négy irányába (föl - kozmosz, le - föld, középre - isteni egység).
  Aztán egyenként csöngetnek, az egyes családtagokért, a családért, majd együtt, megünnepelni a kapcsolatot a Természet ciklusaival, majd újra együtt, a Földdel és minden élõlénnyel való kapcsolatért.
  Idõsebbtõl fiatalabb felé haladva: minden családtag elmond egy látomást vagy egy kívánságot a Földért, a jövõ évre. Aztán együtt csöngetnek, hogy megerõsítsék ezt a kívánságot. Végül háromszor elmondják: "Boldog Napfordulót", és csöngetnek.

• Yule-fa

  Feldíszítünk egy örökzöld fát. Lehet élõ az udvaron, vagy egy tavasszal ültetett cserepes.Vagy kivágott. (Ez esetben köszönjük meg a fának, hogy eljött hozzánk ilyen módon.) Együtt díszíti a család, minden egyes dísznél mondhatunk egy jókívánságot. A díszek napszimbólumok legyenek. Csillogó piros vagy arany gömbök, napfigurák, szarvas, sas, búzakalász. Vagy csillagok, mindenféle fényforrások, hold, kisded, születési szimbólumok. Lehetnek saját totemállataink is. Fagyöngy, színes (fõleg piros) bogyók, alma, gránátalma, téli madarak, tündérek, hópehely, gyertya, koszorú, mézes- vagy gyömbérsüti-emberke, makk, babérbogyó és áfonyagirland, Télapó, Mikulás.
  Ünnep után: elégetni a fát örömtûzben, vagy beásni a talajba, vagy kitenni az erdõbe. egy darabját eltenni jövõre, és majd a Yule-tuskóval elégetni. Pattogatott kukorica- vagy vörös áfonyagirlandokkal varázsolni is lehet: minden 13 szem egy-egy kívánságot reprezentál. Ezeket más bogyóval különítsd el egymástól. Tedd föl a fára. Amikor elõször gyújtasz fényt a fán, képzeld el a kívánság beteljesülését, ahogy a Nap visszatér a világba, úgy teljesülnek azok is. Az ünnep után amit csak lehet, õrizz meg a girlandból egy korsóban. Majd a Szent Iván-éji tûzben égesd el a maradékot - itt fejezõdik be a varázslat.

• Téli természetrõl való gondoskodás

  Madarak etetése, együtt elkészíteni. Ezt is együtt, a fenti ceremóniákhoz hasonlóan, koncentrálva a Természet szépségére és hogy minden összetartozik. A magok az élet szimbólumai, és jószándékunkat közvetítik a Természet többi része felé. Végül mondjuk egymásnak: "Mindannyian a Természet családjának tagjai vagyunk". (Mitakuye oyasin). Végül énekeljünk együtt valami szép karácsonyi dalt.

• Mesélés

  Saját emlékeinkbõl, népszokások felidézése, karácsonyi mesék. Napmítoszok, legendák, Fény újjászületése. Megkönnyíti a családi örökség továbbadását, ha mindezt fölvesszük videóra, magnóra.

• Ajándékozás