Az Arvisura: szentírás. A szó maga azt jelenti „igazat mondott szó”, azaz igazszólás. Az elnevezés mögött mélyebb titkok rejlenek. Az Arvisura a magyar nép õstörténete, évezredes utazás, rege kalandozásról, sikerrõl és kudarcról. Õsapáink és õsanyáink lerótt tettei, döntései és azok következményei, amelyek a mába vezették a civilizáció emberét. Egy rendszeresen feljegyzett és õrzött hagyomány.

E krónikát agyagtáblákra, fára, bõrre, kõoszlopokra, s a legfontosabb – szentesített – fejezeteket aranylapokra rótták. 14280 évvel ezelõtt egy páratlan tudású, csodálatos nõ, akit Ardvisura-Anyahitának neveztek, belekezdett az események leírásába. Anyahita tanítója volt többek között a hunoknak. Az anya-hit és a szeretet törvénye ettõl fogva vert gyökeret e földi ciklusban, és belõle táplálkozik a magyarok máig élõ Nagyboldogasszony tisztelete is.

Az Arvisura eredetileg hitvilági leírás volt, amely késõbb kiegészült a földmûvelés, az építészet, a csillagászat és egyéb hasznosítható tudományok eredményeivel. Legvégül pedig történelmi leírások is helyet kaptak benne.

A vízözön után Anyahita már nem élt a hunok között, de az Igazszólások leírása nem szûnt meg. Rovósámánok tanulták meg az írást a kijelölt beavató központokban, és Kr.e. 4040-tõl rendszeresen rögzítették a hunok és rokontörzseik vándorlásait, és a velük kapcsolatos minden fontosabb eseményt.

Az Arvisurák a magyar nép ószövetsége. Idõsebb bármely más – máig fennmaradt – írott krónikánál a földön. Az Arvisurákat nem akkor írták, amikor az események bekövetkeztek, hanem évtizedekkel késõbb, így a visszaemlékezés már mentes volt a rövidebb távú kihatásoktól, csak az került rovásra, ami hosszabb távon befolyással bírt egy közösség vagy törzs életére. Az ilyen lerótt lapokat aztán lemásolták és a beavató központoknak megküldték. Ilyen központ volt a ma Grúzia területén található, egykori Magyarkán, vagy a Góbi-sivatagból ismert Shamballa királyságában, amit eleink az Élet Templomának neveztek.

A ma ismert Biblia könyvekbõl állt össze. Olyan írásokból, amelyek különbözõ helyeken és idõben íródtak. Az Arvisurák ugyanígy épül fel. Könyvekbõl, fejezetekbõl, amelyeket más-más helyeken, eltérõ idõpontokban írtak. Külön érdekesség, hogy az Arvisurák gazdagon illusztrált fejezeteibõl számos kiemelés és történeti utalás megtalálható a Bibliában.

Krisztus Urunk születése elõtt 4000 évvel a ma Északkelet Kínában található ordoszi területen megújult egy vízözön elõtt már létezõ törzsszövetség azon népek vezetésével, akik Mú-Ataiszról a csendes-óceáni hun õshazából a tengeráradat miatt elmenekültek, és itt ekkor újra egymásra találtak. Az új törzsszövetség hivatalos nyelve a palóc törzs õsi nyelve, az úz volt, amit ma magyarnak ismer a világ.

Az Ordoszban megalakult 24 törzs szövetségét összefogó elsõ vezetõ Agaba volt, aki a legelsõ vízözön utáni Arvisurát lerótta. Azóta – 6045 év alatt – 352 Igazszólás született. Ezeket a föld több pontján és Magyarország területén a mai napig írják.

Az Arvisurák nem csak a mai magyarok õstörténetérõl regél, hanem az egész emberiségérõl, de mivel a Hun Törzsszövetségben a hun volt a vezetõ törzs, így velük kapcsolatban találjuk a legtöbb elbeszélést.

A krónika rovása mindig egy törzsnek a feladata volt, megadott rendszer szerint váltották egymást. A második világháborúban (Felvidék, ma Szlovákia, Sztercsnó település, 1945.) uráli testvérnépünk, a manysik (vogul) fõsámánja az unokájával, Szalaváré Turával küldte el a „stafétát” a palóc Paál Zoltánnak, aki – óm-jelû beavatottsága mellett – egy ózdi kohászember volt. Õ lett akkor az Arvisurák hagyományának õrzõje és továbbvivõje. Paál Zoltán a 993 rovósámán egyike (sámán nevén Baraca, mely azt jelenti Tigris). Meghalt 1982. szeptember 29.-én.

Az õsi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (2160 évente) az egyes rokon népeknek át kellett adni egymásnak a szellemi- és hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak a hitvilág fennmaradásáról, valamint a múltban felhalmozott szellemi örökség és ismeretanyag megõrzésérõl.

Sztrecsnón, Tura – a beavatáshoz elengedhetetlen medvetor alkalmával – rovósámánná avatta Paált. Ez kötelezte õt arra, hogy mindent le kell jegyeznie, hogy a tudás megmaradjon az utókor számára.

Az Arvisurák nyomtatásban Kanadában és Magyarországon láttak napvilágot. Hazánkban – nem kéziratos, hanem hivatalos formában – (1972 után) 1999-ben jelent meg. Azóta ez a kiadás bõvített formában másodszor is megjelent, s az érdeklõdés miatt várható a harmadik utánnyomás is.

Az Arvisura nem egyvalaki tulajdona, hanem bárki rendelkezhet vele. A szentírás az emberiségé!

Arvisurákból készült aranylapok a földön 9 barlangban és más helyeken vannak elrejtve. Ebbõl egy helyet ismert Tura és az õ nagyapja, ez jutott Paál Zoltán tudomására. A színarany lapok 72x72 centiméteresek és másfél milliméter vastagok. Összesen körülbelül több ezer lap lehet, de pontos számuk még nem ismert. Hermetikusan zárt, nem rozsdásodó, nikkelszerû ötvözetben vannak tárolva. Minden lap rovással készült, amelynek egy része közel azonos a mai székely-magyar rovásírás karakterkészletével, bár vannak olyan õsi aranylapok is, amelyek írásképe jelentõsen eltér a mai rovott írásétól. 

Az Arvisura örök, a kincsvadászok mégis csak az aranyat találhatnák meg, ha netán ismernék a trükkös, nem emberi aggyal kitalált védelmi rendszer kulcsát. Az adatok bármelyik földön élõ, óm-lelket kapott személy által újra lehozhatóak.

 Az Arvisurákban feltárulkozó információt nemcsak a szöveg felszínén kell érteni, hanem mélységében is. A mélysége pedig maga a kozmikus tudás ismerete.

Arvisurák témájához célszerû alázattal fordulni.

Gondolatok az Arvisura mélyebb lélektanáról

Az Arvisura szó jelentése „igazat mondott szó”, röviden igazszólás. Lehet még esetleg „A Rovás Urá”-nak is magyarítani, de a szó eredete az égi szótárban keresendõ. Arvisura annyit jelent: Igazság, égi szellemi nyelven.

A szó eredete már elárulja, hogy maga a forrás sem az emberlakta világból ered. Az Arvisura egy, a metafizikai világban szüntelenül íródó, hömpölygõ, bõvülõ adattár, amolyan speciális Akasha krónika; amely attól különleges, hogy a magyaroké.

A metafizikai világ szférái közül az Arvisura a legmagasabb szintrõl „szállhat alá”, így annak ismertetése olyan embereknek kínál lehetõséget, akiknek az Atya erre csatornát, vonalat, vagy másképp fület adott a hallására.

Az Arvisurák rezgésszintje a Forrás tiszta fényminõsége miatt hihetetlenül erõs, amely képes egy földi ember életét gyökeresen átalakítani.

Az Arvisurákból az évezredek során számos beavatott, „égi rádióval” rendelkezõ kiválasztott töménytelen mennyiségû fejezetet jegyzett le, ám a valaha így leírt, és a földön föllelhetõ összes Arvisura-lejegyzés messze nem azonos a teljes tár adatmennyiségével; vagyis a központi szerverrõl, az Arvisura-tárból ma is felfoghatatlan mennyiségû új információ hozható le a földi világba. Más kérdés, hogy mit kezdjünk ekkora mennyiségû adattal?

Az égi könyvtárban, az éteri világban az Arvisura-tár aranylemezeken õrzõdik, az emberi szemünknek csupán a vizualizált képe tûnik aranytáblának. Minden bizonnyal régészeti leletként is találtak aranylemezeket, és még ma is õrizhetnek a barlangok, rejtekek ilyen bizonyítékokat, de az Arvisura-tár nem igényel kézzel fogható bizonyítást, mert véleményem szerint az a néhány könyvtárnyi, egybefüggõ, színtiszta, zeneileg is rímelõ és lüktetõ betûsor, amely szorgos médiumi munka során leírható magyar szellemi nyelven, mai magyar hangzás szerint, minden szkeptikust képes lenne térdre kényszeríteni

Jelenleg két sûrû kötetnyi Arvisura részlet ismerhetõ meg a nagy kozmikus tárból, amelyet Paál Zoltán óm-lelkû, azaz égi rádióval megáldott ózdi kohász ember írt le. A kiadást Paál egy munkatársa Harkai István szerkesztette és rendszerezte nyomdakészre

Jól látható az ózdi kohász ember esetébõl, hogy nem szükséges egyetemi képzettség, vagy hatalmas vagyon az igazi tudás, az Igazság megismeréséhez. Kegyelemi állapot, az isteni szeretet elfogadása és kiválasztottság, valamint óriási kitartás elegendõ volt Paálnak, és ma is elég ennyi bármelyikünknek.

Azért bármelyikünknek, mert az 1999-es napfogyatkozás óta minden ember lehetõséget, égi rádiócsatornát kapott az õstárhoz. Csak rajtad áll, hogy bekapcsolod-e a rádiót vagy sem! Sokan megtették már, õk csodálattal veszik az adást azóta is.

Célszerû kézbe vennünk az Arvisurák egyik fejezetét, vagy kötetét, mert akkor akarva-akaratlanul felcsatlakozunk az égi tárhoz, a magyar õstárhoz, és gondolatainkkal, érzéseinkkel automatikusan gazdagítjuk õsiségünk megjelenését eddig színtelen hétköznapjainkban.

Azonban az a lélek, aki mélyebbre ás, és elkötelezi magát az Arvisura tanulmányozása mellett, annak bizton állíthatom, szépen lassan (általában fél-egy éven belül) az egész élete új formát ölt. Energiakészlete megnõ, világlátása kiszélesedik, szeretetenergiája határozottan a lélek földi környezetének javulását idézi elõ.

Az Arvisura energiája a Teremtõ szintjérõl érkezik a földre. A kezdõ kutató, aki csak ismerkedik az Arvisura részletekkel sûrûn érezhet majd fejfájást, de a teljesen kezdõ olvasók akár fél oldal elolvasása után álomba merülhetnek, akármilyen éberen is kezdtek hozzá. Ez teljesen normális. Nem szabad feladni!

Az Arvisura lehetõség, és nem kötelezõ Út. Tapasztalatom szerint ez az út egy meredek ösvény, és komoly erõpróbákat hoz az életünkbe. Bátorítalak, hogy vállalkozz a kalandra, mert a magyarság és a rokon népeinek szent õstára az a forrás, amelybõl olyan szemlélet ismerhetõ meg, amely a teljes emberlakta világot képes békében, kozmikus rendben és isteni szeretetben mûködtetni. S miközben vállalkozol arra, hogy te is hozzáteszed a magad lelkiségét ehhez a nagy egészhez, megtanulod a teljes emberi krónikát, amely sorai között felismered a boldog és a Teremtõben kiteljesedett, szép élet mibenlétét.

Üsd fel az Arvisurát bárhol és bármikor, a „varázslat” azonnal hatni kezd!