Több száz éves kéziratok tízezrei után kutatnak a tudósok Afrikában

A Maliban fekvő patinás városban, Timbuktuban restaurátorok az afrikai és az egyetemes kultúra páratlan hagyatékát, ősi iratok tízezreit próbálják megmenteni az utókor számára – adta hírül a Reuters. A nagyjából az európai reneszánsz idején született dokumentumok azt bizonyítják, hogy a középkorban Afrikában is nagy hangsúlyt fektettek a történetírásra. A kutatók úgy vélik, hogy a jelenleg ismert anyagok csak a jéghegy csúcsát alkotják, k.b. még kilencszer ennyi írás rejtőzik az iszlám egykori központjában.

A Szahara egykori központjának számító Timbuktu köz- és magánkönyvtáraiban eddig k.b. 150.000 iratot sikerült helyreállítani, melyek közül a legrégebbiek a 13. századból származnak. Többségük a nyomorban élő lakosság otthonaiból, vagy homokkal fedett sírokból került elő, ahová a büszke mali családok rejtették el annak idején a marokkói rablók és a kapzsi európai felfedezők elől. A titok tovább szállt a következő generációkra, melyek egészen máig megőrizték azt.

Kézirat Timbuktuból Forrás:unesco.org

A gazdagon díszített, kalligrafikus írásokból a város egykor volt aranykorát átfogó módon ismerhetjük meg az asztrológiai, matematikai lejegyzések, vagy éppen a szociológiai és gazdasági életről született mesék tükrében. „Ezek a kéziratok lefedik az élet minden területét: törvények, tudományos, orvosi leírások, politikai értekezések” – nyilatkozta Galla Dicko, a 25.000 írást birtokló Ahmed Baba Intézet igazgatója az oda látogató riportereknek. Dicko a leletek hirtelen megszaporodását a helyi hivatalnokok eredményes munkájának tudja be, akik szerinte fáradhatatlanul győzködik a helyi lakosság tagjait, hogy a korábban családi kincsként kezelt iratokat adják át, mert azok az egész közösség kultúrájának részét képezik. A nehéz „térítőmunka” eredményét nagyban javítja, hogy az iszlám egyház is aktívan támogatja a programot. „Ezeken a kéziratokon keresztül megismerhetjük valódi szerepünket és helyünket a történelemben” – mondta Abdramane Ben Essayouti a kéziratokkal egyidős Djingarei-ber mecset imámja, aki büszke arra, hogy felhívására a hívők eddig több ezer kéziratot adtak át a szakintézményeknek.

A világörökség része

A munka ugyanakkor még koránt sem ért véget, mert a kutatók meg vannak győződve róla, hogy még rengeteg írás fekszik a gazdag családok széfjeiben, vagy éppen a nyomornegyedek házainak piszkos zugaiban és a homok alatt. A leletek értékét a Holt-tengeri tekercsekével hasonlítják össze a helyi akadémikusok, ám tartanak tőle, hogy amennyiben ez tudatosul az eredeti tulajdonosokban, a további beszolgáltatások helyett fellángolhat a feketekereskedelem. Mindenesetre Timbuktu írott történelme fontos helyet foglal el az egyetemes kultúrában, ezért nagy számban érkeznek a külföldi – többek között amerikai, norvég, dél-afrikai – szakemberek, hogy segítsenek a munkában.