Kiderült, hogy a kígyó volt az emberiség első szent állata

Egy norvég régész afrikai felfedezése az emberiség első szertartási helye, ahol kőből készült korai nyílhegyeket áldoztak fel a Pitonnak. A lelőhely számos eddigi ismeretet megdönt az ember rituális hagyományival kapcsolatban és újra azok felé billenti a mérleget, akik szerint Afrika az emberiség bölcsője.

Eddig a szakemberek többsége úgy vélte, hogy az első rituálékra 40.000 évvel ezelőtt Európában került sor, de a mostani felfedezés minden részletében átírja ezt az elméletet. Az Osloi Egyetem professzora, Sheila Coulson és munkatársai azt állítják, hogy a homo sapiens Észak-Nyugat-Botswanában végzett a történelem során először valódi rítusokat, mégpedig az események harminc ezer évvel korábban, vagyis 70.000 évvel ezelőtt játszódtak le.

A régészek akkor fedezték fel a szertartásoknak helyet adó barlangot, miközben középső-kőkori tárgyak után kutattak a környék egyetlen hegyvidékes területén. A Kalahári-sivatag kis hegycsúcsokkal tarkított övezete, a Tsodilo-hegyek arról híres, hogy a világon itt található a legtöbb sziklafestmény – több, mint 3500, néhányuk 1500 évnél is régebbi – egy helyen, amely miatt a régió a Világörökség részét képezi. A helyszín az ott élő szanok szemében ma is szent helynek számít, aki az „istenek hegyeinek”, ill. „suttogó hegyeknek” nevezik ezeket.

A pitont tisztelték először őseink

Az ember első áldozatai: kövek

A hegyvidék északi részén lévő kis barlang annyira elzárt helyen van és annyira nehéz megközelíteni, hogy a régészek is csak az 1990-es években találtak rá. Amikor Coulson három tanítványával idén nyáron először belépett a barlangba, megdöbbentette őket, hogy az egyik hatalmas szikla egyértelműen egy piton fejének formájára hasonlít, s hogy azon három-négyezer, biztosan emberkéz alkotta bemélyedés található. „Láthatod a kígyó száját és a szemét. Pontosan olyan, mint egy igazi piton – mondja a norvég professzor. Amikor a napfény rásüt a mélyedésekre, mintha kirajzolódna a kígyó bőre. Éjszaka pedig, az égő tűz mellett olyan, mintha mozogna az állat”. (A piton a szanok legfontosabb állata, teremtési mítoszuk szerint az óriáskígyótól ered az emberiség, s a hegyek körül található kiszáradt folyómedreket is a kígyó állandó mozgása hozta létre, mialatt az szüntelenül vizet keresett.)

A különleges szikla addig fel sem merült feltételezésekre késztette a szakembereket, akik ezután álltak neki a próbaásásnak a barlangban, amely végül nem remélt tudományos eredménnyel zárult. Rátaláltak azokra a kövekre, amikkel a kígyó-sziklába véstek, s melyek némelyike 70.000 évnél is régebbről származik. Összesen mintegy 13.000 tárgyat találtak, s ezek mindegyike kőkori nyílhegyhez hasonlít és kövek faragására, metszésére alkalmas. S ha ez még mindig nem lenne elég nagy hír, akkor hozzátehetjük, hogy a leletek nem a környező hegyekből származnak, hanem csakis az attól több száz kilométerre lévő sziklákból törhették le őket. Bizonyíték erre eltérő színük, és külön érdekesség, hogy csupán a piros színűeken találtak égetésre utaló nyomokat. Coulson azt állítja, hogy a kövek maguk voltak a szertartás áldozatai. Mivel semmilyen egyéb, normális emberi letelepedésre utaló jelet nem találtak a környéken, feltételezhető, hogy a hely egyetlen funkciója valóban az óriáskígyónak szánt áldozat bemutatása volt.

A Tsodlio−hegyek...

...ilyen sziklarajzokat rejtenek

„Felfedezéseink azt mutatják, hogy az eddigi feltételezésekkel ellentétben az ember jóval korábban képes volt az elvont gondolkodásra – idézi Coulsont az Arceology News. A lap továbbá arról is beszámolt, hogy a kígyó sziklája mögött egy másik, kisebb termet is felfedeztek, melyről azt gondolják, hogy a szan kultúrában ma is fontos szerepet betöltő sámán saját szobája lehetett. „Amikor a rejtett kamrából beszélt, azt a hatást keltette, mintha a kígyó szólalt volna meg. A sámán ezáltal gyakorlatilag kezében tartotta a közösséget, minden úgy lehetett, ahogy ő akarta.”

A barlang egyéb „csodákat” is rejt még: egy zsiráf és egy elefánt rajzát, melyek, érdekes módon éppen oda vannak felfestve, ahol a víz lefolyik a falon. Coulson szerint erre is van magyarázat, méghozzá a szan mitológiában keresendő. Az egyik történet szerint a Piton egyszer beleesett a vízbe, ahonnan nem tudott magától kijönni, hanem egy zsiráf húzta ki. A hosszú ormányú elefánt pedig gyakran tűnik fel az óriáskígyó metaforájaként. „A barlangban egy helyen megtaláljuk a szanok három legfontosabb állatát, és a több ezer kilométerről idehozott, itt megégetett köveket. A mozaik minden darabja összeillik, teljesen világos, hogy ez egy rituális központ lehetett, méghozzá egy nagyon fontos helyszín.”