V. évfolyam / 3 szám

Jött éve csodáknak... A csillagmítoszi hagyomány bennünk élő Atillája PAP GÁBOR írása: Rómával némileg másképp áll a dolog. Első, önkéntelen név-társításaink vele kapcsolatban ilyen fogalmakat dobnak elénk: rom, roma- s ezek bizony nem éppen pozitív töltésűek. De mindjárt ide kapcsolódik az öröm. és az erény is, és ezáltal jelen tősen javul a helyzet. Ugyanakkor töprengésre késztet; hogy a „lány szó sem hagyható el a kínálatból, márpedig ez a Szűz-vonalhoz való tartozást sejted. (Népi csillagneveink között „Leányszemű _ „Szárnyas„ = a Szűz csillagképe. - Vö.: Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok, 6-7. és 35. o.) Mindaddig azonban nem érthetjük meg Atillának a Rómával kapcsolatos- már a kortársaknak is sok fejtörést okozó- engedékenységét amíg a Róma róna hangalaki „hídon át el nem jutunk a Rónapallérig, a Rónaőrzőig és a Rónakirályig, „akik a magyar népi csillagnevek tanúsága szerint mindhárman az Orion csillagkép kötelékébe tartoznak. (Toroczkai, 36. o.) Az Orion pedig - maga is szabályos hangalaki változata Rómának -, mint az köztudomású, a Bika és az Ikrek között, azoktól valamivel „lejjebb (Délebbre) helyezkedik el az égbolton, s az egyetemes csillagmítoszi hagyomány az ókor óta Nimróddal hozza kapcsolatba (Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 315. o.) Hogyan is szól „Átilla czime az emlékére vert XIX. századi érmek egyikén? „Átilla Bendegucz fia, Nimrod unokája... Valóban hazatért tehát a világ ura, megtalálni önmagát, csakhogy ez az „otthon nem egészen ugyanaz, mint aminek a tudós- tudatlan világ ma beállítja. Nimród hona ez, a „nagy vadászé az Úr előtt, akire ha rátalál, valóban magára talál a hős unoka. Ugyan miért pusztítaná hát el? (Meg- jegyzendő: az Orion csillagképnek a magyar népi szóhasználatban általános „Kaszás elnevezése viszont krónikáink „kaszás szekereihez vezet vissza bennünket. De erről alább még bővebben!) Detre neve első ránézésre szintén az Atilláéhoz húz, csakhogy itt olyan új jelenség- gel kerülünk szembe, amelyre érdemes pár szót vesztegetnünk. A „tudós„ mással hangzó-kategória megkettőződéséről van szó, amely a mechanikus sorolás mozzanatát, s vele a Szűz-tendenciát hozza be az Atilla-képletbe. (Ugyanez a tendencia figyelhető meg a Rómát Atilla után egy századdal megszálló Totila keleti gót vezér esetében, akivel hosszú ideig módszeresen összekeverték a nyugati írók Atilla személyét, neki tulajdonítván amannak valóban elítélésre méltó tetteit. És ezt a tendenciát viszi ad absurdum Dedi őrgróf neve, amely már csak a dadogást őrzi a magasztos örökségből. Ez az a hírhedt történelmi személyiség, aki méltatlannak bizonyulván a birtokába került „Atilla-kardhoz, gyilkosság áldozata lett.) „Detre szász mégis közelebb került Atillához bármelyik rejtett vagy nyílt ellenfelénél, s ez alighanem a „szász-ságának köszönhető, amelynek révén nemcsak a Szűz, hanem a Sas is rokonának mondhatja. (Mutatis mutandis, ugyanez áll a „szász népnévre is.) Így azonban Atillából csak az Aquila-ságig tud felérni, míg Atilla igazi, lényének teljességét megőrző létminősége a Sas csillagképnek kifejezetten a főcsillagához kötődik, amelynek neve: Atair, s amely nem a „halál-tengely, hanem éppenséggel az életforrás: a később dinasztikus címerállatként állandósult Turulfelé enged tovább tájékozódnunk. Ha a kétirányú befolyásoltságot (Sas-Szűz) együttesen akarjuk értelmezni a csillagmítoszi hagyomány keretrendszerében, akkor nagy valószínűséggel a „Tündérek táncának (Scutum csillagkép) égbolti helyszínéhez jutunk el, még pontosabban a Nyilas fölött két ágra szakadó Tejút folyam „szigetéhez, ahol a saját Galaxisunkból „kiláthatunk, s viszont abba a külső Univerzum-tartományokból be lehet hatolni. Minthogy pedig az állatövi „kisvilágból„ nézvést összesen két olyan univerzális tényező adódik, amely alapvetően meghatározhatja belső erő-, illetve alak viszonyainak szerkezetét, nevezetesen a Nyilas irányába eső saját Galaxis-centrumunk (ez a jótékony „atyai hatások forrása), illetve a külső tejútrendszereknek (legjellegzetesebb csoportosulásuk az ún. Szűz-extragalaktikus szuperhalmaz) a Szűz irányából észlelhető egyenletes húzása, így minden erőhatás, ami nem az egyikre vezethető vissza, automatikusan a másik számlájára íródik át, s csak azután differenciálódik tovább a konkrét állatövi vagy egyéb csillagképi sajátosságok irányába. Ez azt jelend, hogy hiába esik az említett sziget szerű „fejér köz a Nyilas csillagkép körzetébe, s így közvetlenül a saját Tejút központunk irányába, rajta keresztül mégiscsak Szűz-hatások áramlanak felénk. Tipikus Detre-képlet ez: a teremtő „atyai„ tulajdonságok székhelyén, Atilla udvarában, tartósan jelen van az ellenfél, a „Szűz-ség„, azaz a „szász-ság„ képviselete. Mindez így, együtt természetesen csakis a Sas-ság, az Aquila csillagkép kebelében képzelhető el, ahol a központ - az Atair-Atilla-Turul hármas egység magát az atyai teremtő őserőt, a „kísérete pedig a vegyesen jó, illetve gonosz érdekektől vezérelt fegyelmező-ártó („arató) erőket képviseli. Az elsőhöz (fegyelmezés) a történelmi értelemben vett „aquilaság és alakváltozata, a „gyulaság„ tartozik; a másodikhoz (ártás) Aetiuson kívül Markiánosz , Jánosságát, továbbá Detre szászait s „lánysága révén - Rómát sorolhatjuk. Lassanként végére érünk névsorolvasásunknak, s még mindig nem esett szó a „hun népnévről. Nem véletlenül. Ha önmagában vizsgáljuk, alig mond többet számunkra annál, amit a „honi„ (hazai) szó kifejezhet, azaz lényegében minden bennszülött, autochton népre alkalmazható. Üdvtörténeti vonatkozásban viszont ez a „hon egyértelműen a „Fényhont jelenti, amelynek közvetlen kozmikus környezetünkben a teremtő atyai erők székhelye, a (saját) Tejút központ felel meg, a Nyilas csillagképnél adódó „lejárattal a Napútra. Ez a lejárat azonban az idők haladtával fokozatosan elmozdul (precesszió!) a neki megfelelő évköri Nyilas-egységből a Bak jegy-érvénytartama felé. Képletesen szólva: a hun- faunosodik. Találjuk-e ennek valamilyen nyomát a témára vonatkozó írott forrásokban? Két idevágó beszámolót érdemes idéznünk a kérdés megvilágítására. Az első Huszár Lajostól, századunk kiváló magyar numizmatikusától származik, aki nagy tanulmányt szentelt az Atillaérmek kérdéskörének. Jordanes-Orosiusra, az V. században élt hispániai történetíróra hivatkozva - így adja elő a hunok eredetét: Filimer, a gótok királya, kiűzi a pusztába a népe között fellelhető „haliurunnákat (szerepük szerint: „látó aszonyokat, boszorkányokat, rossz nőket- P. G); ezek ott kóbor szellemekkel (erdei démonokkal) párosodnak, és ebből a kapcsolatból származnak a hunok. Ezeknek a kóbor szellemeknek vagy erdei manóknak a neve a régi forrásokban: „faunus ficarius... Münsterberg véleménye szerint a „faunus ficarius elnevezés két kőzépázsiai nép eltorzult nevét tartalmazza, ezek a fehér és a fekete hunok (faunok és tokbárok). Ezek a nevek szerinte már Pliniusnál együttesen fordulnak elő. (Huszár, Louis: Attila dans la Numismatique, 6-7. o.) A másik fontos megállapítást Blaskovich Lajos könyvéből idézzük, amely pár évvel Huszár publikációja előtt, 1942-ben jelent meg. „Strabo földrajza (Kr. u. 18-23) a kínaiak szomszédságában Hún helyett Faun népet ismer. A Faun nép nevét viszont a Gótok hagyománya (Cassiodorus és Jornandes) ismeri. A húnok eredetéről írván, őket erdei embereknek, „Fauni ficarii-nak nevezi. (Dr. Blaskovich Lajos: Őshaza és Kőrősi Csoma Sándor célja, 58. o. - kiemelések a szerzőtől. ) Igen, a kör bezárult, visszaérkeztünk ominózus Faun-Atillánkhoz. Most már világosan látható: nemcsak személyében, de népiségében is „faun ő - nemhiába örökítették meg századokon keresztül ebben a jelmezben, illetve ilyen maszkkal. Két személynevünk van még hátra, Csabáé és Budáé. A szigorúan vett történeti hagyományban egyiket sem találjuk meg. Az első helyett az Irnek (Irnák) nevet ajánlják nekünk történészeink, a második helyett Blédát javasolnak Nos, a Buda név önmagáért beszél. A szanszkrit alapokon nyugvó hinduista-buddhista hagyományban a megvilágosodott állapot az erős d-vel ejtet Buddháé, a megvilágosodás folyamata pedig a rövid d-s Budához kötődik. A magyar nyelvi alakváltozatok jól érzékelhetően ez utóbbi fokozatot írják körül: bód(ul), buta - s végső sorón ide kapcsolható az eredetileg minden bizonnyal meditációs helyszínt ( a minden irányú és szintű, teljes „kiürítést lehetővé tevő „bódét) jelölő „budi„, „buda szavunk Feltevésünket megerősíteni látszik, hogy a germánok névváltozata (Bleda) náluk is a „buta, „bolond„ jelentésű „blőd melléknévre rímel. Ha azt is tudjuk, hogy a jól dokumentált indiai hagyományban Buddha a bolygóistenségek közül Merkurnak felel meg, akkor világossá válik előttünk, hogy Budánk fél szívével definíciószerűen az „élet-, a másik féllel viszont a „halál-tengely irányában érdekelt, lévén a Merkur egyik otthona az Ikrek, a másik a Szüz. Ha az utóbbi téridő-tartományból nézzük a két testvér „dulakodását„, akkor a tét csakis egymás végleges megsemmisítése lehet (a „halál-tengely nem ismer más megoldást),V. évfolyam / 4 szám Jött éve csodáknak... A csillagmítoszi hagyomány élő Atillája PAP GÁBOR írása Ha azt is tudjuk, hogy a jól dokumentált indiai hagyományban Buddha a bolygóistenségek közül Merkúrnak felel meg, akkor világossá válik előttünk, hogy Budánk fél szívével definíciószerűen az „élet-, a másik féllel viszont a „halál-tengely irányában érdekelt, lévén a Merkúr egyik otthona az Ikrek, a másik a Szűz. Ha az utóbbi téridő-tartományból nézzük a két testvér „dulakodását„, akkor a tét csakis egymás végleges megsemmisítése lehet (a „halál-tengely nem ismer más megoldást), s ezt a változatot közvetítik felénk a rendre ilyen irányból vizsgálódó, ennek a mentalitásnak elkötelezett germán (általában indoeurópai) források Ha viszont a számunkra, magyarok számára meghatározó jelentőségű „élet-tengely mentén vizsgáljuk ugyanezt a kettősséget, akkor az egymás megpróbálását és ezáltal magasabb szintre juttatását célzó nemes vetélkedés képe rajzolódik elénk a két testvér történetéből. Itt szó sincs semmiféle „testvérgyilkosságról, csupán két alapvetően különböző magatartásforma szükségszerű egymást váltásáról, amikoris Buda a szemlélődő, Atilla a cselekvő életvitel megtestesítője. (Latinul az előbbit „vita contemplativa, az utóbbit „vita activa néven szokás emlegetni.) Belátható: ha az egyik előtérbe nyomul bármelyikünk napi életviteli gyakorlatában, a másiknak automatikusan vissza kell szorulnia - és viszont. (Megjegyzendő: ugyanez a kettősség fogalmazódik jelenet párrá a Nagyszentmiklósi kincs- régebbi nevén „Atilla-kincs- 2. számú korsójának „Győztes fejedelem„, illetve „Égi vadászat címen jegyzett ábráiban. Az első értelemszerűen az aktív, a második a szemlélődő életvitel példája. A nyilazás természetesen ezúttal is a meditáció képjelének tekinthető!) Az utolsó számításba vett névvel, Csabáéval megint túlemelkedünk az Állatöv kisvilágának szintjén. A kérdést ez alkalommal az a körülmény bonyolítja némiképpen, hogy az írott forrásokban ránk maradt névalak (Chaba, Zoba stb.) többféleképpen is hangzósítható. Nevezetesen: elképzelhető egy „sziszegős„ (Csaba) és egy „köhögös (Kaba) alakváltozat is. Az első esetben a „csáb, a „csap (mind névszói, mind igei értelemben), a „csapat„, illetve a „szab és „szabad„ szavak sorakoznak fel azonnal köréje; a második esetben ilyenféle rokonsága lesz: „kaba„ (sólyom), „kapu, „kép „kúp, továbbá „kápolna, illetve „Capella. Ez utóbbi azután határozottan kijelöli azt az égi helyszínt, ahol az örökifjú Csaba vezér feltűnése várható, A Capella ugyanis az Auriga (Szekeres) csillagkép főcsillagának a neve, s eredetileg nemcsak kápolnát jelentett, hanem kecske-gödölyét is. Vagyis megint visszajutottunk a Bak apához Faun-Atillánkhoz. De az is kiolvasható ebből a gazdag név kínálatból, hogy nem magányos hősről, hanem csapatvezérről, méghozzá szabadítóról van szó, aki az idők teljében villámként csap le az ellenségre, akárcsak példaadó totem-állata, a kabasólyom. Hát ennyit dióhéjban a névolvasatokról s azok tanulságairól. Most pedig lássuk azt a „mesét amely az eddig hallottak-olvasottak figyelembe vételével, azaz a teljes csillagmítoszi segédlet felhasználásával fogalmazható meg - itt és most- a világnak, Atillánkról. A neve mindjárt elárulja, hogy emberen túli világból érkezik közénk, s küldetése szerint ő kell legyen - magamagát élő áldozatul felajánlván - mindannyiunk étele és itala. (Ez a szerep formálódott ki annak idején a tinóval és a szamárral a Születés jászlánál! ) Ha valaki olyan magasról jön, mint ő, s „nekünk valóként indul el felénk, akkor először a Tejút vagy „élet”-tengely mentén kell találkoznunk vele. Itt, a mitikus létsíkon, az „atyai tulajdonságok fognak kidomborodni benne. (Nevét a germánutód népek máig „Atyuskának értelmezik.) Beérkezvén a Napút kisvilágába, éppen magasrendűsége folytán, minthogy fölös dimenziókkal rendelkezik, szükségképpen ikresednie kell.