A székely-magyar rovásírással foglalkozó kutatók egy része úgy véli, hogy az a XV. század közepén (az avar rovásírásból) reneszánsz hatásra éledt fel újra és mint ilyen ezt megelõzõen nincs is rovással írott nyelvemlékünk.
Évekkel ezelõtt (1982-ben) Bakay Kornél: A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS c. mûve olvasásakor tûnt fel a 97. oldalon 17. képjegyzékszámon "István király ezüstpénzei" feliratának (1. sz. kép) eltérése, s az egyik kép rovásjelekhez való hasonlósága.
1.sz. kép
A pontosítás kedvéért 1986-ban Gál Éva pécsi muzeológus a Magyar Nemzeti Múzeumból újabb fényképet (2. kép) hozott számomra István király ezüst obulusáról és közölte, hogy az elõlaptól (STEPHANUS REX) lényegesen eltérõ hátlap mintázatát a VERÕTÕ adja.
2.sz. kép
Ebbõl kiindulva mindkét érme hátoldalának rajzát vízszintesen (a körbõl kiindulva) lemásoltam (1 és 2. ábra).
1.ábra
elõlap verete
hátlap verete
|
2.ábra
elõlap verete
hátlap verete
|
Ezen az ábrákon látható, hogy fordított jelekrõl van szó, ugyanis a verõtõ vésete volt a helyes rovásírás (3. ábra), de balról jobb felé haladóan (nyilván a készítõje annyit értett csak a magyar rovásíráshoz, hogy azt jobbról bal felé róják és neki ez volt a fordított állapot; vagy maga is ismerte és a STEPHANUS REX-hez hasonlóan, alkotta meg a hátlapot, talán azok számára, akik a latin betûket nem ismerték, de a rovást tudták olvasni).
3.ábra
Fent: a verõtõ rajza
Lent: a felsõ sornak megfelelõ rovásjelek rajza
|
A két érme rovásjeleit elemezve a nagy hasonlóság mellett is észlelünk eltéréseket, ennek ellenére az egyes jelek a következõ betûkkel azonosíthatók:
A fentieket figyelembevéve a hátlapon lévõ rovásírás valószínû olvasatai:
1. képnél DUKÁTUS GÉSZÉJAISZ INPÉRJe (vagy INPÉRI)
2. képnél DUKÁTUS GÉSZÉJASZ INPÉRJE (vagy INPÉRI), tehát
A HERCEGSÉG GÉZA BIRODALMA (és még nem István királysága, de õ már REX-nek készül, apja idejében!)
Elképzelhetõ, hogy Géza fejedelem verette õket. A pénzek STEPHANUS REX feliratai nem mondanak ellent, mert a keresztségben Géza is az István nevet kapta és a rex cím is megillette.
László Gyula professzor szerint kereszténységét és önálló királyságát ismerte el Ottó császár, amikor 983 után lándzsát küldött Gézának. Az önálló pénzverés megindítása beleillett Géza centralizáló politikájába. Központi hatalmának szervezésébõl a pénzügy sem hiányozhatott, ez idõ tájt szûnt meg a nyugat-európai és arab pénzek beáramlása. László Gyula feltételezése szerint ezek helyét foglalták el az önálló magyar pénzek.
Ezek az ezüst pénzek egyértelmûen az országalapító Szent István királyunk uralkodását készítették elõ, amikor az elõlapon a latin betûs STEPHANUS REX olvasható, de a verõtövön lévõ rovás a hatalom megszilárdítójának a magyarság letelepítõjének, a széleslátókörû Géza fejedelemnek nevére és birodalmára hívja fel a figyelmet.
Ebbõl eredõen az ezüst obulusokat még Géza életében 997 elõtt, de Istvánnak, mint kisebb úrnak a hatalom részbeni gyakorlójának, európai uralkodóvá történõ nevelése idõpontjában verhették.
Nem lehet elhanyagolni a feliratok NYELVTÖRTÉNETI értékét sem (magyar rovásírással latin szöveg), mert mint ilyen az eddig ismert legkorábbi MAGYAR ROVÁSÍRÁSOS emlékünk. Újabb bizonyságául annak, hogy nemcsak a székelyeknél, hanem az egész honfoglaló magyarságnál ismert és alkalmazott írásrendszer volt a rovásírás.
AJÁNLOM AZ OLDALT
