Druidák, papok, varázslók

"Erõ a karban
Igazság a szívben
Becsület a beszédben. "

A kelta hagyomány õrzõinek, a papoknak és varázstudóknak több csoportja létezett. A váteszek (írül faith) az áldozatok bemutatásakor az istenek kinyilatkoztatásait közvetítették verses formában. A faith liaig vagyis a látóorvos, a betegségek okait tárta fel, és ráolvasással gyógyított. A szertartásokon a gutuaterek mondták az imádságot. Legmagasabb rangban a druidák álltak. Nevük a Dru-vid (A Tölgyfa Ismerõje) vagy Daru-vid (Tisztánlátó vagy Nagyon Bölcs) szavakból eredeztethetõ. Nem felel meg teljesen a valóságnak, ha a pap elnevezéssel illetjük õket, ugyanis nem prédikáltak, ügyfeleik keresték fel õket ügyes- bajos dolgaikkal.

Öröklõdõ kasztjukba az tartozhatott, akinek már a nagyapja is druida volt, de iskoláikban a nemesek gyerekeit is tanították. Ismerték a szent történeteket, mint a filik és a bárdok, de feladataik közé tartozott a mágia, a rítusok és a természetvallás gyakorlása, a törvényhozás és a fiatalok tanítása, nevelése is. Az ifjúság nevelését a filikkel és a harcosokkal együtt végezték, ugyanis a királynál mindig vendégeskedett egy háromszor 50 fõs gyerekcsapat, akiket mindenki egyformán taníthatott. A druidák jeleskedtek a költészetben, a történelemben és a gyógyításban is. Ismerték és használták a gyógynövények erejét, vezették az áldozati szertartásokat, jósoltak a csillagokból, a madarak röptébõl, az álmokból, a számokból és az égi jelekbõl. Peres ügyekben ítéletet mondtak, nem fizettek adót, és nem kellett katonáskodniuk. Ha harcra került a sor, varázslataikkal segítettek. Nõk is lehettek tagjaik sorában. Leghíresebbek a Sena szigeti kilenc szent szûz volt.

A kelták társadalmában a nõk lényegesen több szabadságot élvezhettek, mint más népek asszonyai. Javakat birtokolhattak, harcolhattak és el is válhattak férjüktõl. Sok történet említ nagy tudású varázslónõket, mágusokat és boszorkányokat, akik méltó ellenfeleknek számítanak a férfiakkal szemben. A walesi Cerridwen, csakúgy mint az ír Morrighan, nagy hatalommal bíró asszonyokként jelennek meg a történetekben.

A druidák tanításaikat, erkölcsi igazságaikat hármas tagolódású versekbe szedték, amiket triádákként ismerünk. "Tiszteld az isteneket, ne tégy rosszat, és légy bátor!" Egyik legfontosabb tételük az, hogy a lélek nem pusztul el a halál után, hanem egyik testbõl a másikba költözik. Ez a hit adott bátorságot a harcosoknak, akik bíztak benne, hogy haláluk után megtérhetnek a Boldogok Országába.

A druidák olyan nagy tekintélynek örvendtek, hogy a király elõtt szólalhattak fel a gyûléseken. Nem írtak, bár tanult emberek révén természetesen ismerték az írást. Halálbüntetést róttak arra druidára, aki leírta a titkos tanításokat. Rítusaikat szent (tölgy) ligetekben tartották, és itt is laktak. Szentélyeik faácsolatú épületek voltak. Ezek a helyek a nemed, nemeton vagy drunemeton nevet viselték.

A legmagasabb rangú druidák 20 évig tanultak, és 9 fokozatot sajátíthattak el. Szövetségük élén a fõdruida állt. Évente egyszer az összes druida összegyûlt a fõ nemetonban, ahol kicserélték tapasztalataikat és tanították egymást. A mítoszok szerint a magas rangú varázslók hatalma kiterjedt a vizek irányítására, az alakváltásra és a levitációra is.

A druidák számára a víz központi szerepet játszott a szertartásokban, szentélyeik is mindig víz közelében álltak. Az ilyen helyeken talált tárgyak között üstök, ékszerek, (állati, néha emberi) csontok, fegyverek, átlyukasztott koponyák és szertartási hangszerek (kürtök) is szép számmal akadtak.

A druidák az indiai rendszerhez hasonlóan öt õselemmel dolgoztak. Szerintük a levegõ, a víz, tûz és a fém (föld) mellett a természet vagy fa (tér, éter, ákása) az ötödik elem, az amely egyesíti magában a többi elemet. Csak a páratlan számokat tisztelték, mert azok rendelkeznek "középponttal", és ezáltal megfelelõen kiegyensúlyozottak. Szent számaik között fontos helyet foglalt el a hármas, az ötös és a kilences is.

A keltákat sok támadás érte. A vikingek, szászok és a normannok mellett a rómaiak is egyre kijjebb szorították õket Írország felé. Vallásuk a kereszténység terjedésével szorult háttérbe igazán. A varázslók a római hódítás elõl -miután az isz. 1. században Tibérius, majd Claudius császár kitiltotta õket Galliából, és Augustus császár eltörölte az emberáldozatokat- Írországban, Skóciában és a Brit szigeteken kerestek menedéket, és az ellenállási mozgalom vezetõivé váltak. Még a 6. században is mûködtek szervezeteik.

Írországban, Szent Columcille és Szent Patrik segítségével létrejött a pogányság és a kereszténység keveréke, a Culdee-i kereszténység. Az õsi hit szépen megfért az új tanításokkal. Az Iona szigetén található központ egészen addig virágzott, míg az angol hódítók el nem foglalták és meg nem semmisítették. Az új vallás terjedése folytán egyesek felvették az új hitet, mások titokban dolgoztak tovább. Sok druida szentély helyén -amik nagyon erõs energiaközpontokon voltak-templomokat építettek. A kelták lakta vidékeken az oszlopfõk és az alul-felül lyukas szoborfejek, vagyis a fejkultusz (Napkultusz) kellékei és a druidák által használt erõközpontok építményei, a kõkörök (például Dél-Angliában a Stonehenge, vagy a Skót hebridákon található Callanish) és a sírdombok (Írországban a Newgrange) a mai napig megcsodálhatók.

A druidizmus a XVIII. században éledt újjá, különféle titkos rendek közremûködésével. Sok eleme eltér a régi kelták gyakorlatától, hemzseg a pontatlanságoktól, hamisítványoktól, de kétségkívül nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy az emberek érdeklõdését a valódi, történelmi druidizmus felé fordítsa.

A romantikus druidizmusban fontos szerepet játszott a Bardass, egy két kötetbõl álló mû, mely a XVI. századi londoni mesterember, Edward Williams nevéhez fûzõdik. Walesies hangzású írói álneve Iolo Morganwyg volt, és eszmefuttatásaihoz is a walesi kelták feltételezett hitét vette alapul. A könyv jogi és filozófiai írások mellett foglalkozik az univerzum felépítésével is.

A leírás szerint az univerzum három koncentrikus körébõl a középsõ Abred, minden élet forrása. Gwynfyd, más néven a Birodalom a fizikai világ, a kövek, növények, állatok és emberek lakhelye. A harmadik, legkülsõ kör, Ceugant az Istenek birodalma, csak megvilágosodással, vagy különféle mágikus technikákkal érhetõ el a Birodalom lakói számára. A Bardass hármassága helytálló, a kelták elképzeléseit tükrözi, ám a többi adat kérdéses.

Másik romantikus feltételezés az Alkotás Szava, mely minden mágikus idézõszöveg alapját képezi. Az elképzelés a világot alvó sárkányként írja le, aki az elmondott Alkotás Szavának hatására megálmodja a mágus által kért dolgokat. Ezt alkalmazza az Excalibur címû filmben Merlin, többek között akkor, mikor teljesíti Uther Pendragon kívánságát. Ez az állítólag elveszett

Pheryllt könyvben található leírás az univerzumot álmodó lényrõl, megfelel a hindu elképzelésnek is, ami egy közös eredetre vezethetõ vissza.

Szintén rokon elképzelés, az ötödik elem, a hindu felosztás szerint akasha, a kelta szerint a természet (vagy Fa). Ez a Sárkány, ami mindent átszõ, és minden megtalálható benne ami volt, van és lesz. Megfelelõ mágikus gyakorlattal hozzáférhetõvé válik és a varázsló számára információkkal, és parancsainak, gondolatainak, érzelmeinek továbbítására közvetítõ közegként is szolgál.

A XVII. századi druidák úgy hitték, a kelta év tizenhárom holdhónapból áll, és minden hónap egy vers, az Amairgin Dalának egy -egy sorához és az Ogham ábécé jeleihez, valamint azok fáihoz kapcsolódik. Ez az elképzelés valószínûleg nem teljesen helytálló. A druidák alkalmazták ugyan a holdéven és a napéven alapuló idõszámítást is de az Ogham tizenháromnál több jelbõl áll. Ez az utalás Robert Graves Fehér istennõ címû mûvében valóban elõfordul, de korábbi adatok nem bizonyították. Ebben a mûben a szerzõ nem Samhain napjával, hanem Yule-lal, télközéppel kezdi az évet, ami szintén nem felel meg a valóságnak.

Egy másik érdekes feltételezés a Teremtéshez kapcsolódik. Az OIU állítólag Isten szent Neve, amit akkor ejtett ki, mikor megteremtette az univerzumot. Öntudatra ébredve egyedül érezte magát, félt és így megalkotta a világokat. Ez a gondolatsor sem áll biztosan a lábán. A druidák egyébként ilyen formában nem írtak, az ogham pedig rovásírás.

Másik nagy kérdés a többistenhit és a monoteizmus problematikája. Egyes romantikus állítások szerint a druidák egy Teremtõ férfi istenben hittek, mások szerint elfogadták egy isten és egy istennõ egyenrangúságát. A romantikus druidák közül sokukat természetesen a keresztény felfogás befolyásolhatta, mikor azt képzelték, a druidák cölibátusban éltek és egy istent tiszteltek. Ezzel szemben a kelta varázslók házasodhattak és a legendák szerint hatalmas istenpantheonnal rendelkeztek. A druidák nagy tudással bírtak, feltehetõleg tisztában kellett lenniük azzal is, hogy a különbözõ istenek egyazon Erõnek a megnyilvánulásai. Feltételeznünk kell, hogy a hermetikus tanokat, Atlantisz örökségét ébrentartva, még az idõk folyamán lemorzsolódott ismeretek, igazságok mellett is továbbvittek valamit abból, amivel egykor megbízták õseiket.

A modern druidizmus tudományosabban, történelmileg hitelesebben, másrészt nyitottabb ezoterikus szemlélettel és druida szellemi vezetõk segítségével közelíti meg a témát. Egy a kelta mitológia és hit újjáéledésének idején, 1717-ben Angliában alapított rend, az OBOD (Order of Bards, Oviates and Druids), még ma is él, de ma már a XX. század szellemében végzi munkáját. Levelezõs tanfolyamaik mindenki számára nyitottak, aki támogatja szellemiségüket, egyet ért a természet és a Föld védelmével.

Egy amerikai szervezet az Ar nDraiocht Fein, alapítója és vezetõje Isaac Bonewitz. A rend tagjainak száma rohamosan nõ, ma már az ADF az egyik legtöbb tagot számláló szervezet.

Az Imbas csoport a kelta vallás felelevenítésével, a mitológiai szövegek és népi hagyományok tanulmányozásával foglakozik.

Az újpogány mozgalmak egyik szervezete a The Henge of Keltria. A kelta istenpantheon, a hármasság és a természet szellemeivel való kapcsolatteremtés tartozik tagjainak érdeklõdési körébe. Az érdeklõdõk számára egy negyedévenként megjelenõ folyóiratot és levelezõs oktatást is biztosítanak.

-Nayah