A skóciai tündérek kicsike lények, kikenek kétes a természetük, hajlandóságaikban szeszélyesek, haragjuk rosszindulatú.
Zöld dombok belsejében laknak, melyek közül a kúp alakúakat szeretik (gael nyelven sighan a nevük).
Zöld dombjaikon éjjel a holdfényben táncolnak, köröket írva le, melyek színüket változtatják. A körök belsejében veszélyes az embernek elaludni, sőt már az is kész veszély, ha az embert a szürkület itt találja.
A tündérek miatt keletkeznek azok a hiányzó nagy fűfoltok, amelyeket a villám sokszor vág ki a földből.
A görcs fogott marhát a skótok "tündérlövött"-nek mondják, egyetlen elfogadott gyógymód az, ha az állatot kék búzavirággal dörgölik, amelyről bizton hiszik: visszaállítja a vérkeringést.
A skót felföld legalább annyira babonás lakói, mint az írek, a pagonyban, fenyéren, hangafűben talált háromszögletű kockaköveket, a druidák, Thor leszármazottjai, az emberek a tündérek fegyvereinek tartják és tündérnyílhegyként tartják számon.
Kelta Thor-ábrázolat
A kelták durva bronz csatabárdjait szintén a tündérek fegyvereinek tartják.
A tündérek együtt kopácsolnak szorgalmasan a törpékkel a szurdokokban és különböző emberi tevékenységeket utánoznak.
Az emberek a partra sodort lyukas köveket a tündérek poharainak tartják, s haragjukat csak a vízbe dobott sajtdarabokkal lehet - pillanatnyilag - elűzni.
A tündérek más-más ruhákat hordanak. Általában zöldet, de a mocsarakban megfigyeltek már hangaszínű, a bozótosban pedig kőzúzalékkal és zuzmóval festett ruhákat, s ebből kiderül, hogy a skót néplélek hisz Kóbor Tamásban, Nessie-ben, lelkük annyira fogékony, mint Borghes olvasója a holdbéli nyúlra, vagy Cortasar képzelt lényeire az argentin olvasó, vagy Henry Michaux teremtményeire a GeneralPress Kiadón nevelkedett nyájas magyar olvasó.
A tündérek gyakran veszik kölcsön emberek lovait, amelyekre reggel zihálva, összegubancolódott sörénnyel találnak rá az istállókban, s az is mindennapos, hogy megdézsmálják a gazdagok pincéinek legválogatottabb italait- állítják a rendszeretetükről híres skót komornyikok.
Leginkább a vízi tündérektől kell óvakodnunk, ha a skót felföldön az Emberrablók Alan- jával sétálunk (Robert Louis Stevenson), vagy a repkedő Sam Smallt nézzük(Eric Knight: Sam Small csodálatos élete), s közben Rod Stewart dünnyög rekedtes hangján a Csavargó szívről.
A vízi tündérek ugyanis a skót néphagyomány szerint - ez nem Macpherson!, s nem is az Ossian - tavak és folyók mélyére csalogatják az asszonyokat, aranygyűrűk és kupák alakjait öltve csábítanak, és a fogságba ejtettek hét évig szolgálnak nekik a víz mélyén, mely leggyakrabban csak három napnak tűnik a gyanútlan áldozatok emlékezetében, s csak a kígyózsírból készített olaj segíthet.
Skóciában nemcsak a puding lehet megbabonázott, mint az íreknél:
"Egy teviotdale-i szegény asszony igen szerencsésnek gondolta magát, amikor egy fából készült sulykolót talált, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt ilyesféle eszközre.
Anélkül kapta fel, hogy elmondta volna a megfelelő áldást, és otthon az ágya fölé tette, hogy készen álljon a másnap reggeli használatra.
Éjfélkor nyílt a kunyhója ablaka, és az asszony egy éles hangot hallott, amely egy idegen, barbár néven szólított valakit. A megrettent parasztasszony imádságban tört ki, és méltán hihetjük, hogy ez óvta meg a bántódástól. Ez alatt az elvarázsolt háztartási eszköz lebukfencezett az ágyra, nem kis zajjal és sietséggel távozott az ablakon át.."
Skót legendák és mesék, General Press Kiadó,Budapest, 2005, Válogatta és fordította Farkas Bíborka, gyönyörű illusztrációit Gröb Tamás készítette, 300 oldal, kötött, ára 2200 forint)
A könyvészeti adatokhoz tartozik, hogy sajnos, soha nem tudhatom meg, mi történt Hallgatag Paul-lal, aki ráadásul egy ír hercegnőbe szeretett bele, mert a történet félbe maradt az én példányomban (kiadói munkaszám: 949) és a folytatást A fókavadász és a víziember c. mese képviseli, amely szintén nagyon jó, csak hát Hallgatag Paul és a szép ír hercegnő... Mi lehet velük?
No mindegy, Kagylókabát például az ijesztgető tündérek közé tartozik, magára aggat mindenféle tengeri lényt, amelyek csörömpölve hirdetik közeledtét. Az ő csínyei közé tartozik, az, hogy emberek felé kiabál: - Segítség!!
A férfiak követik a hangot, majd végtelen döbbenetükre azt kell tapasztalniuk, hogy a kaján tündér felfelé halad a folyón...
A skót mesék forrásvidékén kell keresnünk néhány, a Harry Potter-könyvekből már ismert Rowling motívumot is:
"A skót házitündér a természetfeletti lények azon osztályát alkotja, amely viselkedésében és természetében jócskán különbözik a szeszélyes és bajkeverő tündérektől, manóktól.
A házitündér sovány, borzas és vad küllemű.
Napközben szeret elrejtőzni öreg házak elhagyatott zugaiban. Éjszakánként pedig olyan fáradságos munkák elvégzésével foglalkozik, amelyekről azt gondolja, szívesen fogadja majd a csalás, amelynek szolgálatába adta magát.
A házitündér azonban nem viszonzás reményében gürcöl. Éppen ellenkezőleg, olyan érzékenyen érinti, ha - étel kivételével - jutalmat ajánlanak neki, hogy ez biztos és végleges eltűnését okozhatja".
A remekül válogatott kötet egy tucat gyönyörű skót népmesét is tartalmaz, igazi örömömre szolgál, hogy a Rímfaragó, Jövendőmondó Thomas kétszer is szerepel a könyvben, várva Arthur király feltámadását...