Míg az indigó gyerekek az uralmi plútósok nemzedékével azonosíthatók, az úgynevezett kristálygyerekek megjelenése az Uránusz uralmi helyzetbe jutásával függ össze. Nem tudom, más szerzők összekapcsolják-e a két eseményt, nekem azonban meggyőződésem, hogy a nehezen megfogható és leírható "kristálygyermek" kategória valójában az uralmi uránuszosok csapatát rejti. Ennek a különleges, és legalább annyira ellentmondásos társaságnak az előőrse 1995 áprilisában jelent meg, a bolygó ugyanis e hónap elején bejutott a Vízöntő jegyébe. Májusban retrográd mozgással elindult visszafelé, de még június elején a jegyben tartózkodott. Legközelebb csak 1996 januárjában tért vissza a Vízöntőbe, ahol uralmi pozícióját megerősítve lakott egészen 2003 első három hónapjáig. Márciusban aztán a bolygó a Halak jegyébe jutott, de szeptemberben, októberben, novemberben és decemberben egy rövid vendégeskedésre még visszatelepedett a Vízöntő jegybe. Az Uránusz a nyolc év alatt kifejezetten sokszor volt retrográd és direkt periódusokban. A két transzcendens bolygó együttesen volt uralmi helyzetben 1995 májusában és júniusának elején. Az ekkor született gyermekekre külön is érdemes odafigyelni, mert közülük ha egyéb bolygóik és fényszögkapcsolataik is megerősítik pozitív és negatív értelemben is különleges személyiségek kerülhetnek ki. Az Uránusz utoljára 84 éwel korábban uralkodott a Vízöntő jegyében, vagyis az 1910es években. Az akkor születettek az 1930-as és 40-es évekre mutatták meg, mire képesek: létrejöttek a mai kor technikáját meghatározó találmányok és fizikai elméletek de az emberégető halálgyárak és az atombomba is. Az uralmi uránuszosokat az emberiség érdekli, ők a New Age igazi gyermekei. Hordozzák az új korszak legjobb, de legaggasztóbb tulajdonságait is. Az Uránusz az eredetiség, a megvilágosodás, a lázadással elért nagyszerű eszmények bolygója, de az inspiráció, a magasrendű tudás és a psziché lehetőségeinek mélyenszántó vizsgálata is hatóköre alá tartozik. Az újítás, a függetlenség varázsszó az uralmi uránuszosoknál, de a különcködés is, vagy éppen a hatalmas eszmékért való fanatikus lelkesedés. A kristálygyerekek kifejezéssel valójában őket illetik egyes szerzők, és speciális okkult képességekkel, illetve tudással ruházzák fel őket. Elméletem szerint ebbe a kategóriába nem mindegyik Vízöntő Uránusz birtokosa való, itt azokat érdemes nagyobb körültekintéssel vizsgálni, akik személyes horoszkópjában az Uránusz például a 12-es, a 8-as vagy a 9-es házban áll. A fényszögkapcsolatok szintén elemzendők. A kristálygyermekek aurájáról szerzett információim az Akasha krónikából valók. Nem hagyatkoztam arra az egyelőre kisszámú külföldi leírásra, amely a témát tárgyalja, mert előítéletektől és érzelmektől mentes választ akartam kapni arra, mit is érthetünk a kristálygyermek fogalma alatt. Én úgy látom, ezeknél a gyermekeknél nem hétköznapi inkarnációs folyamatok zajlanak Ie. Az egyik érdekes jelenség az, hogy a kristálygyermekek aurájában aránylag sok karmikus utalás jelenik meg, ami azt valószínűsíti, hogy előző életeiket is meglehetősen tudatosan, esetleg spirituális célokkal és feladatokkal élték Ie, amelyek továbbvitelét most is lényegesnek tartják. Az egyszerűbb, jelként, szimbólumként vagy képként feltűnő karmikus jelzésektől eltérően a kristálygyermekeknél az előző életek tapasztalataira utaló vonatkozások az aurájukban elhelyezett, tudatosan szervezett, összeállított információs csomagokban jelennek meg. Ezeket hasonlónak látom a kristályszerkezethez, olyanok ezek a képletek, mintha összetömörített adathalmazt hordoznának rendkívül kis helyen. Az a benyomásom, mintha ezeket az információ sűrítményeket begyűjtötték volna, s ezért lehet olyan érzésünk, mintha kész tudással érkeznének a földre, mintha mindenre volna válaszuk. Ezek a gyermekek már egészen kiskorukban megdöbbentő mennyiségű és minőségű tudásról tesznek tanúbizonyságot, igazi kis zsenik, intelligenciahányadosuk messze meghaladja az átlagot. Az aurájuk meglehetősen átlátszó, vízfelülethez hasonló, vagy inkább világoskék hártyához. Első pillantásra nem tűnik olyan elzárkózónak és erősnek, mint az indigó gyermekeké, de rezgésszám a jellemzően más, mint a többi emberé, nem is annyira a szaporaság vagy a lassúság a lényeges, hanem a nagy amplitúdójú hullámok jelenléte, amelyek bizonyos kozmikus ritmust adnak az aurának. A kristálygyermekek kinézete is inkább légies, világos tónusú, és mintha kissé nemtelenek lennének, aszexuális jellegűek. Szinte süt róluk az okosság, a kíváncsiság és olykor a fensőbbség. Más esetben az aurában feltűnő zárványok nem információ sűrítmények, hanem lénymagok. Elméletem szerint ilyenkor többszörös inkarnáció történik, a testi lény ugyanis magával hoz a földi szférába egy vagy több olyan lélekcellát, amelyet nagyhatalmú szellemi lény készített magának, s túlélése érdekében elhelyezte a köztes létben. (Erről a témáról a szellemi létezők besorolása kor bővebben is írtam.) Ezek a lénymagok a hordozó aurába jutva anyagi lét közeli állapotba kerülnek, és időnként kibontódva befolyásolhatják az auratér tulajdonosát. Ezt a folyamatot nem nevezném mintaszerű megszállásnak, mivel a lénymag nem óhajt megtestesülni, hanem inkább fizikai hatóerőre vágyik valamely speciális célból. Nagyon is el tudom képzelni, hogy ilyen módon születnek újjá a kristálygyermekek mögé bújva azok a technomágusok, akik előző mágikus korokban szerkezetek és energiák irányításával módosították a földi életet. A kristálygyermekek egy része bizonyosan nagyszabású és pozitív küldetéssel érkezik. Ők azok, akik törekszenek a kozmikus tudatra és a tudat kitágítására, nem hagyományos, kísérletező szellemű lényük meglepő változásokat, szellemi szikrákat és hirtelen áttöréseket hozhat. Birtokolják a hatodik érzék adományát, intuitívak a megfelelő pillanatban, a helyzeteket pontosan képesek felmérni, és hosszú távú jövőstratégiát tudnak kidolgozni az egész emberiség számára. Köztük lesznek azok, akik szokatlan, új utakon járva nehezen megmagyarázható módszereket használnak sikerrel (mint a homeopátia), akik technikai eszközökkel módosítani kívánják majd az egész Föld mágneses mezejét, hogy korrigálják például a pólusváltás okozta globális védtelenségünket, vagy hogy felhasználják a földmágnesességet, illetve a kozmikus erőket új energiaforrások kifejlesztésére. Más részről azonban nagyon is tartok attól, hogy éppen a kristálygyermekek között lesznek azok is, akik olyannyira meghaladják az egyéni és kollektív síkon létező régi struktúrákat, beállítottságokat, eszméket és véleményeket, hogy mindenféle erkölcsi aggály nélkül működnek majd. Vezető egyéniségek lesznek, de önkényesek, kiszámíthatatlanok, öntörvényűek, akik semmire nincsenek tekintettel és szélsőségesen önfejűek. Még a képességeikkel pozitívan élő kristálygyermekek is csak nehezen lesznek képesek érzelmeiket kimutatni, s inkább egy barátságos, hűvös visszafogottság jellemzi majd őket, a negatív uralmi uránuszos emberekre azonban egyenesen a személytelenség, a távolságtartás, a jéghideg érzelemvilág vár. Sokan közülük elszigetelten dolgoznak, elméleti kutatásokon, amelyeket nem akarnak átültetni a gyakorlatba. Borzasztó eredményeiket majd felhasználja más (például egyes indigók) a klónozás, a gén manipuláció, a gépek, illetve az információ keltette függőség vagy a fegyvergyártás terén. A kristálygyermekek aurája is folytonos kapcsolatban áll a kvantumvákuummal, óriási információt képesek onnan megszerezni, ezért sok lesz köztük a kettős tudatú jógi, vagy a szélsőséges okkultizmus híve. Tipikus betegségeik az idegrendszert támadják, vagy érzelmekre való részleges képtelenséget okoznak, mint az Asperger-szindrómásoknál. Azoknál, akiknél az energiakiélés gátolt, illetve a Plútó is érintett, olyan paranormális jelenségeket tapasztalhatunk majd, mint a fém hajlítás vagy a poltergeist. Az elektromos szerkezetek nem lesznek tőlük biztonságban, mivel saját erőterükkel a gépek elektromágneses mezőjét megzavarják. Többen lesznek azonban közülük, akik ezeket a szörnyű intenzitású energiákat megkísérlik befogni és irányítani, és önmagukat változtatják nagy hatékonyságú parafenoménné. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az indigó gyerekekhez hasonlóan szinte egyáltalán nem érdekli őket az emberi érzésvilág, sokan különlegesnek és kiválasztottnak érzik magukat, akik alacsonyabb rendű emberek közé jutottak. Úgy gondolják, ezeket a lényeket embertársaikat bármire fölhasználhatják, mint céltárgyat, kísérleti nyersanyagot vagy manipulálható tömeget például. Számukra a "cél szentesíti az eszközt", a cél pedig a korlátlan szabadság, szellemi, lelki és testi értelemben. Az eszme hajszolása közben azonban félő, hogy eltűnik, megsemmisül, felőrlődik a lényeg: az ember, akinek a felemelkedéséért elvileg minden erőfeszítés történik. (Hodnik Ildikó:  Lélek teste)