V. évfolyam / 1 szám

Jött éve csodáknak... A magyar csillagmítoszi hagyomány élő Atillája PAP GÁBOR írása Most pedig lássuk a nehezebben értelmezhető neveket. Továbbra is az ellenfeleknél maradva: Markiánosz bizánci császár neve készséggel bomlik két, viszonylagos önállósággal rendelkező részre. A benne meghúzódó Máriaság az Oroszlán vonzáskőrébe tartozik (gondoljunk csak szent Márk evangélista szárnyas oroszlánjára, mondjuk, a velencei San Marco-tér oszlopán!), a János-elem viszont, ugyancsak az evangélistaság szintjén értelmezve, a Skorpió-tulajdonságokat hívja elő belőle. Figyelemre méltó tény: egyedűi ő mert nyíltan dacom a világ urával. Sokan idézik híres mondását, amellyel az Atillának járó adót megtagadta, mindjárt trónralépésekor: „az aranyat barátaimnak tartogatom, az ellenségeim csak vasat várhatnak tőleml És végülis megúszta büntetlenül, sőt, a „suttogó propaganda igen korán elkezdte terjeszteni azt a gyanút, hogy - stílszerűen fogalmazva - oroszlánrésze volt Atilla meggyilkolásában. „Egy régi krónika Marcianusról ír, de róla való megemlékezésként Acília megöletését beszéli el s egyben rávilágít a germán árulás bevallott okára is... Egy németországi kolostorban talált krónika része, mely krónika a világ teremtése óta uralkodott császárok és pápák történetét jegyzi fel. A közlő értelmetlennek találja, hogy azok között Marcianus története kizárólag Acíla megöletése legyen.„ (Csuray 146. o. - kiemelés a szerzőtől. Megjegyzendő: szerzőnk Atilla nevét következetesen Acílának írja. Erre lehetőséget ad neki a görögös Athílász névváltozat, amelyben a „th hang sziszegősként is ejthető. A „közlő„ az idézetben: Heinrich Gusztáv.) Mondottuk volt: „a skorpiót csak önmaga vagy egy másik skorpió győzheti le! Aetius ugyancsak a „sasság szintjén kapcsolódik Atillához. Szerepének értelmezését hadd idézzük szó szerint egy korábbi tanulmányunkból. Hogy a Sas valóban az „atyai, azaz a Nyilasban honos jupiteri tulajdonságkör szerves tartozéka, arra egyenes utalást is találunk az ógörög mítoszi hagyományban. „Zeus sasáról is van egy ide tartozó történet. Volt egy Aetos, »sas« nevű fiú, aki földből született... s akit.... a kicsiny Zeus játszótársának tartottak. Szép volt, de Héra sassá változtatta, mert élt a gyanúperrel, hogy Zeus fiúszeretője. (Kerényi Károly: Görög mitológia, 67. o.) Ez az adat azért is figyelemreméltó, mert a mi krónikás hagyományunk Zeusz- (Jupiter-) képviselete, Atilla mellett ugyancsak felbukkan egy ifjúkori játszótárs, akinek a neve mintha egyenesen a Zeusz-féle Aetoszéból származnék: úgy hívják, hogy Aetius. Így már érthető, miért nem tudja őt legyőzni a világhódító hun király: önmaga másik feléről van itt szó nyilvánvalóan-akivel szemben mindenfajta küzdelem szükségképpen eldöntetlenül kell, hogy végződjék... (Pap Gábor. Csak tiszta forrásból, 145-146. o.) A két „sas-ellenfél közül a próteuszi természetű, alakját többszőrösen is változtatni képes Markiánosz a veszélyesebb. , Jánossága révén ugyanis ő nemcsak a Skorpióhoz kötődik, de a két további, a keresztelő, illetve az apostoli Jánosság még három helyet biztosít neki az évkörben. Ezek közül kettő (Szent Iván: június 24., illetve János apostol: december 27.) szabályosan „lefedi az Atilla szempontjából oly fontos Rák Bak tengelyt, a „Keresztelő Szent János fejevétele„ címen számontartott harmadik ünnep (augusztus 29.) pedig, Szűz-vonzata lévén, megintcsak a „halál-vonulatot mozgósítja hősünk ellen. Számunkra, magyarok számára az utóbbi dátum immár kétszeresen is „halál-vonzatú lett. 1526-ban ezen a napon zajlott le a végzetes kimenetelű mohácsi csata, 1944-ben pedig ekkor törtek be az oroszok a történelmi Magyarország utolsó megmaradt (illetve ideiglenesen visszaállított) határszakaszán, a Kárpátok északkeleti vonalán át hazánkba. Markiánosz nevét egyébként Martianus, sőt Marcianus alakváltozatban is emlegetik krónikáink. Ebben pedig nem nehéz felfedezni Mars, a hadisten nevét, aki a Skorpióban otthon van, míg az Oroszlán a rejtett, a Bak pedig a nyílt erőbenlétének téridő-színe. Ilyen egyoldalúan kedvező diszpozíciókkal pályára lépni egy tétre menő mérkőzésen - szinte már tisztességtelenségnek számít. (Ideig-óráig semlegesíteni csak Réka tudja, a Rák téridő-színén - a saját élete árán). A sas-vonzatú - Napút fölötti - élő és élettelen szereplők közül Atillának végülis egyetlen egyet: Aquileiát sikerült a maga oldalára állítani - láttuk, milyen áron. Egyrészt „atillaságából - „aquilasággá kellett alászállnia, másrészt a gólya-képviselte önieden áldozatkészségről le kellett mondania (a gólyák kiköltöztek az ostromlott városból), s végül a Mérleg-tulajdonságokat, az igazságosságot, a harmóniát, a nyergek képében hevesen (tűzben) fel kellett áldoznia, ha célt akart érni. Másként nem juthatott el Itáliába, nem találhatott rá önmagára. Itália ugyanis - amint arra mások korábban már rámutattak - szintén Atilla pontos, szabályszerű névváltozata. (Mileyi Pálffy László: Attila, Atlantisz Messiása, 10. o.) Amikor Aquileia lerontásával (a „gyulaság„ felszámolásával) megnyílt az út Itáliába, ez egyszersmind azt is jelentette számára, hogy innentől csakis önmagával áll szemben. S ha valóban önmagát keresi, akkor nem juthat máshová, mint ahová végülis eljutott: a teljes, feltétel nélküli és póztalan, jutalmat, tapsot nem váró, gúnyolódásokat szótlanul tűrő önfeláldozáshoz. Amit máig sem ért meg a világ.