|
3.Ataisz benépesitése
2005.10.29. 14:46
Feljegyzések szerint 50 tömény tűzszerzési évvel ezelőtt (kb. kr.e. 50,000) egy nagyobb Kaltesi (szíriuszi) csoport érkezett, akiknek utódai a nagy hidegek beálltával Atlantiszba vándoroltak, majd a kékszemű tarkós népek üldözése elől Napisten birodalmába menekültek. Ezek már írást is alkottak, amit a Napisten papjai őriznek.
- Pamír, Ural és a Melegvíz-források birodalmából a sok beavatott tanítványaival Ataiszba vándorolt, ahol soha nem volt tél. Ide jött jóval később Anyahita a Kaltes-asszony birodalombeli szekerén látogatóba.
- Nippur pateszi a nagy Özönvíz előtt 35 000 évvel rakta le az első Uruk-törzsbeli város alapjait a Szavárd hegyvidéken.
- Az időjárásban az eljegesedés idején előállott bizonytalanság miatt azok, akik értettek a csónakkészítéshez, a Himalája, Pamír, Turán és a Kaukázus vidékéről csoportosan átmentek a leapadt Nagyvízből előbukkanó, Ataisznak nevezett nagy szigetre, és ott kedvezőbb éghajlati viszonyok között megtelepedtek.
- Az így egymáshoz közelebb került embercsoportok a kultúra fejlődése szempontjából is kedvezőbb helyre kerültek, és így a különböző földfelszíni viszonyok között egymástól eltérő, sajátos kultúrák fejlődtek ki. A Nagyvíz öblének síkságain és faragható kőhegyein Uruk népei a hun törzsekkel, agabákkal, indijókkal és szkítákkal való állandó érintkezésben és keveredésben öntözéses és teraszos földművelést fejlesztettek ki. Uruk népének első nagy tette az emberevés megszüntetése volt. A földművelés mellett mind általánosabbá vált az állattenyésztés, a kézművesség és kereskedelem.
- A hun törzsek főként állattenyésztéssel és kézműiparral, szerszámkészítéssel, az agabák pedig inkább kereskedelemmel foglalkoztak. Felkeresték a távolabbi indijókat és szkítákat is. Általában bőségben és jólétben éltek.
- Ataisz mellett egy másik beavatott központ is létrejött, az úszó jeges hegyek alján lévő Atlantiszban
- A beavatottak feljegyzései alapján 432 000 evéses nemzedékváltás előtt, azaz 21 500 hegyi ünnepi évvel az első Özönvíz előtt 10 család uralkodott Joli-Tórem Földjén. A magasabb kultúrájú, Kaltes-asszony Földjéről jött 10 családos csoportok 19 644 hegyi ünnepi évvel hamarabb jelentek meg Égi-járműveiken Joli-Tórem Földjén, 2000 tűzszerzési évenként újból jöttek családos csoportok és a régebbi családoktól magasabb tudásukkal átvették a hatalmat, de mindig úgy, hogy a korábbi családok hatalmon lévőivel újabb uralkodó családokat hoztak létre.
- a Hold becsapódása az első kaltesi nagy tudású ember megjelenése után 1136 évvel és 320 nappal történt. Ezen idő alatt uralkodott a 10 család, átlag 110 évi eltéréssel. Az újonnan jöttek vették át az összeházasodások révén az irányítást.
- Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a földiekkel társas emberi viszonyba lépett és 2 x 2, azaz 4 vércsoportban megindította az emberiség fejlődését. A Hold-ütődés után bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg alakult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok átadását meggyorsították.
- Ekkor még a Föld 380 nap alatt fordult meg tengelye körül. Ez a szám, csak a következő évezredek folyamán csökkent le és 5,000 táján érte el a ma is ismert 365-366 napos forgást.
Hold ütközése a Földnek i.e. 11,652
- Az 1856. tűzszerzési évben egy óriási „üvöltő Vízisárkány" (üstökös) csapta meg a Nagyvizet, amely hegymagasságú hullámokat okozott és a Földünk kérgét megrepesztette. A megháborgatott Földanya teste morajlott és tüzet kezdett okádni. Töménytelen tűzhányó kezdte okádni a hamufelhő és a tüzesfelhő hullámait, s a felforrt Nagyvíz óriási ködöket, majd sötét felhőket alkotott, amelyet csak ujjainkon számolható ritka napokon tudott a fényességes Nap sugaraival áttörni.
- Hárpia-Tórem az Istenek viaskodásában a Holdat a Földünk felé irányította, de Kaltes-asszony és a Földanya azt kitérítette. Így a Hold Atlantic napnyugati sarkánál Földünket csak súrolta. Azóta Atlantic fokozatosan süllyed. Eljegesedtek a Föld sarkai, a jég elborította még a tengereket is és Atlantic mágneses sarkán meghaltak az emberek.
- A folyók síkságain dolgozó földi emberek javarésze a vizek özönében elpusztult és csak a magas hegyvidéken életben maradtakkal lehetett elkezdeni újból a termőföldek megművelését. Milyen jó, hogy a hegyek tetejére épített templomgazdaságokban minden termény magvai tárolva voltak. Beavatottjaink a mindentudó oszlopokra feljegyezték, hogy csak 23 456 tűzszerzési év múlva (i.sz. 11,804) lehet várni a vöröshasú cethal újabb nagyarányú megrázkódását.
- Amikor a félelmetesen üvöltő sárkány (üstökös) tűzkígyós farkával a Holdasszonyt a Földünkhöz vágta, arasznyi jégpor és hideg hamu hullott a Földre és éjszaka borult mindenre. A nagytestű állatok dél felé menekültek, és egymást taposták bele a mocsárba. Az Ősi-Szélasszony pedig megfagyasztott mindent, így a céltalanul bolyongó emberiség is megfagyott. Csupán a beavatottak tudták, hogy prémekbe burkoltan és nyájaikat terelgetve lehet elmenekülni. Örök éjszakák, és hol hideg, hol meleg Ősi-Szélasszonyok harca mellett kellett dél felé vándorolni annak, aki életben akart maradni.
- A Nagyvíz-melléki beavatottak elmondták, hogy Atlantisz napnyugati részét érte a üvöltő Vízisárkány farka és az lassan süllyedni kezdett. Viszont a kis Ataiszi-szigetvilág ennek az ütésnek a hatására kiemelkedett a Nagyvízből és a vízijártas emberek a beavatottjaik révén jelentették, hogy megindult a vándorlás a beavatottak új birodalma, Ataisz felé.
- A katasztrófa idején ránk szakadt a csillagos Égbolt sötétsége és a menekülő beavatottak kíséretükkel Nap és Ataisz Birodalmába menekültek. Félelmükben az emberek egymást ették, különösen a fiatalokat. A beavatottak ekkor a templom-gazdaságokban elkezdtek Égi magvakat termelni és megszelídítették az állatokat és ezáltal megszüntették az emberevést.
Szövetség ládája
- Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatottak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem földjének beavatottjait értesítették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejönnek és megtárgyalják a várható eseményeket.
- Ezen megbeszéléseket minden 100 évben megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végezték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát.
 
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
