Kánaáni istennõ

A különös aranylemez istennõt ábrázol, ám a nyilvánvaló egyiptomi hatás ellenére nem a Nílus országában, hanem Kánaánban, a Kr. e. XIV–XIII. században készült. Az istennõben az egyiptomi Hathort, a fején szarvak között napkorongot tartó, a szerelem, a nemzés istennõjét, a felkelõ nap anyját vélnénk felfedezni. Erre utal jellegzetes, vállig érõ, alul felkunkorodó hajviselete, tollkoronája, az apró szarvak, s a kezében tartott lótuszvirág. Az ókori egyiptomiak azonban sohasem ábrázolták Hathort meztelenül, s hiányzik egyik kezébõl az életet jelképezõ ankh is. A legkülönösebb mégis az, hogy a nõalak ló hátán áll. Egyiptomban ugyanis egyetlen istent sem ábrázoltak lóval.
Mindezek alapján a kutatók feltételezik, hogy az aranylemezen a föníciai eredetû Astarte (héberül Astóret) istennõ látható. Kultusza az ókorban Fönícián kívül is széles körben elterjedt. Ô volt Baal, a napisten felsége, a szerelem és a nemzés istennõje. Astóretet Kánaánban a lovak úrnõjének is tartották. (Ugariti ábrázolásokon Astarte olykor szamáron ülve látható.) A 20,4 centiméter magas, 11,2 centiméter széles aranylemez Tel Lákisból, egy egykori szentély mellékkamrájából került elõ. A gravírozással készült, kalapált aranylemez szélein látható lyukak arra vallanak, hogy a lemezt bõrre, fémre vagy elefántcsontra erõsítették. Mielõtt a földbe temetõdött volna, szándékosan öt darabra törték.
Az aranylemez jól tükrözi az ókori kultúrák elemeinek keveredését, az egykori népek egymás mellett élését, szokásaik és hitviláguk egymásra hatását. A szentélyt is nyilván elsõsorban a Kánaánban megforduló egyiptomi kereskedõk látogatták.