MÁRIA ORSZÁGA

Kevés olyan hely van szerte e világon, mint a Kárpát-medence. Hegyek karéja által óvott termékeny föld, mely a legõsibb idõk óta lakott és többszörös hullámban benépesítõje Európának, sõt Ázsiának. Az élethez minden szükségessel rendelkezõ, az önellátást biztosító szerves, teljes egész. A szárba szökkenõt nemesítõ, a reá leselkedõ erõket tompító, a teremtõ erõket befogadó anyai öl. A gyógyító erõk és vizek földje, hiszen sehol annyi gyógyforrás nem fakad, mint itt. Szorgalmas kozmikus kísérõnkön, a Holdon egyetlen földi tájnak van pontos megfelelõje: a Duna-Tisza közének. Szentföld. Ha a dalai láma Magyarországra látogat, feltétlenül felkeresi Dobogókõt a Pilisben, mert Õszentsége tudja, hogy itt rejtõzik a Föld áldott szíve. Az élet utolsó menedéke: Mária országa, benne Krisztus népével.

(Népdal)

Ma a Kárpát-medence mûködésérõl valami érdemlegeset szeretnénk megtudni, mindenképp címerábránk tanulmányozásával kell kezdeni, hiszen ez sûrítve tartalmazza mindazon tudnivalót, ami témánkkal kapcsolatos. Célszerûbbnek látszik azonban a he-raldikailag nem teljesen pontos, „hivatalos" változathoz fordulni, hanem egy olyan közegbenmegfogalmazotthoz, amely hordozója még a teljességet megcélzó õsi képírási sajátosságoknak. Erre pásztormûvészetünk kiváló példákat kínál.

nézzük tehát, mit is olvashatunk ki egy ilyen címerrajzolatból? Kezdjük legfelül, a szellemiség szintjén, és kezdjük a legfontosabbal, vagyis azzal, hogy a Kárpát-medence mûködése és mûködtetése szorosan kapcsolódik a Magyar Szent Koronához. Ami azt jelenti, hogy királysággal állunk szemben. Mégpedig nem elsõsorban társadalmi berendezkedés szerint, hanem üdvtörténeti szempontból, ugyanis e koronát láthatóan a fény mûködteti, minthogy a fénymagocskák képjelei jól láthatók rajta (ezért egyedülálló e királyság az európai történelemben). Hogy kitõl ered ez az örök királyság, pontosan lehet tudni: Atillától. Ezt egyértelmûen közli a hagyomány, amikor leírja, hogy õ adott örök koronát, örök királyságot és országot e nemzetnek. Õtõle, mint forrástól indul tehát egy folytonos, egyszerre idõbeli és idõtlen, hullámzó természetû élõ-éltetõ, e hazái mûködtetõ energiafolyam (az Atilla név jelentése: folyó).

De van e hazának és nemzetnek egy örökös királynéja is: Szûz Mária Boldogasszony személyében. Ezt a kapcsolatot erõsíti meg halálos ágyán Szent István király, mikor a Szent Korona képében felajánlja e hazát Szûz Máriának. Ettõl a pillanattól lehet tudni, hogy a Kárpát-medence mûködésrendje és a Szent Korona mûködésrendje egylé-nyegû, ami azt is jelenti, hogy az ország egységének megbontásához „elegendõ" a Szent Korona egységét megbontani!

A második fontos tudnivaló az, hogy ez a mûködés: emberszabású és emberléptékû. Azaz személyes arculatú, sõt maga is személy (hasonlóan a Szent Koronához)! Ez azt jelenti, hogy ami eddig személytelen volt, az ettõl fogva jó eséllyel személyessé válik, legmagasabb szintjén abszolút személlyé!

Ha a szellemiség szintjérõl (fej) a lelkiségére (törzs) térünk át, láthatjuk, hogy a legmeghatározóbb sajátosság itt a hullámzás(!), vagyis az energia-természet. Ennek, mint láthattuk, szintén Atilla a forrása, Õ ölt testet ilyen formán a folyók hullámzásában és az Árpád-sávokban is hiszen Álmos élete épp e folyammal indul (Emese álma) és Árpádék épp erre az örökségre hivatkozva érkeznek e hazába. A másik fél részben a szokásos hármas halmon álló kettõs kereszt látható. A hármas halom maga is szépen „beszél" a hullámzásról mind képi, mind nyelvi úton, hármasságával pedig az atillái örökséget idézi ( hármas koporsó ). De utal a feltámadásra éppúgy, mint Boldogasszonyunkra is (miképp éjei a szumír ékjelek között is ennek megfelelõ jelentésû), míg a kettõs kereszt az eget a földdel összekötõ életfára vagy/és az egyetlen Istenre....

A jobb-bal kettõsség - mint a lelkiség jellegzetes megnyilvánulása - szakrális földrajzi mûködésünkben szintén tetten érhetõ. Hagyományunk számon tartja azt a sajátosságot, hogy a Kárpát-medence újabb és újabb hullámban(!) történõ elfoglalása/visszafoglalása mindig két ágban valósult: egy fehér és egy fekete ágban. Szakrális földrajzi vonatkozásban ennek megfelelõen beszélhetünk Fehér-, vagy Felsõ-Magyarországról és Fekete-, vagy Alsó-Magyarországról. Az elõbbi pólusa ennek megfelelõen Fehérvár lesz (a PiLiSben!), az utóbbié pedig - sejtésünk szerint - Csíksomlyó, amely valóban a befogadó típusú erõk központja, hiszen õsi Boldogasszony-kegyhelyünk (de napvárta-helyünk is).

 Ez a sajátos kétpólusú szerkezet tovább pontosítható, de errõl majd késõbb szólunk. E két pólus együtt már eleve a teljességet feltételezi, de ez a teljesség más vonatkozásban is valósul. Ha a Kárpát-medence formai analógiáit vesszük sorba, a következõket mondhatjuk. Elõször is egy emberi koponyára/agyra emlékeztet. Ekkor tehát a szellemi mûködés szintjérõl beszélünk. Másodszor, ha a képét kilencven fokkal elfordítjuk, egy emberi szív néz velünk szembe, ami azt is jelenti, hogy a lélek szintjén járunk. Azonban e kettõ földrajzilag egyetlen helyhez köthetõ: a Pilishez! A pilis szó régi magyar jelentése ugyanis fejtetõ, és ennek a Pilisnek a közepén található Dobogókõ! Ez arra utal, hogy mûködésének/mûködtetésének kulcsa az értelmi-szellemi és szívbéli szerelemerõk összekapcsolása, ami viszont földrajzilag kizárólag itt valósítható, természetesen az egész világ üdvére.

 A harmadik formai megfelelést részint középkori térképek, részint saját néphagyományunk örökítette tovább. Ezek szerint a Kárpátmedence Mária öle vagy méhe! Itt már a testi mûködés szintjén járunk, mégpedig a testet öltött ige mûködésén! Hiszen itt épp az a hármasság bontakozott ki az elõbb, amelynek harmonikus együttmûködése a teljessé válás kulcsa. A teljessé lett, azaz a metafizikai megvalósulásban végigvitt test elnyeri eredeti fénybõlvalóságát. A Szentlélek templomává lesz.