Szinte még nézni is jól esik, amikor valaki energiával telített, felszabadult, friss és vidám. Ez mindig megérinti a jelenlevőket, rájuk is átsugárzik valamennyi e lendületből. Elemében van – mondjuk ilyenkor, s nem is töprengünk azon, van-e e kifejezésnek valami olyan bővebb, az összefüggésekre is rávilágító értelme, mely számunkra is lehetővé tehetné e kellemes állapot elérését. Pedig egyre többet hallani az elemek tanáról: de hogy ez összefüggene létezésünk azon kellemes megnyilvánulási formájával, amikor magunk is elemünkben vagyunk? Nos, legyen akár a magyar nyelv rejtett bölcsességéről, akár a véletlenek összjátékáról szó, az elemek tana ilyen értelemben is utat mutat.

Empedokles, a görög filozófus, mágus, próféta és gyógyító négy elem, a föld, a levegő, a víz és a tűz vonzás és taszítás, kötés és oldás, szeretet és gyűlölet általi alakulásával, keveredési arányának változásával magyarázta minden lehetséges létező létrejöttét és elmúlását, illetve átalakulását. Később kiegészült e négy elem egy ötödikkel, az éterrel, mely mindegyiket magába foglalja, mondhatni, a négy elem kvintesszenciája. Amint az az ábrán is látható, a köztes részek, azaz egyes elemek találkozásai tulajdonságokat hoznak létre. A buddhista felfogás szerint vannak szilárd, folyékony, hő- és szélelemek. Azt, hogy mindez nem csak egyes anyagok tulajdonságaira vonatkozik, jól mutatja például egyes teozófusok, így a 15. századi gondolkodó, Jakob Böhme felfogása is, aki az elemeket egyértelműen tudatállapotoknak feleltette meg. Természetesen gondolhatunk itt a pszichológiából ismert emberi vérmérsékletekre stb. is, de további elemzés helyett nézzük inkább, hogyan függ ez életünk boldogabbá, egészségesebbé, kiegyensúlyozottabbá tételével össze.

Minden ember magában hordozza mind a négy, sőt mind az öt elemet, ezek kombinációit és egymáshoz való viszonyulásukat is. Ilyen értelemben az egészség és mindaz, ami fontos számunkra, leírható ezen elemek harmonikus egységének létrehozásával. Azaz kijelenthetjük, hogy életünk minden törekvése az „éter” önmagunkban való felismerésére és kiteljesítésére irányul. Ugyanakkor személyiségünk, emberi tulajdonságaink elég egyértelműen megfeleltethetőek egy-egy elemnek, illetve kombinációjuknak. Aki az asztrológiát hívja segítségül, születési jegye és aszcendense révén könnyen megállapíthatja, hova is sorolja önmagát. Ezt azonban, némi önismeret birtokában, a továbbiakban következő leírások segítségével is megtehetjük, ami ráadásul azzal az előnnyel is jár, hogy így mostani személyiségünket vesszük alapul.

FÖLD

A test, a fizikai létezés szintje. Az élet alapjaihoz, a természethez, a finom ételekhez, a családhoz, az otthonhoz, a biztonsághoz, a stabilitáshoz való fokozott ragaszkodás. A Földember akkor van elemében, ha átadhatja magát az élet apró örömeinek, vagy azok elérése, biztonsága érdekében tevékenykedhet. Nyíltszívű és adakozó, de csak azokkal szemben, akiket ő választ ki, akiket magához tartozónak fogad el, különben önző és szúrós, vagy egyszerűen csak különvonul és kirekeszti a „betolakodót”. A legnagyobb kihívást rá nézve a levegő eleme, illetve az ahhoz és annak kombinációihoz tartozó emberek jelentik. Bár titokban vágyik rá, veszélyesnek érzi, kisebbrendűségi komplexusát ideges lekezelő magatartással kompenzálja. A víz megmozgatja, áthatja, de hosszú távon, vagy erőteljesebb jelenléte esetén egyszerűen lehetetlenné teszi kibontakozását. Erre gyakran az érzelmek elutasításával és érdeklődési területének megfelelő fokozottabb aktivitással reagál. Bár ez utóbbi többnyire kedvező hatás, mindez együttesen elveszi tőle mindazt, amit alaptermészeténél fogva az otthon, a család jelent számára. A tűz hatása éppen ennek ellenkezője: mindabban megszilárdítja, ami fontos a számára, cserébe viszont olyan önátadást, cselekvési- és döntésképtelenséget kér, ami ellen csak makacssággal, a szokásokhoz való túlzott ragaszkodással tud tiltakozni. Jellemző viselkedésmódok: széles jókedv, jópofaság, nyílt, darabos gesztusok, precíz odafigyelés / zárkózottság, odavetett szúrós megjegyzések, zárt, rövid reakciók, „mintha nem hallaná”. Kedvelt alakzatok: négyszögletes, nehéz darabok, esetleg nem túl ékes, enyhén ívelt díszítésekkel. Színek: fekete, vörös, barna, esetleg a szürke, a sárga néhány árnyalata. Ételek: húsok, sárgarépa, tök, zöldborsó, burgonya, kukorica, dió, datolya, füge, banán, szilva, szőlő. Íze: édes, mely íz fokozott keresése utalhat ezen elemmel való kapcsolatunk kiegyensúlyozatlan voltára.

LEVEGŐ

A gondolkodás, a szellemi létezés szintje. Fokozott érdeklődés az élet nagy kérdései, a filozófia, a tudományok és a művészetek (elsősorban a költészet, az irodalom, a színművészet és a zene) iránt. A Levegőember elemében van, ha nélkülözhetetlennek érzi, kifejezheti magát, ha magára vonhatja mások figyelmét, vagy önmagára figyelhet (elmélkedés, meditáció, rosszabb esetben álmodozás). Segítőkész, mindenhol és mindenkinél ott van, ahol, akinél kell, de átnéz mindenen és mindenkin, aki/ami nem kerül valamiért figyelme fókuszába. Élete nagy akadályait a föld elemmel összefüggő dolgok és emberek alkotják, legyen akár testi egészségről, anyagi biztonságról, vagy a helyben maradás kötöttségéről szó. A víz lehűti és hatékonyabbá teszi a levegőt, de cserébe önmaga mind nagyobb átadását kéri, ami által lehúzza azt. Ezzel szemben a tűz hevíti, felemelkedésre készteti, de cserébe a vízhez hasonlóan ő is teljes önátadást követel. A válaszreakció mindkét esetben eltávolodás és lázadás, ami a vízre és a tűzre egyaránt átlényegítő erővel hat, mindez azonban csak időleges, a valódi eltávolodás, vagy átalakulás elmarad. Jellemző viselkedésmódok: könnyedség, kedélyesség, nyílt, lágy gesztusok, figyelem, odafordulás / nehézkesség, depressziós hangulat, sértődékenység, tüntető mimika, szórakozottság, „mintha a másik ott sem lenne”. Kedvelt alakzatok: kerek, keleties, íves, díszes alakzatok. Színek: kék, zöld, ezek árnyalatai és együttesen alkalmazott komplementer színek. Ételek: joghurt, kelt-tészták, élesztő, savanyú-káposzta, alma, körte, narancs, citrom, ananász, zsálya, csombor, bazsalikom és minden illatos fűszernövény. Íze: savanyú, mely íz fokozott keresése utalhat ezen elemmel való kapcsolatunk kiegyensúlyozatlan voltára.

VÍZ

Az érzelmi, lelki létezés szintje. Vonzza minden, ami az érzésekkel, a változással, a túléléssel és az alkalmazkodással, átalakítással kapcsolatos. A Vízember akkor van igazán elemében, ha lendületesen, mindenen és mindenkin átgázolva törhet célja felé, vagy ha mások, esetleg önmaga érzelmi húrjait kedve szerint pengetheti. Mindig kész a másokért való cselekvésre, de igazából saját teljesítménye az, ami érdekli, hiszen kiváló színész, aki annyira átéli az éppen játszott darabot, hogy azt az adott pillanatban maga is véres valóságként fogja fel. Legnagyobb ellenfele és segítője a tűz, melynek átalakítását olyannyira szükségesnek érzi, hogy hajlamos azt ki is oltani: ehhez azonban maga is át kell, hogy alakuljon, amit mentális, szellemi fölényének éreztetésével juttat kifejezésre. A levegő ösztönzőleg hat rá, de ezt többnyire rossz néven veszi, felháborodik rajta. Minden igyekezetével uralkodni igyekszik a levegőn, de mivel ezt nem teheti meg, kisebbrendűségi érzéssel, indulatokkal reagál. A föld elemmel már egészen más a helyzet: ez stabilizálón, erőt adón hat rá, amit igyekszik ki is használni, de ha betöltötte szerepét, minden szívfájdalom nélkül le is mond róla. Jellemző viselkedésmódok: cselekvőkedv, intézkedő magatartás, gyakoribb gesztikuláció, gyors döntés / aluszékonyság, tespedtség, elzárkózás, ingerültség, „a másik a hülye”. Kedvelt alakzatok: csúcsos, három- vagy sokszögű alakzatok, első látásra szabálytalannak tűnő díszítőelemek. Színek: zöld és a többi szín szokatlan árnyalatai. Ételek: bab, sárgaborsó, meleg levesek, minden, ami hosszú ideig főtt. Íze: sós, mely íz fokozott keresése utalhat ezen elemmel való kapcsolatunk kiegyensúlyozatlan voltára

TŰZ

Az erő, az energetikai létezés szintje. Kreativitása, szenvedélyessége, lendületessége nem ismer határokat, vonzza minden, ami a ritmussal, tánccal, mozgással, a fénnyel és a vizuális dolgokkal (pl. ilyen művészeti ágakkal) kapcsolatos. A Tűzember akkor van elemében, ha alkothat, átlényegíthet, lelkesíthet, szervezhet, vagy valami régit az új reményében lerombolhat. Mindig segíteni akar másokon, hajlandó akár a végletekig is lelkesíteni, kiutat keresni, de ezt önmaga kiterjesztése érdekében teszi, mert nem képes elviselni semmiféle sötétséget, bánatot, tespedést, nyomottságot, úgy érzi, maga ég ki, ha megtűri ezt. Útját csak a víz állhatja: tudja, hogy veszélyes rá nézve, mégis vonzza, elhiteti magával, hogy képes azt medrében tartani, útját megvilágítani, egyengetni. A levegő táplálja és támogatja őt, amit a világért se lenne hajlandó észrevenni, hiszen érzi, akár kioltással is fenyegethetné. Kapcsolatuk mégis kiegyensúlyozott, bár állandóan változó. A föld a tűz számára alapot ad, az életben maradás feltételét jelenti, de határt is szab terjedésének: éppen ezért a tűz titkon mindig lázad a föld eleme ellen, mégsem fordul ellene, sőt olyanokat is elnéz neki, amiket másnak soha. Jellemző viselkedésmódok: tüntető jókedv, lelkesítő átélés, átéléssel előadott gesztikuláció, váratlan fordulatok / elfojtott harag, természetellenesnek ható visszafogottság, hisztériás indulatkitörések, türelmetlenség, „majd én megmutatom”. Kedvelt alakzatok: csúcsos, ívelt és kacskaringós alakzatok, ritmikusan ismétlődő díszítőelemek. Színek: sárga és fehér, pasztell, vagy túl élénk színek. Ételek: salátafélék, juh- és kecskesajt, paprika, bors, kávé, teafélék, olajbogyó, kompótok, csípős és kesernyés fűszerek. Íze: keserű/csípős, mely ízek fokozott keresése utalhat ezen elemmel való kapcsolatunk kiegyensúlyozatlan voltára

Bár a leírások részletessége alig lépi túl a képi szimbolika szintjét, már ebből is világosan eldönthető, melyik elem az, amelyik a legerőteljesebb bennünk, s melyik játszik még komoly szerepet akár személyiségünk, akár kapcsolataink alakulásában. Nyilvánvaló: ahhoz, hogy elemünkben lehessünk, úgy érdemes élnünk, hogy életünk minden területén ennek megfelelően cselekedhessünk. Akadályozó tényező persze van bőven, de tudván, kiben mi és miért vált ki olyan viszonyulást, amely ellehetetleníti kiteljesedésünk, felállíthatunk bizonyos stratégiákat.

URALKODÁS

Ha azt akarjuk, hogy valamely területen mi legyünk az, aki mindig, minden helyzetben egyből elemében van és megengedhetjük magunknak azt, hogy e területre olyan embereket vonzzunk, akik ezt igénylik, míg mások esetleg fokozatosan eltávolodnak tőlünk, ám legyen. A dolgunk egyszerű: erősítsük az elérhető maximumig fő elemünket. Viselkedjünk, cselekedjünk, étkezzünk, öltözködjünk elemünknek megfelelően, munkahelyünk, lakásunk stb. berendezésében juttassuk a lehető legnagyobb túlsúlyba ezt az elemet. Ha jól és kitartóan dolgozunk, az eredmény nem marad el, sőt, meglepődve észlelhetjük, hogy idővel mintha a többi elem, illetve az azokhoz tartozó emberek sem tudnának ellenállni vonzásunknak.

KIEGYENLÍTÉS

Vannak olyan életterületek, kapcsolatok, ahol az uralkodás stratégiája veszteséget okozna számunkra, vagy erkölcsileg helytelen lenne. Ha valaki két elem kombinációját ötvözi személyiségében, szintén az a legjobb megoldás, ha a kettő kiegyenlítésével próbál meg célba érni. A korábban már említett módon erősítsük most mindkét elem területét, odafigyelve arra is, hogy egyik se kapjon nagyobb teret életünkben, mint a másik. Közben ne feledjük, hogy minden emberi reakció valamelyik elem megnyilvánulását, esetleg egy másik elemhez való viszonyulását hordozza. Nehéz, sok elemzést, gondolkodást és mérlegelést, saját hibáinkból való tanulást igénylő stratégia ez, ráadásul igazán abbahagyni sem lehet, hiszen hatásos csak akkor lesz, ha jól begyakoroltuk és szinte ösztönössé vált.

ÖSSZHANGTEREMTÉS

A legtöbb fáradtságot igénylő, de egyszersmind a leghatásosabb stratégia az, ha mindegyik elemet megpróbáljuk önmagunkban felismerni, erősíteni és összhangba hozni. Ezt a maga tökéletességében persze nagyon nehéz lenne elérni, amit azonban megtehetünk az az, hogy emberi kapcsolatainkat és életünk különböző területeit egy-egy elemnek, a hozzá tartozó magatartásmódoknak stb. rendeljük alá, úgy, hogy abban azért fő elemünk is jól tudja még érezni magát. Azaz uralkodnunk kell saját elemünkön, miközben a többi elemet önmagunkban felismerjük, hatásukat egymás között kiegyenlítjük. A legjárhatóbb út talán az, ha mindhárom stratégiát fokozatosan, lépésről lépésre valósítjuk meg.

Bármilyen bonyolultnak tűnjék is: az út maga a kezdet, a kezdet maga az út, s ha csak annyit érünk is el, hogy világosan átlátjuk saját magunk és mások reakcióit, azok miértjeit, máris tudni fogjuk, mikor húzódjunk meg csendesen a háttérben, s mikor jött el a mi időnk.

Simó Sándor