AZ ETRUSZK ÖSSZEOLVADÁS /ETNOGENEZIS/ ELEMEI

Összefoglalva az etruszk fejezetekben felhozottakat, megrajzolhatjuk az etruszk nép összeolvadásának eredőit, népességének elszármazási helyeit. A végeredmény szembeszökő és drámai, nem látni közöttük indoeurópai elszármazókat. Emellett az összeolvadást előidéző okok felkutatása hozta meg a korábbiaktól eltérő feltételezés megfogalmazását.

Miután a korábban alkalmazott módszerek nem vezettek eredményre a lehetséges etruszk összeforrás leírásában, ezeknél hatékonyabbnak tűnő megoldás leírására vállalkoztam. Szakítottam az indoeurópai ízlés szerint kutatók által alkalmazott ún. vonulásos elgondolással, és olyan okot kerestem, amelynek léte elegendő magyarázatot adhat az etruszk gyülekezés megindulásához. Találni vélek ilyet. A Kr. e. 1000 táján már folyó nagyméretű vasfeldolgozás Populonia környékén arra mutat, hogy komolyan számolnunk kell krétai és keletebbi kis-ázsiai eredetű lakosság korábbi megjelenésével is. Az etruszk nagyüzemi vasipar a korábbi kárpát-medencei rézkori és még nagyobb bronzkori fellendülések példájához hasonlóan óriási szívóerőt mutatott. Kréta fémkultúrája korán magas szintre jutott - gondoljunk csak arra, hogy ők bronzból készítették azon edényeiket, amelyeket Európában, Magyarországot és Etrúriát kivéve, máshol kerámiából állítottak elő -, nyersanyagigénye indokul szolgálhatott a populoniai kohászgyarmat megalapításához. Itt persze vasról volt szó, mégpedig igen nagy mennyiségben. Tisztán gazdasági okkal látom magyarázhatónak az etruszk (rasenna, orrén stb.) név alatti nagy és spontán népességgyülekezést. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy szinte a teljes mediterrán vidéken és a hozzá közel eső tájakon ragozó nyelvű magyari népességet láthatunk túlnyomórészt. Ugyanakkor az etrúriai útépítések a szárazföldi kelták jelentős beépülését mutatják. A nagy fellendülés okozta szívóhatás hatalmas területekről vonzotta a vállalkozó szelleműeket. A thérai katasztrófa, majd a mediterrán vidék keleti medencéjében lezajló, Asszíria terjeszkedése miatti népességvándorlások, a dór bevándorlás kellő indokkal szolgált a nyugtalanná váló területek népessége számára új haza kereséséhez. A végeredmény pedig, amelyet az etruszk nyelv mutat, egy túlnyomóan ragozó nyelvű földrészt láttat velünk.

A bizonyítékot itt éppen az összevándorlás spontaneitása szolgáltatja. Szinte mindegy volt, honnét jöttek, alapjaiban mindenki azonos, ragozó nyelvű műveltséget hozott magával. Etrúriában az akkori Európa és Közel-Kelet ragozó nyelvű népeinek összefonódása zajlott le, nyelvük is az eredőknek megfelelő ragozó keveréknyelv lett, emiatt pontos azonosait sehol sem találjuk meg, csak összetevőit. Etrúriában az akkori világ legfejlettebb technológiát birtokló társadalma jött létre. Vegyük sorra, honnét érkeztek a vállalkozó szellemű alapítók. A felsorolásból kiderül, hogy a vitatott származású umbereken kívül, akiket indoeurópainak tartanak, kizárólag ragozó nyelvűek egyesüléséről van szó.

Az etruszk összeolvadás (etnogenezis) lehetséges elvi időrendje

Ragozó nyelvű nép Bevándorlás lehetséges ideje
Őslakosok - ligurok Kr. e. 3300-3000
Kréta - krétaiak Kr. e. 14. sz.-tól
Mükéné - mükénéiek Kr. e. 12. sz.-tól
Kánaán - székelyek Kr. e. 13-12. sz.-tólTirol, Svájc - rétiek Kr. e. (15?) 12.? sz.-tól
Ó-Magyarországról az urnamezős kelta-magyar népesség (Dunántúl és Erdély) - magyarok Kr. e. 9-7. szd-tól
Kis-Ázsia,
Ciprus - ciprusiak Kr. e. 9. sz.-tól
Urartu, Kaukázus - lydek, hurrik
- hettiták, trójaiak Kr. e. 12. sz.-tól
Kis-Ázsia - szárdok Kr. e. 12-11. sz.-tól
Ismeretlen helyről - umberek* Kr. e. 10. sz.-tól
* - származásuk ismeretlen, talán indoeurópaiak

536. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 109-110, o.
537. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 159. o.
538. Rolf Toman (szerk.): Az itáliai reneszánsz. Kulturtrade Kiadó, Budapest, 1998. 5. o.
539. Alpha Histoire de fart. Paris, llát1975. 166. o.
540. Alpha Histoire de fart. Paris, 118/1975. 185. o.
548. M. Pallottino: Az etruszkok. Gondolat, 1980. Budapest. XLV tábla
549. Alpha Histoire de fart. Paris, 115/1975. 86. o.
550. Margaret Oliphant; Ősi világok atlasza. Inkvizítor Kiadó, Budapest, 1998, 91. o.
551. M. Pallottino: Az etruszkok. Gondolat, 1980. Budapest. XLIV tábla, 1. kép.
552. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 79. o.
553. Az Archaikus Görögország. A múlt születése. Helikon, Budapest. 100. o.
554. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Nyers Csaba, Budapest, 1996.
555. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 111. o.
559. Margaret Oliphant: Ősi világok atlasza. Inkvizítor Kiadó, Budapest, 1998. 1. o.
560. Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Corvina, Budapest, 1971. 55. o.
561 Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Corvina, Budapest, 1971. 55. o.
562. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Nyers Csaba, Budapest, 1996.
563. Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Nyers Csaba, Budapest, 1996.
564. National Geographic Magazine, 1988. június, 722. o.
565. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. belső fedlaptérképe felhasználásával készített összefoglaló etruszk etnogenezis elvi vázlata.
566. A térképet Nemerkényi Zsombor (ELTE Térképtudományi Tanszék) szerkesztette a szerző kiegészítő adatai alapján.