|
Ismertető
2005.11.03. 17:22
Az Arvisura a 24 hun törzs szövetsége, táltosainak hagyománya.
Paál, a 993 róvótáltos egyike már 1955-ben megkereste az ELTÉt és a MTA-t, s regény formájában átadta saját Arvisuráját. A felkeresett szakemberek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a lejegyzett munkának.
A történet az őshazában kezdődik (ahová az eljegesedés miatt kerültek a népek). Ataisz-szigetén éltek többek között Góg (uráli nyelvet beszélő) fehér hun és Magóg (altáji nyelvet beszélő) fekete hun törzsei Kr. e. 50000 évvel. Innen kerültek a hunok Mezopotámián keresztül Ordoszba, ahol megalapították a (24 törzsből álló) törzsszövetséget. A törzsek hivatalos (közlekedő) nyelve egy időben a kézműves úz (palóc) törzs nyelve volt (?).
A hun törzsek egy része többször is eljutott a Kárpát-medencébe, pl. a szkíták (Kr. e. 7-6. sz.), a szarmaták (Kr. u.1-2. sz.), a hunok, az avarok és a magyarok idején. E népnevek tulajdonképpen szövetségeket jelentenek. A Magyar törzsszövetség Kr. u. 200 körül alakult meg a Tura folyótól délre. Magvát az altáji kabarok és a manysik képezték (?).
A magyar törzsek: Kér, Kürt, Tarján.
A magyari törzsek: Jenő, Megyer, Gyarmat és Gyula.
Honfoglaláskor a Nyék törzs is közéjük tartozott.
A törzsszövetség első fejedelmei: Berény, Magyar, Béla, Gyula stb. Attilán keresztül Álmosig.
A Kárpát-medencében már korábban is ott élő kb. 400 000 ember beszélte az úz nyelvet (mai magyar nyelvünk ősét) és a szavárd magyarokkal (100 000 fő) együtt ez a szám a honfoglaláskor félmillióra emelkedett.
A részben később betelepített besenyők (a kunok 3. törzse) szintén az úz nyelvjárást beszélték.
A tatárjárás után a háromnyelvű ország már egynyelvű lett: már mindenki úzul (palócul) beszélt.
Harkai István szerint Paál Zoltán történelmi tudatot álmodik. Ezt magyarul regének nevezzük. A regős egyszerű és hazaszerető ember. Regél s ezzel rokonává teszi az egész emberiséget. A hallott és megtanult ismereteket ihletett formában, népiesen magyarítja. Gén-emlékezete segítségével a múltról álmodik – hasonlóan Leonardohoz és Vernéhez, akik a jövő igazságait ’látták meg’.
Ha nem is tudomány, de mint népmese vagy regösének mindenképpen nemzeti kincseink közé tartozik. Paraszti egyszerűsége, gyakorlatiassága a mai tudósoknak is ötleteket adhat, hiszen Paál Zoltán még érzi, sőt újraéli a múltat. A magyarságot (és őseit) egységes ’nomád’ világban látja, mely a Kínai Nagy Faltól a Duna vonaláig húzódott.
A regös dolga, hogy regéljen – a hallgatóé pedig, hogy megértsen.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
