Regölés - Csodaszarvas

István napjától, december 26-tói újévig jártak a regõsök. A regölés lényegében természetvarázsló köszöntés -, bõségvarázsló, párokat össze bûvõlõ, adománygyûjtõ célzatú szokás volt.

A regölés a téli napforduló pogánykori ünnepének emléke. A karácsony táji népszokások egyik legértékesebb hagyománya, egyíke a Iegrejtelmesebb szokásainknak, melynek eredete, elemei, célzata - sok kutatás ellenére sem világos még elõttünk.

A regõsök õsi, pogánygyökerû, varázserejû jókívánságokat mondtak a háziaknak. A szokás legfontosabb mozzanata ugyanis a jókívánságok kifeje zése. Hiszen a regõsök eredetileg nem közönséges köszöntõk, hanem varázslók voltak, akiknek hatalmukban állt a szavakkal kifejezett jókívánságok valósággá idézése is.

A "reg" szó hevületet jelent - a sámán extázisra, rejtekezésré utaló ki fejezés. A zajütésben és a "regö rejtem"-féle szavak ritmikus ismétlésében a finnugor sámánvarázslás csökevénye mutatható ki. Utal a szokásnak a téli napfordulat õsi primitív ünnepével való kapcsolatára is.

Az Erdélyben és a Dunántúlon fennmaradt szokás fõ részei:
- bevezetõ
- szarvas-ének (téli égbolt csillagképe)
- gazda-ének (bõséget varázsol a gazdának)
- összeregölés (leányt, legényt név szerint összeénekelve)
- záradék (adományra felhívás vagy elvonulás)

Férfiak, legények "kifordított bundában, kucsmában, kezükben láncos vagy csörgõs bottal, köcsögdudával, furulyával léptek be a házba, és éne kelték a regõsénekeket. Bevezetõjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének. Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielõbb bekössék a fejét. Befejezésül az õsi refrént énekelték: hej regõ rejtem." (Timaffy L.)


Egyházasfalun (Rábaköz) gyûjtötték az alábbi változatot:

"Eljöttünk eljöttünk Szent István szolgái,
Régi szokás szerint szabad megtartani.
Hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Amoda át folyik egy sebës folyóvíz
aztat körül follja zöd selyem pázsitja
zöd selyem pázsitján csodatevõ szarvas
csodatevõ szarvasnak ezer ága boga
ezer ága bogán ezër mise gyertya
gyulladva gyulladjék ótadva aludjék.
Hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Ide is mondanának egy szép legényt
Kicsoda volna szép legény Varga Jóska szép legény.
Amoda át is mondanának egy szép leányt
Kicsoda volna szép leány Német Rózsi szép leány
hej regö rejtëm, regö, regö, regö rejtëm.
Regüllük a gazdát vele az asszonyát
hej regö rejtëm, regö regö regö rejtëm.
Szegen lóg egy zacskó telë van százassal
felë a gazdáé, felë a regüsöké,
hej regö rejtëm, regö, regö regö rejtëm."

(4 : 108.)

A regölésben szerepel a csodaszarvas.

Szarvas

A szarvas a bõség, a termékenység jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes jelkép: -az örök megújulás, újjászületés szimbóluma.

A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a csodaszarvas a téli napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai közt a Nap, majd az azt helyettesítõ gyertyák a megújuló, újjászületõ fényt jelképezik, egyben a hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják. A regösénekek pogány, csillaggyertyás agancsú csodaszarvasa keresztény vonatkozásban a karácsonykor megszületõ Krisztussal azonosul. A felhõbõl alászálló szarvas tehát égi követté válik - Krisztust jelképezi. A mitikus csodaszarvas a magyarságnak új hazát mutatott, a csodafiú szarvas, vagyis Jézus Krisztus az égi hazát nyitotta meg István királynak.
Ebbõl is kitûnik, hogy a régi pogánykori szokásokat átszínezték a keresztény vallás elemei.

(Balogh Júlia: Szent Mihály havától Kisasszony haváig.)