VARGA CSABA

A Demokrata 2002. augusztus 29.-i (6. évf. 35.) számának 30. oldalán vastagon szedett alcímként, s idézõjelbe foglalva ez áll: "A székely rovásírás is részben héber betûkbõl áll." Sajnos nem derül ki a szövegbõl, az idézõjel ellenére sem, hogy e szokatlan állítás mögött mennyi a valóság. Ez késztetett arra, hogy az írástörténetben nem jártas olvasóknak bemutassam, miként értékelhetõ ez a feldobott és mindenki agyában délibábként lebegtetve otthagyott kijelentés. Magával a cikk tartalmával nem foglalkozom.

Elõször is pontosítsuk az idézett kijelentés néhány szavát.

A. AZ IDÉZETT MONDAT MEGTISZTÍTÁSA

1. A "székely" jelzõ nem pontos, mi több, kirekesztõ. A régi feljegyzésekben ugyanis hol "szkíta-hun", hol "hun-székely-magyar", hol "hun-székely", hol "szkíta-hun-magyar" stb. ABC néven szerepel. Tehát logikusan "szkíta-hun-székely-magyar" ez az ABC. Ebbõl következõen a kizárólagosan "székely" ABC-ként való meghatározása megfosztja a szkítákat, a hunokat és a magyarokat szellemi tulajdonuktól, a saját ABC-jüktõl, ugyanis így törlõdik az olvasók agyából az, hogy nekik is volt írásbeliségük, nem csak a székelyeknek. Igaz - mert a feljegyzések épp ezt árulják el - ugyanazzal az egyetlenegy ABC-vel írtak mindahányan. Azonban illett volna utalni erre.

2. Mi az, hogy "rovásírás"? Ezzel ugyanis csak az írásjelek rögzítési módját határozzuk meg. A "rovásírás" pontosan ugyanolyan "nesze semmi, fogd meg jól" kifejezés, mint az "iskolai táblakrétaírás", a "lúdtollírás", a "palatáblaírás", a "nyomtatott írás", a "filctollírás", "vizelettelhóbaírás", stb. A jelzõk eltûntetik a szellemi tartalmat: az írást, és az irtóeszközt, a nyomhagyás módját tolják elõtérbe. Mert mit is rónak, ha éppen rónak? Betûket. Sorjában, egymás után. Azaz írtak-írnak annak rendje-módja szerint a "szkíta-hun-székely-magyar" ABC-vel, mint bárki más bármikor az õ saját ABC-jével. Másik oldaláról nézve a nyomhagyás módját: mai sírköveink vésett feliratait nézegetve azt kellene-e mondanunk, hogy mai írásunk is "rovásírás"? Hiszen sírköveinken rovott betûk vannak! (Honnan e szokás?) Egyébként ha ragaszkodunk ahhoz, hogy azonos kategóriájú fogalmak álljanak egymással szembe, vagyis ne körtét hasonlítsunk össze televízióval, akkor az idézett mondatnak így kellene hangzania: "A székely rovásírás is részben héber lúdtollírásból áll." Érezzük, hogy itt valami nem stimmel? De ez a bakugrás az eredeti mondatban van benne.

Elsõ lépésben tehát ekként kell módosítani az idézett mondatot: "A szkíta-hun-székely-magyar ABC is részben héber betûkbõl áll."

3. De mi lehet a talányos "is" szócska mögött? Lennének tehát más ABC-k is, melyek részben héber betûkbõl állnak? Mivel a mondat fogalmazója nem említ más, hasonló sorsú ABC-t, azaz nem bizonyít, nem hoz példát (mint írástörténettel is foglalkozó ember, izgatottan várok akár csak egyetlenegy példát is), ezért az "is"-t már puszta óvatosságból is vegyük ki a szövegbõl. (Alighanem "ha lúd, legyen kövér" alapon került a mondatba, a "minél hihetetlenebb, annál hihetõbb" lélektani törvényre építve.) Az "is" hiánya amúgy sem változtatja meg a mondat eredeti ABC-nkre vonatkozó értelmét, miáltal nyugodtan mellõzhetjük a továbbiakban az "is"-t.

A kijelentés tehát így olvasandó a gondolatok zeg-zúgos útjának sarától megtisztítván: "A szkíta-hun-székely-magyar ABC részben héber betûkbõl áll." (Az odavetett "részben" szó is megérdemelne pár szót, de átugorhatunk rajta, mert kihullik magától is, ha eljön az ideje.)

S ezek után kezdjük el vizsgálni a mondat tartalmát.

B. A SZKÍTA-HUN-SZÉKELY-MAGYAR ABC ÉS A HÉBER ABC-VÁLTOZAT ÖSSZEHASONLÍTÁSA

1. Itt most már nem sokat segít a szó, mert a betû: rajz. Bármelyik ABC(-változat) pedig nem egyéb, mint: rajzsorozat. Az ABC története tehát nem más, mint egyetlenegy rajzsorozat története. Ebbõl következõen csak látva látván, mégpedig az idõbeli változásokat (mint valóságos rajzfilmet) is látván lehet tisztázni az egyes ABC-k közötti viszonyokat. S csakis így. Ennek köszönhetõen az ABC-változatok összehasonlításakor még azt sem kell tudni, milyen hangok tartoznak az egyes ABC-változatok betûihez. Tiszta rajzsorozatot kell tiszta rajzsorozattal szembeállítani, ugyanis még a leírt teljes mondatokat, szavakat is nézzük, ha olvassuk, nem? S aztán vagy felismerjük a betûket, vagy nem. Ha nem, akkor azt mondjuk, például, hogy a manóba, véletlenül török újságot vettünk.

S ezután pedig "lássuk a medvét". Íme a héber ABC:

1. ábra. Ezt a jelsorozatot más néven "kvadrát (négyzet)" ABC-nek is nevezik, mert szép betûi mintha négyzetbe lennének szorítva.

Hasonlítsuk össze a fenti jelsort az alábbi, 2. ábrán látható szkíta-hun-székely-magyar ABC-vel:

Ha mai pillanatképként összevetjük az 1. és a 2. ábrán látható ABC-ket, tévedhetetlenül megállapíthatjuk, hogy a szkíta-hun-székely-magyar ABC-ben egyetlenegy héber betû sincs. Ha lenne, azonnal észrevennénk, miként egyetlen kínai betû is elegendõ ahhoz, hogy megállapítsuk: kínai étterem elõtt állunk.

A fenti ábra ékesen mutatja, hogy a héber ABC-változat semmilyen hatással sem lehetett a szkíta-hun-székely-magyar ABC-re, hanem a héber ABC lett a szkíta-hun-székely-magyar ABC-bõl. Ez azzal igazolható egészen pontosan, hogy a fenti ábrán az idõ alulról felfelé halad elõre, s ekként pedig azt látjuk, hogy a héber ABC formavilága nem hogy közeledne, hanem éppenhogy távolodik a szkíta ABC-tõl. Tehát az a hír, hogy "a székely rovásírás is részben héber betûkbõl áll" pontosan fordítva igaz: a héber ABC a szkíta-hun-székely-magyar ABC-bõl lett.

Azaz a héber ABC a szkíta-hun-székely-magyar ABC átvétele, másolata, pontosabban kivonata. A kivonatolás oka, a beszédben felhasznált kevesebb hang és még néhány, a beszédmód nagyon is meghatározott jellegzetessége.

Az átalakulást szemlélve csak is az mondható, hogy a héber ABC legfeljebb unokatestvére, vagy még távolabbi rokona a szkíta-hun-székely-magyar ABC-nek. De semmiképp sem "oka" annak, mert mint látjuk: csupán az utódok egyike.

A héber ABC-változatot idõben jóval megelõzõ föníciai ABC-változat azonban csaknem azonosnak tûnik a szkíta-hun-székely-magyar ABC-vel. Erre a kapcsolatra gondolt volna az idézett mondat szerzõje, csak csalafintán megfordította titkon az idõ irányát, gondolván, az emberek úgysem néznek utána?

A fenti ábrából megállapíthatjuk, hogy a föníciai ABC-változat és a szkíta-hun-székely-magyar ABC teljességgel azonos egymással. Csak a föníciait kézírással írtan mutatom, a magyart pedig gépiesen rajzolva.

Ám az ábra nem árul el valamit, ami pedig igencsak döntõ itt is!

A föníciai ABC ugyanis teljes egészében látható a fenti összehasonlításban, a szkíta-hun-székely-magyar ABC-nek azonban csak a felét kellett felsorakoztatni vele szemben. Ugyanis a szkíta-hun-székely-magyar ABC kétszer annyi betût tartalmaz, mint a föníciai ABC. Ez viszont döntõ különbség közöttük. Mirõl árulkodik ez, s miként kötõdik végül is a héber ABC-változat, mint mellékág az ABC történetének fõ vonulatához?

Hasonlítsunk össze egyszerre sok korabeli ABC-t, hogy tágabb összefüggéseket is felismerhessünk.

C. RÉGI ABC-VÁLTOZATOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

A fenti ábrát szemlélve megállapíthatjuk, hogy a vonal alatti ABC-k mindannyian a vonal fölötti ABC-k rövidített (kivonatolt) változatai. Ez a törvényszerûség nehezen lenne észrevehetõ, ha külön-külön vizsgálnánk õket, és leginkább akkor tûnne el a vonal alatti ABC-k közötti egybeesések és különbözõségek valódi oka, ha összehasonlításuk közben nem vetnénk össze õket egyben a vonal fölötti ABC-kkel is. A 4. ábra egészét szemlélve a következõket állapíthatjuk meg: 1. a vonal fölötti ABC-k egységesen igen hosszúak, a vonal alatti ABC-k pedig egyaránt és egységesen igen rövidek (feleannyi betût tartalmaznak.) 2. a vonal alatti ABC-k, s ezek egyetlenegy egyéb variációi sem tartalmaznak másféle betût (pedig végtelen a lehetõség), csak olyant, amelyik megvan a vonal fölött is. 3. Pusztán a fenti látvány is elég tehát annak belátására, hogy a vonal alatti ABC-kbõl nem jöhettek létre a vonal fölötti ABC-k. Ez logikai szükségszerûség. Csak az lehetséges, hogy a vonal fölötti ABC-kbõl jöttek létre a vonal alatti ABC-változatok. (Ezt a két, vonal fölötti ABC viszonyának tisztázása nélkül is megállapíthatjuk.)

C. AZ ABC-VÁLTOZATOK A NYELVEK HÛ TÜKREI

A különbözõ nyelvûek eltérõ számú hangot használnak fel. Ez természetes, hiszen az ember igen sokféle hangot képes kiejteni, ám e sok-sok hangnak mindig csak a töredéke kell a beszédhez. Így aztán ki így, ki úgy válogat a természet adta lehetõségek közül, vagyis az lenne az igazi meglepetés, ha mindig ugyanannyi hang és csakis ugyanazok a hangok tartoznának mindegyik nyelvhez. Ebbõl következõen természeti törvénynek kell tekinteni azt, hogy a különbözõ nyelvek ABC-változatai eltérnek egymástól jelszámban is, de az azonos jelekhez tartozó hangok kisebb-nagyobb részében is. Gósy Mária egy interjúban említ két szélsõséges példát. Eszerint a hawaii nyelvben 14, az egyik afrikai nyelvben pedig 141 hang van. Egyiküknek tehát 14, másikuknak pedig 141 betûbõl álló ABC kell. A latin és a sémi nyelveknek, eltérõ okból ugyan, de egyaránt rövid, 18-22-24 betûs ABC-re volt és van szükségük. (Az ABC latin változata eredetileg 18, az athéni ógörög pedig 16 betûbõl állt.) Így aztán amikor a vonal alattiak átvették a vonal felettiek ABC-jét, egyszerûen elhagyták a számukra fölösleges betûket - szükségszerûen a betûk felét. Mivel ezt nem is tehették volna összehangoltan, következõleg ki ezeket a betûket, ki azokat a betûket hagyta el. (Ezért olyan a 4. ábra, mint egy sokféleképp kitöltött lottószelvény.) Emiatt különböznek egymástól maguk a vonal alatti ABC-változatok is, és emiatt adják össze együtt a vonal fölött lévõ ABC csaknem egészét. Csakhogy ebbõl az is következik, hogy a vonal fölötti ABC-k a régebbiek. S hogy a vonal alatti ABC-k a vonal feletti ABC-k kivonatai, s nem saját ABC-k, abból az is megállapítható, hogy a vonal alatti kultúrák a vonal feletti kultúrák utód-kultúrái. (Itt most csak azt hozom fel eme észrevétel melletti másik érvnek, hogy ha nem utód-kultúrák lennének, akkor nem vették volna át a vonal felettiek ABC-jét, hanem tovább használták volna a sajátjukat. Például a csomóírást.) Így tehát egy további, független bizonyítékot is kaptunk arra, hogy semmilyen hatással sem lehetett a szkíta-hun-székely-magyar ABC-re a héber ABC, de ennek nagyszülõje, a föníciai ABC sem.

D. A VONAL FELETT LÉVÕ VILÁG

A 3. ábrán látható vonal tehát az ABC történetében bekövetkezett nagy törésrõl, egykori drámai változásról árulkodik. Arról, hogy gyökeres fordulat következett be az egyszerûbb irányába. Újfajta népek jelentek meg a történelem színpadán, s a régi kultúra bûvöletébe kerülve utánozni kezdték azt, például az írásukat. Ám hogy a vonal alatti ABC-változatok uralkodtak el mára, a vonal fölöttiek pedig tulajdonképpen eltûntek, az azt jelzi, hogy e népek a számukra fontos szellemi kincsek átvétele közben az átadók ellen fordultak. Pap Gábor találó héj-mag képével élve: a héj a mag megsemmisítésére tört. Ez a hol kimondott, hol takargatott tendencia pontosan kiolvasható a fenti, 4. ábrából. S figyelmesnek kell lennünk, mert ez a játszma még ma sem ért véget. A nyelvünk, a kultúránk, s benne az eredeti, õsi ABC-nk a veszélyeztetett, a nem kívánatos, vonal fölötti világba tartozik.

S hogy mióta létezik a vonal fölötti ABC? Nos, nem tudom, senki sem tudhatja pontosan. De hogy nagyon régóta létezik, arra egyetlen példát mutatok itt, azt, amelyet nemrég fedeztem fel egy barlang faláról készült felvételen. E felirat nagyjából 24.000, óvatos becsléssel 29-19.000 éves (a többi, becses õsi írásleletet lásd az említett könyvemben, vagy a honlapomon):

A fenti képen nem a héber ABC-változatból látunk részletet, hanem a szkíta-hun-székely-magyar ABC-bõl. A kettõskereszt és a sátor alakú jel ma is a magyar címerben található.

E. BEFEJEZÉS

Egy másik dolgozat témája lehet csak a vonal fölötti két ABC, az egyiptomi démotikus és a szkíta-hun-székely-magyar ABC lényegileg tökéletes egybeesése fölötti merengés. Nem részletezem tehát, csak felhívom a figyelmet itt arra, hogy nem csak abban azonosak, amit a 4. (és a 2.) ábra láttat. Aprócska, mondhatni kultúrafüggõ szokásokban, apróságokban is azonosak, de még az írásmódban is megegyeznek. Például ugyanaz az erõsen nyelvfüggõ "magánhangzó ugratás" is közös jellegzetességeik közé tartozik. Természetesen e két ABC kapcsolatát már eleve sem kell túl bonyolultnak elképzelni, hiszen a nagyfokú hasonlóság miatt csakis háromféle összefüggés lehetséges közöttük: 1. E két ABC egy és ugyanaz az ABC. (Mert gondoljuk csak meg: ha két ABC-t egyformának látunk, akkor nem két ABC-t látunk, hanem egyetlenegy ABC-t látunk két példányban leírva.) 2. Egyaránt egy közös elõdtõl származnak (a szülõjük azonos, tehát édes testvérek). 3. Egyik a másik közvetlen leszármazottja (egyik a szülõ, másikuk a gyerek). Több lehetõség nincs. Ám közülük csakis a fenti 3. lehetõség esetében merül fel az a kérdés, hogy melyikük volt meg elõbb. További támpontért az írásbeliség másik oldalához lehet fordulni, a számírás õstörténetéhez, mely az egyiptomi démotikus ABC-vel szemben a szkíta-hun-székely-magyar ABC õsisége felé billenti a mérleg nyelvét, mégpedig jelentõs súllyal. Ez esetben pedig az egyiptomi démotikus ABC a szkíta ABC gyereke, annak egyik leszármazottja. (A számírás õstörténetérõl itt már nem lehet szó, e témával kapcsolatban lásd a JEL JEL JEL címû könyvem 141-155. oldalait, de még ennél is bõvebb anyag található a www.csaba.varga.hu címû internet honlap "Írástörténet" fejezetében.) Ha pedig ezek után még a kínai írás eredetét is figyelembe vesszük, akkor a 3. pontban megadott lehetõségrõl átbillen a mérleg nyelve a fenti 1. pontra, vagyis az egyetlenegy õsi ABC-re, melynek eredeti formavilága (és a hozzá tartozó többféle elmés írásmód) egyedül a ma magyarnak nevezett nyelv szolgálatában õrzõdött meg napjainkig. Ám ekkor a ma magyarnak mondott nyelvnek jelen kellett lennie egykor Egyiptomban. Természetesen elõkerülhetnek még más leletek is, a mérleg nyelve még mozdulhat ide-oda, de a fenti 1., 2. és 3. pont bûvös körébõl nem lehet kitörni.

A héber ABC, írásbeliség a szkíta-hun-székely-magyar szellemi hatásra jött létre.

FÜGGELÉK:

Mint már említettem, az írástörténet akár természeti törvénynek is tekinthetõ egyik tétele szerint az azonos nyelvûek azonos jelkészlettel írnak. (Ez a tétel a betûkészletek rajzi formavilága fölött áll, s nem szól az azonos nyelvhez tartozó jelkészletek számáról.) A fenti, C. pontban leírtak alapján könnyû belátni, hogy ABC-t átvenni csak oly módon lehet, ha az átvevõ átigazítja azt a saját nyelvére. S a betû még koránt sem minden, legalább ilyen körülményes az írásbeli, írásmódbeli szokások, eljárások átvétele is, s akkor még nem is beszéltünk az átvett, egyes betûformákhoz tartozó hangok és a valóban ejtett hangok összecsiszolásáról, az egyedi jelek funkciójáról stb. (Senki sem ír fonetikusan. Ez csak hiedelem. Az angolok pedig éppenséggel a szóírásnál tartanak, ugyanis ritkán olvassák azt, amit látnak.) Sok évszázados küzdelemnek néz elébe az, aki más nyelv ABC-jét átveszi. Lásd példának a "hivatalos" mai magyar ABC és eredetije, az õsi ABC latin változata közötti viszonyt. A latin ABC-változat (és a hozzá tartozó írásmód) átigazítása a magyar nyelvhez 1.000 (1.400!) év óta zajlik, de még mindig nem lehetünk elégedettek az eredménnyel. Vagyis bármelyik ABC csak ahhoz a nyelvhez használható, amelyikhez formálódott, avagy amelyikhez kitalálták. (Ha valaki kételkedik ebben, javaslom próbálja meg leírni az angol ABC-vel ezt a mondatot: "szunnyadj el gyönyörûségem". Az ABC-k között - bármennyire is e hitben ringatjuk magunkat - nincsen átjárás, mint ahogyan a nyelvek között sincsen.) Mindebbõl következõen a szkíták, a hunok, a székelyek és a magyarok akkor és csakis akkor írhattak egyaránt pontosan ugyanazzal az egyetlenegy ABC-vel, ha a szkíták és a hunok között (a székelyeket említenem sem kell) volt egy olyan meghatározó, bõvérû írásbeliséggel is rendelkezõ réteg, amelyhez tartozók egyaránt a ma magyarnak mondott nyelvet beszélték. Mert EZ az ABC csak ehhez a nyelvhez jó. Másféle nyelvû ember semmit sem tud kezdeni vele! Ez pedig elegendõ érvnek tûnik. Másodrangú kérdés e szempontból az, hogy milyen nevei vannak-voltak ennek a nyelvnek, avagy milyen neveket viseltek azok a népek, akik ezt a nyelvet beszélték. Az ABC történetének egésze arra int, hogy nem szabad belesodródni a "névmisztikába".

2002, szeptember 9.