A MITOL�GIA RAGYOG� ISTENEI
Az �shagyom�nyok rendszer�ben a magasabb l�tform�k megnyilv�nul�s�t gyakran azonos�tj�k a f�nnyel, a ragyog�ssal, az avatottak sz�m�ra �ld�, az erre k�sz�letleneket elvak�t� sug�rz�ssal.
M�r a fels� �sk�kor barlang�br�zol�sain – p�ld�ul Tun�zia, Alg�ria �s Marokk� ter�let�n – tal�lkozhatunk fej�k felett f�nyk�rrel �br�zolt emberekkel �s �llatokkal. A let�nt kult�r�k „m�v�szei” nyilv�n �gy k�v�nt�k �rz�keltetni, hogy istenekr�l, szellemekr�l, az anyag feletti s�kr�l sz�rmaz�, csod�s k�pess�gekkel rendelkez� l�nyekr�l van sz�. A folyam-menti �skult�r�k vall�sfiloz�fi�j�ban ez a mot�vum m�g nyilv�nval�bban lett kifejezve. A sumer (mezopot�miai) k�p�r�sban az „isten” �s az „istenn�” fogalmat a sugaras csillag �br�j�val jel�lt�k, az istens�get jelent� sz�t (dingir) pedig az er�s f�ny, a t�nd�kl�s fogalm�nak kifejez�s�re is haszn�lt�k. A babil�niai mitol�gia szerint minden istens�g feje k�r�l ott ragyog a f�nyk�r, akk�d nyelven a melammu: a kereszt�ny legendak�r angyali gl�ri�j�nak �kori el�k�pe. Az egyiptomi b�lcselet a nem evil�gi f�ny dics��t�s�t a himnuszk�lt�szet k�zkedvelt mot�vum�v� emelte. Mi t�bb, a f�ra�kori egyiptomiak szerint a vil�gteremt�s az els� F�ny fellobban�s�val, teh�t a K�osz s�t�ts�g�nek megsz�n�s�vel kezd�d�tt. R� napisten kultusz�nak k�zpontja a g�r�g�k �ltal H�liopolisznak (Napv�ros) nevezett egyiptomi v�rostelep�l�sen volt, ahol a f�isten temploma el�tt �llt a mindent �td�f�, mindenhov� behatol� napsugarak hatalm�t szimboliz�l� k�t �ri�sobeliszk. Akkoriban �gy tartott�k, hogy a teremt�s el�tti kezdetekben mindent a form�tlan, feneketlen, vaks�t�t �sk�osz (egyiptomi nyelven: Nun) uralt. Nem voltak sz�nek, form�k, min�s�gek �s tulajdons�gok, csak a Nun-�ce�n ismeretlen, fekete hull�mai. A k�osz-�ce�n m�ly�ben azonban csod�latos folyamat kezd�d�tt, amelynek eredm�nyek�ppen kiemelkedett a v�zb�l az els� Domb, a Mindens�g szil�rd k�z�ppontja, �s megsz�letett a t�r, valamint az id�. A Dombon l�tuszvir�g sarjadt, amikor pedig el�rkezett az ideje, a l�tusz kibontotta szirmait, �s �me: a vir�g kelyh�ben ott �lt a gyermek, R� isten, a Napcsecsem�, a megteremtett Kozmosz els�, �letteli l�tez�je. Az �jsz�l�tt kinyitotta szem�t, r�mosolygott az ifj� vil�gra, �s az isteni szemek ragyog�sa jelentette a vil�g els� hajnal�t. Az Univerzum imm�r nem volt t�bb� ismeretlen �s s�t�t. Megsz�letett a F�ny. A hagyom�ny szerint a napb�rk�ban utaz�, s�lyom, szkarabeusz- vagy emberfejjel �br�zolt R� adja a vil�goss�got nappal az �l�knek, �jjel pedig – am�g az anyagi s�kon s�t�ts�g van – a t�lvil�g �sv�nyein utaz�k sz�m�ra vil�g�t. Az egyiptomiak r�m�lten gondoltak arra, mekkora katasztr�f�t okozna, ha egyszer, valamilyen kozmikus hiba folyt�n, nem kelne fel t�bb� a Nap. Egy m�tosz elbesz�li, hogy a K�oszt jelk�pez� gonosz Ap�phisz k�gy� az alvil�gban f�nyt ragyogtat� napb�rka el�l mindig megpr�b�lja elsz�vni a vizet, hogy a haj� ne tudjon tov�bb haladni, s �gy az emberis�g m�snap hajnal n�lk�l maradjon. A paps�g �ltal bemutatott �ldozatoknak, valamint a folyton �jrasz�let� r�t k�gy�t minden �jjel led�f�, er�s Sz�th istennek k�sz�nhet�en azonban a b�rka el�l rendszeresen elh�rul az akad�ly, �gy az emberek vil�g�ra m�snap �j napkelte virrad. Egyiptomban a felkel� napot Kheper-R�nek, a delel� napot R�-Harakhtinak, a lenyugv� �gi csillagot pedig Atum-R�nek nevezt�k. A Kr. e. XIV. sz�zadban IV. Amenhotep (Ekhnaton) f�ra� h�res Nap-vall�s-forradalma sor�n a kezeiben az �let jel�t, az ankh-keresztet tart� sugaras napkorongot ki�ltotta ki Atum n�ven az egyetlen istens�gnek. Ezzel a F�ny im�dat�nak egyiptomi diadalmenete tet�pontj�ra �rt. �s b�r az „eretnek” f�ra� hal�la ut�n a Nap mint egyistenkultusz visszaszorult, e vil�gn�zet v�lt �seredeti mint�v�, ihlet� forr�ss� minden k�s�bbi f�nymiszt�rium sz�m�ra. Avatara vall�st�rt�n�sz-m�toszkutat�