Könnyen lehet, hogy 2006 tavaszának egyik legnagyobb slágere a gnoszticizmus lesz. A mozikba még meg sem érkezett a Da Vinci kód, de az április 8-án bemutatott Judás evangéliuma egyedül is lefoglalt jópár címlapot, és az amerikai TV műsorok ünnepelt témája lett. Lapszemlénk a szenzációs régészeti felfedezés vegyes fogadtatását mutatja be, honlapunkról pedig letölthető a dokumentum angol fordítása.

Csak egy csapat eretnek ócska hamisítványa, amit nem szabad komolyan venni – legyintettek a keresztények a már az év elején megszellőztett hírek hallattán. Lehet, hogy igazuk lesz a fanyalgóknak, de az evangéliumot az elmúlt hatvan év legfontosabb régészeti felfedezéseként prezentálták, és nem is akárkik, hanem a National Geographic Társaság szakértői. „Valódi csoda, hogy hirtelen rátaláltunk egy ilyen ősi műre, amit kortársai gyűlölete övezett, és ami botrányos tartalma miatt arra volt hívatva, hogy örökké eltűnjön” - mondta egyikük.

Az eredeti mű biztosan Kr. u. 180 előtt íródott, mivel Iréneusz ebben az évben már mint eretnek tanításra utalt rá, a most megtalált másolat pedig a harmadik-negyedik században készült. Az 1970-es években Egyiptomban megtalált papiruszkódex újságpapírba csomagolva, egy cipősdobozban (!) megjárta az arab műkincsmaffiát is, míg végre szakértő kezekbe került.  A NG egyébként több tudóst is idéz, akik szerint gyakorlatilag lehetetlenség, hogy valaki ennyire profi hamisítványokat készítsen.

A vezető nem tudományos lapok  inkább arról cikkeznek, hogy a felfedezés megrendítheti-e a kereszténységet. A New York Times szerint évekig elhúzódó vitákat válthat ki az evangélium, amelyben Jézus maga kéri meg Júdást, hogy szabadítsa meg őt testének rabságából, hogy visszatérhessen a királyságba. Egy a lapnak nyilatkozó egyháztörténész szerint az eredeti evangéliumok kissé homályosak Júdás valódi motivációjával kapcsolatban,  a most megtalált mű pedig igazolja, mennyivel sokrétűbb volt az első századok kereszténységének hite, mint a mai.

A NYT egy másik riportjában azt írja, hogy éppen ezért Júdás evangéliuma és a többi manapság előtérbe került hasonló irat kétségek közé taszíthatja a kereszténységet, mivel miattuk egy új generáció „a Bibliát már nem Isten szó szerinti igéjének tekinti, hanem történelemi és politikai erők által meghatározottnak, ahol ez utóbbiak döntik el, mi kerüljön be a kánonba. (...) Emiatt a felfedezések mélyen zavarba ejtőek sok hívő számára."

A Washington Post fel is sorol néhány vonást, amik nemkívánatossá tehették Júdás evangéliumát. Egyrészt egyes tudósok szerint a korai kereszténységnek szüksége volt Júdásra (akinek a neve zsidó embert jelent) mint bűnbakra, mert ez morálisan alátámasztotta a kereszténység zsidókkal való szembenállását. Másrészt teológiailag az is erősen kifogásolható volt, hogy az írásban egy teljesen más teremtéstörténet van: a gonosz világot egy vérszomjas félistenség teremti, nem pedig a hatalmas és igaz Isten. (Az már csak hab a tortán, hogy az evangéliumban a gyakran nevetgélő Jézus gyermekformát is képes ölteni, és a legtitkosabb tudás megosztására pont Júdást választja ki magának.)

A fentiek mellett a legtöbb újság azért csendesen azt is megjegyzi, könnyen lehet, hogy  gyorsan lecsengő attrakcióról van szó. A Washington Postban James R. Robinson - aki annak idején a szintén viharos Nag Hammadi-tekercsek feltárását vezette – például úgy fogalmazott, hogy azért tálalják az egészet szenzációként, mert valahogy muszáj megtérülnie a leletbe fektetett több millió dollárnak – ennek köszönhető az is, hogy éppen Húsvétra és a Da Vinci kód bemutatása elé időzítették a bemutatást. Ugyanő a már említett NY Timesban azt is mondta, hogy  „semmi sincs az evangéliumban, ami aláásná a kereszténység hagyományos bibliaértelmezését”. 

A brit The Guardian tengerentúli laptársaihoz hasonlóan vegyes képet fest a helyzetről. Az újság idéz több konzervatív keresztény véleményt is, amelyek elmondják, hogy mikor az evangélium íródott, az Újszövetség legfontosabb részei már kikristályosodtak, és Máté, Márk, Lukács és János favorizálása annak volt köszönhető, hogy közvetlen szerzői kapcsolatban álltak Jézus közeli ismerőivel."Generációk fognak átkozni – de végül fölébük kerekedsz" – mondja Jézus Júdásnak a most feltárt evangéliumban, és a cikk szerzője szerint a mondat első fele ugyan már bejött, a másodikra viszont, úgy tűnik, még sokat kell várni.

A keresztény lapok lényegesen kevesebbet foglalkoznak Júdással, és nem is igazán értik a felhajtást körülötte. A Christianity Today írásának hangvétele igen jellemző: Júdás evangéliuma – ami amúgy nem örömhír és nem is Júdás írta – nagyjából annyit árul el Jézusról és tanítványáról, mint mondjuk a Jézus Krisztus Szupersztár. A cikket jegyző Collin Hansen néhány igeverssel helyére is teszi a gnosztikusokat és a többi újságot teszi felelőssé azért, amiért felfújták az ügyet. A kissé fundamentalista és fölényeskedő értekezésben viszont értékes színfolt Darrell Bock dallasi teológus hozzászólása, aki a Júdás evangéliumát író csoportról árulta el fő jellegzetességüket. A szerzők a “káinita gnosztikusok” voltak, akik arról kapták nevüket, hogy rehabilitáltak olyan rossz sajtójú figurákat, mint Káin, a szodomaiak vagy éppen Júdás. A cikk befejezése aztán végképp lehűti a kedélyeket: a kanonizáció és az ortodoxia körül újra fellángoló vita vihar egy pohár vízben.

Hogy ez igaz-e, azt meglátjuk, a magabiztosságra azonban némi árnyékot vet az a nemrég közzétett felmérési eredmény, miszerint minden harmadik amerikai hívő tulajdonképpen gnosztikus tanokat vall: az újjászületett keresztények 59/-a hisz csak a fizikai test feltámadásában.

Gyura Gábor

Júdás evangéliumának angol fordítását letöltheted a National Geographic honlapjáról itt.

AZ ELVESZETT EVANGÉLIUM

ISKARIÓTI JUDÁS TÖRTÉNETE ÚJ MEGVILÁGITÁSBAN

Iskarióti Júdás.Szazádokon át gyűlölték és átkozták hiszen ő volt Jézus Krisztus elárulója, aki harminc ezüstpénzért bírák kezére adta barátját és mesterét. A vallástörténet azonban ennél jóval többet tud iskaríóti Júdásról. Az egyik írás, amely tudósít róla, i. sz. 180 táján született, és az egyik legbefolyásosabb korai egyházatyától ered. Az utóbb szentté avatott Irenaeus ebben a művében megsemmisítő támadást intéz a Jézus utolsó napjait Júdás szemszögéből elbeszélő, őt magát egyenesen Jézus legkedvesebb tanítványaként ábrázoló történet ellen, és megfellebbezhetetlen ítéletet hoz: a Júdás-evangélium eretnek szöveg. Az egyház által megbélyegzett evangélium talán örökre feledésbe merült volna, ha sok évszázad múltán, az 1970-es években elő nem kerül egy papiruszra vetett, kézírásos változata Közép-Egyiptomban. Beható kutatásai nyomán összeállított könyvében Herbert Krosney részletesen leírja a Júdás-kódex meglelésének körülményeit és további hányattatásait, valamint a fáradságos munkát, amellyel végül sikerült megfejteni az ősi kopt írásban foglalt üzenetet. A szerző, aki nemcsak kitűnő oknyomozó riporter, de avatott tollú író is, ebben a vérbeli detektívtörténetben a régészet és a bibliakutatás egyik legizgalmasabb kalandját beszéli stációról stációra követi az elfeledett, majd újra fedezett evangélium sanyarú sorsát, három földrészt átívelő utazását bolyongását a nemzetközi műkincs-kereskedelem útvesztőiben, míg végre a szakértő tudósok kezében feltárhatta két évezredes titkait.