Magyarság: küldetés és felelősség

2007. szeptember 23. vasárnap 20:12

Oldal 1 / 2 2006 februárjában ült össze először néhányunk, hogy erről témáról elkezdjünk közösen gondolkodni. Most, másfél év után szeretném megosztani társaimmal és másokkal is azokat a felfedezéseket amelyekre ez alatt az időszak alatt jutottunk/jutottam, ebben a csoportban vagy személyes életem más területein. Lehet, hogy az itt leírtak sokak számára evidenciák vagy közhelyek ( mit árthat egy közhelygyűjtemény?), de lehet, hogy valakinek egy bizonyos pillanatban segítenek, továbbgondolásra késztetnek, és akkor már volt értelme rögzíteni ezeket az alakulófélben lévő, még inkonzisztens elveket, felismeréseket. A nemzet emelkedésének feltétele A nemzet csak a tagjai személyes fejlődése, tudatosságának növelése útján emelhető. Nem mást kell megváltoztatni, mert erre nincs esélyünk: magunknak kell változnunk. A fejlődés közvetlen célja egy magasabb energiaszintű pályára való ugrás – ez csak hozzáadott energiával lehetséges. A hozzáadott energia forrása a tudatosság emelésével, szeretetből végzett cselekvés, vagy cselekvéstől való tartózkodás. I. A személyes fejlődést elősegítő elvek: Tudatosodás gátló típushibák nem tudjuk , kik vagyunk, mi a feladatunk mások által, ellenünkben létrehozott szabályok alapján gondolkodunk magunkról másokat okolunk a problémákért nem teszünk önzetlenül másokért hagyjuk magunkat olyan konfliktusokban provokálni, melyekhez nincs közünk. nem arra koncentrálunk, amit magunk is megtehetünk,hanem nagyobb összefüggéseket akarunk rendezni, világot akarunk megváltani elfogadjuk az illúziók hercege által felajánlott virtuális valósságot a sors által szabott feladatok felvállalásával szemben Az áldozat elve Az áldozat: valamely tett, tettől való tartózkodás felajánlása magasabb, az isteni terv megvalósulását elősegítő cél érdekében. Áldozat, ha időt szánunk valamire, ha ezzel energiával töltünk fel egy ideát, ha egy embertársunkkal nem önös érdekből foglalkozunk, ha teszünk a közösségért. Áldozat a nehezebb út választása, a hosszú távú eredmény érdekében kifejtett tevékenység. Csak az áldozat révén lehetséges az egyén emelkedése, mert az áldozat felfelé irányul, a magasabb világok felé mutat. A közösség épülése és fenntartása érdekében folyamatos áldozatra van szükség, amely egyrészt tettekben, másrészt az egyén lehetőségeihez mért, rendszeres anyagi hozzájárulásában valósul meg. A fejlődés egyik feltétele a személyes áldozatvállalás. Előítéletmentes és nyitott hozzáállás A tudatosság emelésének feltétele, hogy ne a könnyebb utat válasszuk, és automatikus reakcióval oldjunk meg egy helyzetet, hanem tudatosan tegyük ezt. Próbakérdés: Mit tenne Jézus az én helyemben? Szellemi önvédelem: tisztán látni és megkülönböztetni Megismerni a valódi múltat, felismerni az abban észlelhető tendenciákat, erők mozgásait, ismétlődéseket, azok tanulságait levonni. A felszín alatti folyamatokat kell meglátni, nem szabad, hogy az elsődleges jelentés félrevezessen, mindig vizsgálni kell a lehetséges mögöttes szándékot, hogy elkerülhető legyen a manipuláció győzelme. Ismerni kell az ellenerők1 érdekeit, a módszereiket, ennek alapján kell felismerni a manipulációs kísérleteket. Nem szabad az ellenerők vonatkoztatási rendszerét, terminológiáját elfogadni, alkalmazni, csak a velük való kommunikáció során lehet azt ellenük fordítani. A helyes tett A helyes tett a megfelelő helyen, időben, módon és hozzáállással elvégzett tett. Nem a világmegváltás az egyes személy feladata. Senki ne vegyen több súlyt magára, mint amit bír, csak olyan dolgokon akarjon változtatni, amelyekre hatással van vagy lehet, ne a nagy egészet akarja egy személyben orvosolni, mert vagy kiég, vagy összeroppan. A helyes tett hozzáállása Megtenni legjobb tudásunk szerint azt, amit tehetünk, de az eredményt Isten akaratára bízni. Annak tudatában kell cselekedni, hogy az isteni gondviselés eszközei vagyunk, az isteni tervet valósítjuk meg, ha a helyes cselekvést választjuk, és ekkor a Világegyetem erői összefognak és segítenek minket. A helyes az, ha a „ legyen meg Isten akarata” alapállással teszünk a világban, mert akkor nem a saját szintünkön felismert jóhoz kapcsolódunk, hanem az abszolút igazsághoz. Tennünk viszont kell, mert az isteni terv csak rajtunk, tetteinken keresztül valósulhat meg ebben a világban. Csak a tettet lehet megítélni, az embert nem A cselekvést annak alapján kell megítélni, hogy segíti-e ez egyes embert, a közösséget abban, hogy kibontakozzon, szélesedjen mozgástere, cselekvési lehetőségei, magasabb energiaszintre emelkedjen, azaz a mérce: Istenhez közelít vagy tőle eltávolít az adott cselekedet. Az egyén feletti ítéletmondáshoz nincs elegendő információnk, és kizárt, hogy ezt az információs korlátot átlépjük. Nem szabad címkéket osztogatni, egy tettet vagy jelenséget ilyenként kell elfogadni, de állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a tett vagy jelenség pillanatnyi tudásunk szerint segíti vagy gátolja a közösséget célja elérésében. Az itt és mostban élni Életünket nem a múltban éltük,és nem a jövőben kell élünk. Az életünk kizárólag itt és most zajlik, így azon alakítani is csak itt és most van lehetőségünk, nem a múltban vagy a jövőben. A mostban élés felvállalása a felelősségünk, enélkül nem lehetséges a tudatosság. Érzelmi hozzáállás Érzelemmentesen azaz előítélet-mentesen kell viszonyulni emberekhez és eseményekhez, a negatív érzelmektől tartózkodni szükséges, a szeretetet gyakorolni kell. Hit Bízni kell a jövőben, hinni kell a küldetés beteljesítésében – ezek a siker feltételei. Össze kell kötni a hitet a tudománnyal, mert nem egymás ellenpólusai, hanem egymás kiegészítői, mivel más a megismerésük tárgya: a szellemi illetve a fizikai világ. A probléma magasabb szintről oldható meg Egy probléma a felmerülésének szintjén nem megoldható, mert az körkörös akció-reakció sorozatot eredményez, a „szemet szemért, fogat fogért” elv szintjén működik, csak tüneti kezelést ad. Egy magasabb szintről, a problémára rálátva lehet a probléma valódi és végleges megoldását megtalálni, amely szinten magasabb az információs ellátottság, ahonnan a kiváltó ok is látható Ha harcolunk valami ellen, akkor ugyanazon a szinten működünk, és az ellenfelet erősítjük azáltal, hogy elfogadjuk feltételeit. Győzelemre csak magasabb szintről van esély, az eseménytől/ történéstől hátralépve, magasabb tudatossági szintről elemezve a helyzetet lehetséges csak egy magasabb szintű, ezáltal az adott szinten szokatlan vagy újszerű módon ható, innovatív- intuitív megoldás alkalmazása, ami akár harc vagy veszteség nélküli megoldást is jelenthet, ami bizonyos tekintetben győzelemként is értékelhető. Valamiért tenni azt jelenti, hogy nem negatív célt fogalmazunk meg a magunk számára, hanem pozitívat, nem rombolni akarunk, hanem építeni, beteljesítve ezzel társteremtői rendeltetésünket. Analógiákat keresni A világ holografikus felépítésű ( amint fent, úgy lent), azaz legkisebb része is leképezi az egészet. Emiatt az analógiák segítenek megtalálni és megérteni a világ rejtett összefüggéseit. Folyamatosan keresni kell az analógiákat az ember élete, a társadalom működése és a világ jelenségei között, azért, hogy a felismert törvényszerűségek alapján képesek legyünk a helyes tettre. Egy probléma megoldásában is segítenek az analógiák, mert ezek keresése kaput nyit az intuíció számára. Az intuíció fejlesztése, a szív általi megértés erősítése A logikus tudásszerzés mellett ugyanilyen fontos a szív általi megértés, az intuíció beengedése, az érzéseken keresztül való tapasztalatszerzés. Törekedni kell a gondolatok folyamatos áramlásának a megszakítására, hogy teret nyerjen az intuíció. Hála elve Hálát kell érezni mindenért, ami van, meg kell tanulni gyönyörködni a teremtett világban, mert az a Teremtő akaratának megfelelő. Minden azért van, hogy minket segítsen a tisztulásban, a megértésben, a fejlődésben. Különösen igaz ez a nehézségekre, amelyek új lehetőséget adnak a megértésre és a fejlődésre. Mindenben a jót kell keresni, mert minden rosszban ott rejtőzik a jó is, és minden jóban ott a rossz csírája is: rajtunk múlik, hogyan látjuk a világot, a jó vagy a rossz aspektusát emeljük-e ki. Ha a rosszét, az korlátoz, beszűkít, energiaszintünket csökkenti, beteggé tesz. Ha a jóét, az lehetőségeinket növeli, világunkat kitágítja, és energiaszintünket növeli, egészségessé tesz.. Bumeráng-elv A világból az érkezik vissza hozzánk, amit a világba küldünk. Ha jót adunk a világnak, jót kapunk vissza, ha rosszat, akkor életünk minősége is egyre romlani fog. Amilyennek a világot látjuk, olyanként fog hozzánk viszonyulni. Ez nem jelenti azt, hogy a rosszat jónak kellene látni, vagy hazudni kellene, de meg kell látni a rosszban is a jócsíráját. Hibakeresés A hiba mindig bennem van, nem a másikban. Ha magamban megtalálom a hibát, és kijavítom, az egész világ fog változni. Ha én fejlődöm, akkor tud a világ is fejlődni. Éberség elve Ébernek kell lenni, hogy felismerhessük a minket segítő jeleket, észrevegyük a kínálkozó lehetőségeket, megértsük az életünkbe lépő emberek által hordozott üzeneteket, a „véletleneket”, amelyek segítenek feladatunk beteljesítésében. Nem-azonosulás Én nem vagyok azonos a személyes történetemmel, a játszott szerepemmel, a fizikai testemmel – én ennél sokkal több vagyok, a Teremtő rajtam keresztül tapasztalja és alakítja a világot, társteremtő vagyok, Isten egy szikrája él bennem. A szemlélő állapotából kell - cselekednem. Az értékrend és a tett egysége A magas eszmék csak akkor hatnak, ha a saját életünkben, a mindennapokban, a mostban érvényesülnek. Ne legyen „ egy dolog az elmélet, más a gyakorlat”, mert halott az az elmélet, amelyet nem valósítunk meg. Nem „majd” kell a helyes tettet végrehajtani, hanem most és itt, azaz azonnal. A kérdés: komolyan vesszük-e önmagunkat, vagy csak játszunk a homokozóban?