Az özönvíz

Ahogy az égiek azt már több évszázaddal azelõtt megüzenték a földi beavatottaknak, Kr.e. 5038-ban Ataisz szigete végleg elsüllyedt. Az ezt megelõzõ idõkben Armogur fejdelem látva, hogy a Nagyvíz elkezdett emelkedni és a tengerparti halásztelepeket elöntötte az ár, három fiát útnak indította, hogy a felmelegedés következtében a jéghegyek alól elõbukkanó földeken létesítsenek gyarmatokat.

Kuszkót keletre küldte, aki késõbb Közép-Amerikában ért partot, és megalapította a Kuszkó-óm birodalmat. Suvát délre küldte, aki az Antarktisztól északabbra fekvõ – akkor még létezõ – szigeten alapította meg Suva-Földjét. Buda pedig nyugat felé indult el és a Tigris folyó öblének táján megalapította Anina-óm gyarmatát.

A három fiú útnak eredése elõtt megesküdtek, hogy egymást mindig keresni fogják, hogy az ataiszi népek örökké kapcsolatban maradjanak egymással.

Legelõször Suva vezetésével indult el a déli kézmûvesek hajó láncolata. Utána Buda bárkái indul­tak Szavárd kézmûveseivel. Végül nád­csónakok kíséretében Kuszkó indult napkeletnek.

Egy holdtölte telt el, amíg az agabák törzse is útra kelt Ataisz szigetérõl. Õk létesítették késõbb Agaba-ómot, a kínai Sárga folyó (Hoang-ho) torkolatánál.

Agabáék alighogy elhagyták a szigetet, minden idõk legnagyobb földrengése következett el. A tûzokádatban és a mennyek szakadásában Kuszkó kísérõ nád­hajói mind eltûntek. Agaba két vitorlás (kézmûves) hajója is csak nehezen tudott meg­menekülni az özönvíz elõl.

Buda újraalapítja Úr városát – Kr.e. 5050 körül

Budáék hajói nagyon sokáig hánykolódtak a tengereken. Buda még Ataiszon, a Bálvány-hegyen gyûjtötte be az utazáshoz szükséges információkat és azok alapján, 30 holdtölte után megérkeztek Mezopotámia területére.

Ott a már korábban elmenekült népek szálláshelyeit találták, ami az egykori Káldi-birodalom részeként születhetett meg, de a sorozatos kisebb-nagyobb özönvizek miatt a város Budáék érkezésekor már régóta lakatlan volt. A nyomok azonban hajdani élet létezésérõl árulkodtak.

Ezen a korábbi szálláshelyen Buda újra megalapította Úr városát. Hajóikon az ataiszi Öthegyrõl hoztak állatokat magukkal, amelyek a dús legelõkön hamar elszaporodtak és meghonosodtak.

Érdemes tudni, hogy a térségben, bár Budáék voltak az egyetlen telepesek, a Zagrosz hegység túloldalán Árména, örmény Napkirály élt kis számú népével.

Buda úgy határozott, hogy a sikeres partot érés és az új város alapítására közös kegyhelyet épít fel Anyahita és Anina istenasszonyok tiszteletére. Ehhez a következõ döntéseket hozta:

1. Hajóparancsnokát, Eridõt visszaküldte Ataiszra egy hajóval, hogy Armogúr fejedelem küldjön a Bálvány-hegyrõl kifaragott építõköveket. Úr térségében nem volt ugyanis kõ.

2. Szevan, örmény fejedelmi ifjúval azt üzente a Napkirálynak, hogy gyors csónakokkal lássa el õket, amelyekkel a széles folyókon felfelé is közlekedhetnek.

3. Az örményektõl kért segítséget abban is, hogy éghetõ anyagot, tetõfedõ nádat, valamint a hegyekbõl építõfát szállítsanak az építkezésekhez.

Anina kegyhely felavatása – Kr.e. 5012.

Ataiszról megérkezett a kért kõ az építkezéshez, majd szépen fokozatosan áttelepültek az ataiszi népek is. Góg és Magóg fejedelem hunjai a Tigris folyam másik oldalán telepedtek meg. Góg fejedelem családjának tagjai Anina istenasszony hívõi voltak. Asszonyuralom alatt éltek.

Buda fejedelem 30 holdtöltéig építette Anyahita istenasszony kegyhelyét az ataiszi kövekbõl. Az utolsó simításokra (a 208-adik holdévben) megérkezett Magya ifjúsági fejedelem Magóg lányának, Ildunak 576 lovas legényével és Góg munkásaival, akik két holdtölte alatt elvégezték munkájukat.

A felavatási ünnepségen Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején kosárba vitte a kegyhely zárókövét az Anyahita szobrocskával, amikor egyszerre csak megrendült a föld, háborgott a tenger, a messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. A Napból óriási tûznyelvek csaptak ki, s megeredt az esõ. Élám kõfaragói félelmükben elfutottak, sokan közülük nem tudtak megszólalni.

Buda három napig fennhangon kérte az Égiek segítségét. Az özönvíz hullámai már az Anyahita-Anina kegyhely alapjait verdesték, amikor elállt az esõ. A Nagyvíz lassan visszahúzódott és Anina-Óm városa újra elõtûnt.

A visszavonuló víz sok törmeléket, szennyezõdést és romokat hagyott. Újjáépítették az egész térséget, és megalapították Úr és Uruk városokat. Úr városa immáron harmadszor épült fel abban az évezredben.