8.A Kárpátmedence Szenthelyei 5.
2006.05.08. 21:05
Born Gergely/Dobogó 2OO6. áprilisi szám
Ettõl kissé eltérve, a Skorpió csillagkép irányában viszont az egész látható világ középpontja van! Az átellenes ponton az Ikrek a „fiúság" jellegzetes tartalmait hordozza, kinek „földetérése" viszont a Bikához kötött, hiszen itt egyesülnek legközvetlenebbül az égi és földi erõk. Ez utóbbi mellett találjuk a már emlegetett Orion /Nimrúd/ csillagképet: a fiúság testi megjelenésének örök alakját, a fénytestet. Ez a tengely tehát a Tejút, a teremtõ és újrateremtõ erõk alászállásának és visszatérésének térbeli útja, a Nimrúd õsatyától Hunoron és Magoron át kiinduló üdvtörténet forrása.
Ahhoz azonban, hogy az emberi lét keretében formát öltsön, szükség van még egy lényeges mozzanatra: a Szûz közvetítésére, azaz szûzbõl fény általi anyává átváltódására (Szûz és Halak csillagképek és állatövi jegyek, hiszen közvetítésrõl van szó!). Amikor ez az üdvtörténet a történetiség síkján megjelenik, már más kereteket is felhasznál saját kibontakoztatásához, hiszen itt már az idõbeli mûködés fog döntõ szerepet játszani.
Arculata mindenkor az Oroszláné (csillagkép és állatövi jegy egyszerre), hiszen õ az örök királyság (uralom) letéteményese; a mindeneket megújító erõk hordozója (Vízöntõ), mely erõk közvetítõje a földi világban égi madár: a Turul. Atilla-Álmos-Árpád.
A Megváltó Királyok láncolata: csillaglánc. Fény érkezik általuk, melynek „leghétköznapibb" mûködését a maradék négy állatövi jegy-(idõben) határozza meg.
Ezek szerint a HaLMoK az eLMéLKedés kitüntetett helyéi is, ahol, mint az anyai eMLõKön, a tej útján át, az õsök eMLéKezete hívható le, kelthetõ életre.
Azonban tová bbi titkokat is felfejthetünk, ha két kitüntetett tengelyünket a térbeli és idõbeli mûködés vonatkozásában egymásra vetítjük! Már csak azért is bátran megtehetjük ezt, mert itt végig a létszintek közötti átváltódásról volt szó, ráadásul korunkra éppen e két tengely - a Tejút térbeli és a Vízöntõ-Oroszlán jegyek idõbeli tengelyének - egyre teljesedõ átfedése kezdõdött meg. Ez pediglen nem csak azt jelenti, hogy a Tejút teremtõ energiáit ebben a világkorszakban a Vízöntõ szûrõjén keresztül, tehát alapvetõen hullámtermészetû formában kapjuk, magasabb szintû létformára sarkalló lelkesítõ erõként, amelyre ráhangolódva és cselekedeteinket a teremtõ aktuális parancsához igazítva a Szent Szellem által épülhetünk (ebben az értelemben beszélhetünk a Szent Szellem korszakáról), de jelenti azt is, hogy a halmok és velük õsi szent helyeink - éppen az elõbbiek okán - újra visszakapják jelentõségüket.
Amennyiben ezt a tényt nem ismerjük fel idõben, akkor ezen energiák életet elpusztító aspektusát fogjuk megtapasztalni! Ha most e mûködés égi részleteit is szemügyre vesszük, mindezek célja is körvonalazódik. Arról már tettünk említést, hogy a Vízöntõ rendhagyó módon nyilvánul meg, amennyiben saját idõvel nem rendelkezvén, ezt a két szomszédos jegybõl (Bak és Halak) gazdálkodja ki úgy, hogy ráterülve e két égi szomszédra, két síkhullámot alkot felettük, ezzel két téri dimenzióval gyarapítva saját négydimenziós téridejüket.
Emiatt e téridõ-szakaszban az idõ szükségképpen összezsugorodik, amit mi az idõ felgyorsulásaként tapasztalunk meg, minthogy ott, ahol „normális" esetben a Vízöntõ jegynek kellene lennie, „idõszakadék" tátong, azaz egy dimenzió-váltás következik be!
Ez az esztendõs változásrendben is jól megtapasztalható az arra érzékeny egyén számara, de különösen a precessziós menetben válik meghatározóvá, mégpedig itt már az egész emberiség számára, mégpedig testig hatoló tapasztalásként. Nem véletlen a figyelmeztetés ugyanis: „hús és vér nem örökölheti Isten országát!" Természetesen az átellenes oldalon, az Oroszlán tájékán az idõ „megnyúlásával" számolhatunk, azaz mintegy állni látszik az idõ (aranykor!), ami úgy valósul, hogy e jegy dekanátusai (tíz napos egységei) szakaszosan átcsúsznak a két szomszédos jegybe.
Ha most a dekanátusi rendet is figyelembe vesszük, akkor egy nagyon fontos észrevételt tehetünk: az Oroszlán-Vízöntõ tengely is kirajzolja a Tej-utat! Csakhogy ez nem a valóságos, azaz térbeli, tehát az égbolton beazonosítható Tejút, hanem egy idõ-beli(!) Tejút! És e kettõ kerül napjainkban egyre inkább fedésbe egymással!
Az is jó l látható, hogy az idõbeli Tejút éppen fordított helyzetû a térbelihez képest, amennyiben szétágazása nem a Nyilasnál, hanem az Ikreknél érhetõ tetten (természetesen dekanátusi léptékben). Amikor e két tengely fedése teljessé lesz, különleges helyzet áll elõ. A térbeli és idõbeli Tejút átfedi egymást, ami azt jelenti, hogy a térbeli és idõbeli mûködést generáló erõk kerülnek egymással fedésbe, vagyis a téridõ lenullázódik! Mégpedig éppen ott, ahol az ítélet-helyzetetjelzõ két Mérleg-dekanátus van! Ekkor a Nyilas csillagkép a két Ikrek-dekanátussal, az Ikrek csillagkép az Oroszlán jegy Nyilas-dekanátusával épp fedi egymást, ami a csillagmitológia „játékszabályai" szerint a szellemiség és a testiség átfedését, vagyis közvetlen átvál-tódását jelzi egymásba, azaz: a szellembõl test, a testbõl szellem lesz, ami pedig maga az örök test, vagy fénytest!
Ha most a Ví zöntõ rendhagyó viselkedésébõl adódó „nyitott könyv"-képletet becsukjuk, akkor arra is fény derül, milyen elemi közegben zajlik le döntõen ez az üdvtörténeti folyamat. Láthatjuk, hogy a csukott könyvben (a lezárt, azaz végleges tudás jelképe!) a dekanátusok épp úgy kerülnek párba egymással, ahogy a manicheus hagyomány az elemeket az állatövi jegyek között felosztja. Mani magát a Szent Szellem apostolának nevezte, és egy olyan vallásalakulat megalapítása fûzõdik nevéhez, amely oldalágon ugyanazt a tanítást képviselte, mint amit egyenes ágon Árpád-házi királyaink.
A Ví zöntõ többletdimenziót adó dekanátusait most nem számítva, mint látható, három elem játszik fõszerepet: a föld (sötétség), a víz és az un. nulladik elem (szusz vagy szösz)! Ez utóbbi egy újrateremtési helyzetre mutat, míg az elsõ kettõ visszakapcsol minket: Atillához és a fénytest elérését célzó krisztusi-atillái étel-ital áldozathoz.
/Folytatás juniusban/
|