Anyahita fia, Buda fejedelem házas ember volt, amikor Mezopotámia földjére lépett. Suhan volt a párja, akinek apja Suté volt. Suhan idõközben meghalt és az apjuk ott maradt két leánygyermekükkel, Arannal és Enéhhel. Eridõ hajósvezér lánya, Mari vállalta, hogy a két lányt felneveli. Ebbõl a segítségbõl aztán házasság lett, amire az apa, Eridõ is áldását adta.

Suhan temetésén azonban kellemetlen incidens történt, mely csak késõbb derült ki, amikor Magya fejedelem az 58. holdév végén népszámlálást tartott. Kiderült, hogy a gyászszertartáson Góg leszármazottai közül három díszkocsi, azaz szék-hordó fiút feláldoztak.

Magya fejedelem Góg fia volt, és amikor tudatosult benne a történtek súlya, Magya és népe elhagyta Úr városát. Ennek oka az volt, hogy a hunok mélységesen elítélték az emberáldozatokat. Góg és Magóg törzsei csakis állatokat, rendszerint fehér ló áldozatokat mutattak be véráldozatként. A gyászolók pedig addig nem mehettek el, amíg a feláldozott állatokat meg nem ették, és maradványaikat el nem égették.

Már Ataiszon is gyakran elõfordult, hogy Úr népének létszáma azért volt mindig kisebb, mint a többi törzsbelieké, mert a fejedelmi személyek temetésén azoknak a szolgahadát minden esetben megölték, hogy a fejedelmi személyt az égi birodalomban is szolgálni tudják. Az úr és agaba népekkel ellentétben a hun törzsek, akik állatokat áldoztak, létszáma mindig nõtt.

Magya vezetésével tehát kiváltak a hunok törzsei Úr térségébõl, de Buda fejedelemmel vérszerzõdést kötöttek, hogy egymást a továbbiakban is megsegítik. A vérszerzõdés értelmében 60 holdév után Buda 237 kézmûvest indított útnak az elvándorlók után, akik idõközben megalapították Paripa és Dabósa városokat.

Paripa és Dabósa városok megalapítása

Góg fia, Magya fejedelem elindult tehát Úrból 576 lovas legényével észak felé, a Tigris jobb partján. Magya három fia, Hunor, Magyar és Kurd is vele tartott. Ezen a területen egyébként Élám törzsbeli õslakók éltek, akik még annak idején együtt menekültek el a Samasna törzsbeli Káldi vitézzel Ataiszról a kivégzésük elõl.

Kurd fejedelemfi összeházasodott Aratu hegyi vezér lányával, Enéhhel. Ezen az ünnepségen további 480 hun lovas kötött házasságot Uruk városának leányaival.

Paripa és Dabósa között állt Pusztaszer, ahol a lovas vetélkedõket tartották, melyeket az ataiszi hagyományok emlékére rendeztek meg, ahol szintén egy Pusztaszer nevezetû helyen tartották a lovas versenyeiket, a Nagy Süánt.

Magyarka és Hunnor megalapítása

A Napkitörések továbbra sem szûntek, a szárazságok és betegségek elõl a hun lovasok többsége a Nagyhegyen túli síkságra vándorolt. Nagyhegy alatt ma a Kaukázust értjük. Ott alapították meg Magyarkát, amelyet Magya fejedelem legkisebb fiáról neveztek el.

A másik Magya-fiú, Hunor kelet felé indult, ahol egy nagy lovas-legelõ végén megalapította Hunnor városát. A harmadik fiú, Kurd pedig visszaköltözött Dabósa és Paripa városának vidékére. Ezt a területet azóta is (6000 éve) kurdok lakják.

Hunnor városa Mongólia mellett volt. Amíg oda elértek, létrehozták sorban a hun szövetségi gyarmatokat, így Hunnor városába már csak igen kevés lóval érkeztek.

Magyarka építését Szavárd lovas parancsnok vezette, a legkisebb fejedelmi ifjú, Magyar pedig beindította Góg és Magóg tanításai alapján a sámánképzést. A sámánképzés tanításai mélyen elítélték a temetési véres áldozatot, amelynek alapján 3 székhordó társukat egykor kivégeztek Suhan fejedelmi asszony temetésén. Néhány száz év elteltével Magyarkán megszüntették az Armogúr képjeleket, és csupán a 24 hun törzs képjeleinek egyszerûsített formáját alkalmazták.

Hunor egyik leszármazottja volt Buharata, aki Magyarkán az õsmagyar hit fellegvárát építette ki. Magyarkán a kézmûves szavárdok és szabir magyarok laktak, majd Kr.e. 4040-tõl a hunok központja is ez lett. Az idõt Ordosztól eltérõen tûzszerzési években számolták, nem pedig medvetorosban. A kettõ között az a különbség, hogy a tûzszerzési évszámolás kezdete Kr.e. 13508, a medvetorosé pedig Kr.e. 4040.

Magyarka városa 20 év alatt épült fel, kiépítették a csatornázást, az alacsonyabb dombokon és a sík területeken is. A városban lépcsõzetes földmûvelést végeztek.

Magyarka törvényei úgy szóltak, hogy minden vendég csak egy napig alhat a vá­rosban.

Buharata fõsámán Sórja török rimalányt (gondozó papnõ) vette el feleségül.

A megalapított gyarmatokon kívül létrejött továbbá Marina birodalma, azon belül Mari városa. Az Uruki birodalom jelentõsen kinõtte magát, és Kr.e. 4000 táján már 12 városból állt. Ezek Úr, Eridu, Larak, Tibira, Sipar, Nippur, Uruk, Surupak, Aratta, Pintor, Kis és Mari voltak.