A SZENT HELYEK ÁLTALÁNOS MÛKÖDÉSE

A szent helyek mûködése három szinten zajlik. Elõször is, van egy földi-fizikai arculat, amely a magasabb metafizikai erõk levetülése. Ez maga is három tényezõbõl áll: a hely fizikai jellegzetességeibõl, a mûködés térbeli és idõbeli rendjébõl és a szent helyet mûködtetõ ember(ek) rituális cselekedeteibõl. Másodszor létezik egy szellemi arculat, a szent hely spirituális lényege, amit nevezhetünk a hely szellemének is, aki/ami maga is három megnyilvánulással bír (szellemi, lelki és testi szinten). Emellett minden szent hely nem csak önmagában teljesség, hanem kiveszi szerepét mind az adott nagyobb tájegység, mind a Kárpát-medence, mind pedig az egész Föld szakrális mûködésébõl, azaz a szent helyek hierarchikus elrendezõdést mutatnak, amire számos hagyomány utal.

Harmadszor, találunk egy olyan „közvetítõ közeget", melyen keresztül a szellemiség fokozatosan formát ölthet, vagyis itt a lelki arculattal állunk szemben. Konkrétabban: az eddig vizsgált szent helyek és szakrális szerepû építmények jellemzõ módon a nem-homogén természetû tér kitüntetett pontjaira épültek. A tájban (a Földet körül-ölelve) egy egyszerre több szinten mûködõ, minõséggel jellemezhetõ erõmintázat nyilvánul meg, melynek egyik legfontosabb sajátossága az élõ minõségre oly jellemzõ lüktetés (pulzáció).

 A mintázat alapszerkezete a csomópontok (erõközpontok) és az õket összekötõ erõvonalak rendszere. Ez az alapszerkezet legalább három léptékben, egymással minden valószínûség szerint kölcsönhatásban mûködik. E raszterhálós erõhatások egyik része már egyetlen ember által is irányítható-befolyásolható, minden gondolatunkra és lelki rezdülésünkre annak minõségétõl függõen, mintázatának és minõségének megváltoztatásával válaszol. R rendszer 12 hálót tartalmaz (melyek közül a legismertebb elem az un. Hartman-háló), melyek mûködésének térbeli és idõbeli léptéke is (néhány méteres tartomány, közelítõleg napi ciklusosság) a legembersza-básúbbnak és leghétköznapibbnak tekinthetõ.

 Úgy is fogalmazhatunk, hogy ember és világ kapcsolatában a „hétköznapi létszint, programozója", amely minket a legközvetlenebb módon sarkall létminõségünk megváltoztatására (egészségkárosító hatások). A raszter-hálós erõhatások másik nagy csoportja már nem befolyásolható ilyen egyszerû és közvetlen módon. E hálók - a Szent György-, a Mária-, és a Krisztus-hálók (valamint ezek interferenciái, az un. delej-vonalak) -elsõdleges és megszentelt csomópontjai - a szakrális mûködésben kapnak kiemelkedõ szerepet. Ezt mutatja az a tény, hogy szakrális szerepû építményeink közül a halmok, patkó alakú{!) földváraink és a templomok többsége elõszeretettel „vonzódik" e hálók csomópontjaihoz.

 Befolyásolásukhoz már egy nagyobb közösség együttes imádságára (meditációjára) van szükség. Mûködésük tér- és idõbeli léptéke és az eddig elmondottak alapján e hálók az ember és világ kapcsolatában az éves változásrend és a kisebb közösségi létszint programozói. (Jelenlétük vagy éppen hiányuk, pontosabban megjelenésük „kronológiája" pedig talán a nagy Év precessziós változásrendjével függ össze?!) Mint látható, e két fenti lépték legjellemzõbb tulajdonsága az, hogy raszterháló (interferencia-háló) szerkezetû.

Ezek mellett és felett mûködik egy olyan erõhatás is, melynek épp az a sajátossága, hogy szerkezete nem ragadható meg ilyen egyértelmûséggel, éppen erõteljesen dinamikus jellege foíytán. Olyan örvény-térrõl van szó, mely (nem raszter-) csomópontokba szervezõdve nyilvánul meg a raszterhálók felett, mintegy beforgatva Õket saját örvénylésébe, hogy azután e hálók az egyes, nekik megfelelõ Jelszintekre továbbítsák a kapottakat (és viszont). Biofizikai analógiát tekintve olyan mûködést kapunk, mely megfelel az emberi csakrák és meridiánok rendszerének. Az örvényterek és az õket legközvetlenebb módon összekötõ, helyenként elágazó szerkezetû és nem szabályos egyenes erõvonulatok rendszerünk harmadik, legnagyobb léptékû elemét alkotják, amelyet a legfeltûnõbb formai analógiája okán csillagösvények rendszerének neveztünk el.

 Mûködésük tér- és idõbeli jellemzõit és befolyásolhatóságuk sajátosságait tekintve ezek a nagyközösségi és a történeti létszint (nemzet) programozói. A mesterséges szakrális szerepû építmények közül a halmok rendszerei (koncentrikus, pávaszemalakú, sor elrendezésû halom-rendszerek), nagyobb földváraink, legjelentõsebb székesegyházaink és Mária-kegyhelyeink „vonzódnak" csillagösvényeinkhez.

De mi érkezik az örvényterek téridõ-csatornáin keresztül hozzánk emberekhez? Ma igaz, hogy az õrvényterek csatornái létszinteket (dimenziókat] kötnek össze (gondoljunk itt a HaLoM-FIuLLáM-SzeLLeM hangalaki megfelelésre!), akkor bármi, ami valamelyik létsíkról felénk tart, vagy innen magasabb létsíkra távozik! Mérhetõ-érzékelhetõ mindez? Nos, a válaszunk egyértelmûen igenlõ. Beazonosítható például, mint valamely bolygóminõség földi tartománya vagy mint valamilyen erõalakzat vagy akár úgy, mint az adott hely szellemi õrzõje. De ezzel vissza is csatolódtunk a mûködés szellemi szintjéhez és kérdéseihez is.

A táj régen útmutatóul szolgált a mennyek országához. A Teremtõ akarata valósult benne az ember közvetítése által, így válhatott a lent fenté, a Föld Paradicsommá. A fenti - azaz égi - világ kétféleképpen jelenik meg földi környezetünkben. Egyrészt a táj formáiban/formálásában ölt testet, másrészt mûködésében nyilvánul meg. Minthogy e mûködést az elõbbiekben tekintettük át, ezért kezdjük itt a megfelelések kibontását.