TENGRI
Menü
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
SZÁMLÁLÓ
Indulás: 2005-05-10
 
HIRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
.

          Libikóka

 

  

 
MAGYAR-ETRUSZK
MAGYAR-ETRUSZK : 3.Etruszk időrend

3.Etruszk időrend

  2006.04.16. 15:31

.

AZ ETRUSZK IDŐREND


Kr e. 14-12. sz. Mykénéi cserepek San Giovenale (Etrúria) területén.


Kr. e. XIII-XII. sz. fordulójától megindul a harmadik néphullám is Európa felé a Régi Keletről a pikt(kus) és maúri (magyar) magyar nyelvű néprészei után. Évszázadokon át tart e folyamat. Az első
jelentősebb rajok Asszíria nagyhatalommá válásával indulnak, I. Tiglathpilesar király (Kr.e. kb. 1116-1078) uralkodása alatt. Ő hódította meg először Libanont, Kappadóciát, Hétország nagy részét és
tömeggyilkolási módszereivel halálfélelmet keltett a lakosság körében. /310/ kb.


1230-1170 között ismételten Egyiptomra támadó ún. "tengeri népek" között egy "twrws.w" népnevet (olvasata turusu vagy teres) is emlegetnek, melyet a kutatók túlnyomó többsége az etruszkok "tyrrhen" vagy "tyrsen" nevével azonosít. /311/


1043 körül Etrúria déli részén tyrrhenusok telepedtek le, akikhez egy Raetiából bevándorolt faj csatlakozott, amely magát Rasena- vagy Rasna néven nevezte. /312/

1200 körül A Van-tótól keletre, az Urami-tó vidékén Uzzi (Hayasha, Kum-uzzu) katonaállamok.
Mitanni megdöntése után az ottani úz erők szétszélednek, Kis- Ázsia - negyven lovas nemzetség költözik a Hettita birodalomba manda katonai kaszt néven -, az Urami-tó vidéke és ősterületük, az
Elámi hegyvidék mögötti síkra. Ez utóbbiban megalakul a mada (méd) hatalom, szintén lovastársadalom. A hettiták birodalmát a Tengeri népek döntik meg, az úzok Szubartu szívébe, Uzzuba költöznek nemzetségfőik, a kálok vezetésével. /313/


1000-700 Villanova kultúra - vaskorszak. /314/


988. A saeculum, az etruszk időszámítás kezdete. /317/ Ez az adat új megvilágításba helyezi a korai etruszk történetet. Gyakorlatilag államalapítással felérő eseményként értékelhetjük. Eddigi mellőzése nem lehet véletlen, hiszen messze megelőz minden olyan indoeurópai alapítást a környéken- latin, görög-, akiktől későbben a ma élő elképzelések szerint tanulniuk kellett volna.


800. Etruszk írásbeliség kezdete. (Pontosabban a feliratok keletkezése erre az időre mutat.)
kb. 800 Az etruszkok Campaniában is urai a földnek. /319/
VIII. sz. Befejeződik a csoportos bevándorlás Etrúriába. Az etruszkok örökösei voltak mind a mezopotámiai, kisázsiai, mind a sokféle égei hagyománynak. Latium a VIII. században etruszk fennhatóság alatt áll.


kb. 750-400 Folyamatos kárpát-medencei magyar nyelvű népesség bevándorlása Etrúriába és a Pó- völgyi keleti (kelta)- bój államba.
VIII. sz. 12 etruszk város laza szövetsége. /321/ Ezek: Pisae (ma: Pisa), Faesulae (Fiesole), Arretium (Arezzo), Cortona (Cortotta), Volaterrae vagy Velathri (Volterra), Vetulonia, Rusallae, Clusium (Chiusi), Volsinii vagy Velsuna (Bolsena), Tarquinii (ma rom), Caere (Cervetri), Falerii vagy Falesia, Falisci, Aequum Faliscum. /322/
VIII. sz. Cumae etruszk alapítása Campaniában. A megerősített etruszk város az etruszk uralom alatt nagyságban, szépségben és erőben felülmúlta Rómát is. /324/


753 Ekkor nem alapították Rómát, az mondai hagyomány csupán.

 
753 Latium etruszk megszállás alatt. /325/


707 A 3. etruszk század, "saeculum" kezdete. /326/


VII- V század Etruszk tengeri hegemónia elsősorban a Tirrén-tengeren. ... az etruszk műtárgyakon a Kr. e. VII. és V század között sűrűn ábrázoltak kereskedelmi és hadihajókat vagy tengeri ütközetek jeleneteit... /327/


VII. század második fele -Az etruszk aranykor. /328/
616 táján Tarquinius Priscus Róma uralkodója, Aricában és Velitrae-ben (Uelletri) megtelepült etruszkokkal egészíti ki a római szenátust. Etruszk város volt ezenkívül latiumban: Tusculum, Satricum (Satres etruszk istenről elnevezett város) és Preneste, (fejedelmi sírjairól nevezetes gazdag település.) /329/


607 A 4. etruszk század, "saeculum" kezdete. /330/
Mario Torelli térképe: Az etruszk ábécé három alaptípusának elterjedése Cristofani után. /323/

598 Volturnum (a mai Capua) etruszk város felépítése Tarquinius Priscus uralkodása idején Campaniában. /331/

Etrúria teljes kiterjedése Kr, e. 535-ben. /332/
Jelmagyarázat, világos színnel jelölt az etruszk törzsterület, sötétebb árnyalat mutatja az etruszk tágulás területeit. Négyzet jelöli a főbb etruszk városokat, sötét pont mutatja az egyéb helyeket.

675 Rómát - mint várost - Tarquinius Priscus etruszk király alapította Kr. e. 575 körül, s ennek következtében ő volt Róma első királya is. Így tehát "...Rómában egyetlen latin király sem uralkodott, hanem azok csupán a késői idők kitalálásai. /333/
675 L. Tarquinius Priscus megkezdi a város (Róma) építését: a Foro Boario, a capitoliumi Jupiter templom alapozását és a Circus Maximust. /334/


640 körül A karthágói és etruszk - pontosabban a caerei - hajóhad tengeri csatája a phókaiaiak ellen a szárd tengeren. Ezt az újkori történetírás általában, bár helytelenül, alaliai csataként említi. /335/
Tengeri csatajelenet, Vl. sz. /336/
Tengeri csata ábrázolása etruszk vázán/337/


635 Tengeri csata Alalia (Korzika) mellett. Etruszk győzelem a görög gyarmatosok ellen.


525 Tarquinius Superbus felépíti a Jupiter-templomot és a Cloaca Maximát. /339/


524 A VI. századi etruszk hódítások Campaniában ellenállást váltottak ki a görögökből, és 524-ben véres harcok után a görögök Cumae mellett megverték az etruszk sereget /340/.


520-510 táján Tarquinius Superbus etruszk király olyan monumentális etruszk stílusú templomot építtetett a Capitoliumon, amelyhez mérhetők abban a korban Görögországban is alig akadtak.

 
509 A "büszke vagy gőgös" Tarquinius Superbus király elűzése. A későbbi császári család, az Octavianusok sorsa azt sugallja, hogy az etruszk királyok elűzetése után az etruszk patríciusokat is kiűzték a szenátusból. Az Octavianus család tagjai, akiket az etruszk királyok emeltek patríciusi rangra, Suetonius szerint plebejusi sorba süllyedtek, majd kereskedőkként a Kr. e. II-I. században lettek ismét lovagokká, s csak Julius Caesar segítségével kerültek újból a patríciusi, majd a szenátori rendbe. /341/


507 A rómaiak elpusztították a latiumi etruszk városokat. Latiumban legyőzték az etruszkokat. Róma szenátusa, amely már szinte születése órájában hatalomra tört, minden erővel meg is szerezte. /342/


507 Az 5. etruszk század, "saeculum" kezdete. /343/


504 Porsenna, Chiusi királya Róma alá vonult, hatalmas seregével megriasztva a szenátust. Azt kívánta, hogy állitsák vissza a királyságot, fogadják vissza a Tarquiniusokat. Látva azonban az ellenállás erősségét, visszavonult a megerősített etruszk területre. Ez volt az utolsó kísérlet az etruszk hegemónia visszaállítására. /344/
504 Porsenna, Chiusi királya elfoglalja Rómát. /345/

 
496 Róma győzelme a latin városok fölött a Regillus-tónál (493: Spurius Cassius konzul szövetsége a latin vámsokkal), Róma a latin városok szövetségének egyenrangú tagja. Ez arra mutat, hogy Róma ekkor még nem lehetett latin.
493 Róma belép a latin szövetségbe. /347/


484-424 A kisázsiai Halikarnasszoszban született Hérodotosz görög történetíró születése és halála. /348/

486 Etruszk konzulok jelenléte Rómában. /350/

 
482-474 A Veii elleni első háború. /351/


480 Karthágói vereség Szicíliánál. Karthágó a görögök elleni perzsa támadás árnyékában megtámadta a szicíliai görögöket, de a Himeránál vereséget szenvedett az acragasi Theron és a siracusai Gelon hajóhadától. /352/


477 Cesone Fabius vereséget szenved a Veii-beli etruszkoktól. /353/


474 Hat évvel később a cumaei görögöket, (akik 524-ben már sikeresen megvédték magukat egy támadás ellen), megtámadták az etruszkok mind Campania felöl a szárazföldön, mind észak felöl a tengeren; és Siracusa, amelyet most Gelon bátyja, Hiero vezetett, szövetségese segítségére sietett, olyan súlyos vereséget mért az etruszk flottára, hogy az soha többé nem volt elrettentő erőnek tekinthető. /354/

 
474 A szicíliai és campaniai görögök elérkezettnek látták az időt, hogy tengeren támadják meg a veii háborútól meggyengült etruszkokat. Szirakuza tirannusának, Hieronnak vezetésével 474-ben, még a vesztes háború évében, Cumae mellett megtámadták az etruszkokat, s olyan csapást mértek az etruszk hajóhadra, melyet többé nem voltak képesek kiheverni. Az etruszk hajózás csaknem teljesen a Tirrén-tengerre szorult vissza. /355/

 
454 Húsz évvel később a siracusaiak elfoglalták Elbát és Korzikát. Az etruszk haderő a sikeres latiumi forradalom által - amelynek következtében az etrúriai etruszkokat elválasztották a campaniaiaktól - politikailag gyorsan lehanyatlott. /356/ Aristodemus, cumaei görög uralkodó többet tett annál, minthogy a sajátját védte volna az etruszk támadások ellen Campaniában, és hagyományainak megfelelően csatlakozott az itáliaiakhoz egy, az etruszkok állásai elleni támadáshoz Latium déli részében. A római forradalom a Tiberistől északra lévő etruszkokat elválasztotta campaniai atyafiságuktól. /357/

446 Campania városai sorban a szamnitok kezére kerültek, majd megtámadták Capuát is. Az etruszk alapítók Titus Livius szerint: "...fölvették őket a teljes jogú polgárok közé, s földet adtak nekik." /358/


446-435 A samnisok legázolják Campaniát. A görögök és karthágóiak között Szicíliában az erőviszonyok egyenlőek voltak, és az ellenségeskedés megnövekedett/359/
488-425 A Veii elleni második eredménytelen háború. /360/
480 Az etruszk uralom Campaniában néhány évtizeddel túléli területének elvágását a szoros értelemben vett Etrúriától, de végül is Kr. e. 430 körül a szamniszok foglalják el.

 
428 A görög Cumae - ezzel egész Campania - szamnitoszk kézre kerül. /361/


420- 400 Az ötödik század végén nagyszámú kelta, ismeretlen okból átözönlött az Alpok hágóín Lombardia és a Pó-völgye termékeny síkságaira. A századfordulóra lerombolták az Appeninektól északra eső etruszk városokat. /362/


414 Az etruszkok Athén szövetségesei Siracusa ellen. /363/
408-396 (Harmadik) háború Veü etruszk város ellen, Róma megveti lábát a Tiberis jobb partján (M. Furius Camillus dictator hadi sikerei). /364/

 
Kb. 400 után Pompeius Trogustól tudjuk, hogy kb. háromszázezer gall indult meg részben Itália, részben Pannonia felé. Hogy a nagy többség Itáliát vette célba, azt az ottani betörés elemi ereje és sikere bizonyítja. A vándorlás okaként ugyancsak Pompeius Trogus a túlnépesedést jelölte meg. /365/

Az adathiány következtében ezen, bár önmagában valóban jelentős népmozgás jelentőségét messze túlnőve szerepel az irodalomban. Nyilván ilyen, már írásban is rögzített esetek nagyban hozzájárultak a nyugat-keleti irányú kelta vándorlások, sőt hódítások felvázolásához. Bizonytalan forrásokra hivatkozva idézett szerzőnk a biturig törzs Rajnavölgyi elszármazású (lehetséges) megmozdulásának írja le az eseményt, többet nem tehet. Ugyanakkor Európa többi részének esetleges népmozgásairól, amelyek kívül estek az ókori szerzők által belátható területen, nincs közvetlen értékelhető forrás. Igazából azt sem tudjuk, hogy a közölt létszám népességre vagy haderőre vonatkozik-e. Ennél sokkal nagyobb gondot jelent, hogy kézzelfogható források sem tekinthetőek minden kétséget kizáróan hitelesnek. Ezzel együtt nem haszontalan e körülmények ismertetése. Úgy tűnik, hogy az indoeurópaiak történelemszemléletében mégis a valahol lejegyzett-esetenként zavaros, kétséges-kútfők elégségesnek bizonyultak a végleges történelem kialakítására. Magam éppen ettől irtózom a legjobban, mert eszerint fel kell tegyük, hogy nem végezték el azon kutatásokat más módszerekkel, amelyek bővíthették volna a feltárás mélységét. Magyarul az indoeurópaiak félbehagyott történelmet avattak igazivá, és most csodálkozniuk kell, ha ezt mégsem akarja nekik mindenki elhinni.

306. Kádár István: Urartui emlékek. Püski, Budapest, 1996. 14. o.
307. Kádár István: Urartui emlékek. Püski, Budapest, 1996. 14. o.
308. Proinsias MacCana: Kelta mitológia. Corvina, Budapest, 1993. 134. o.
309. ld. Bloch, R.: Die Etrusker (Arch. mundi, 1970. 72. o.
310. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. Somogyi Zoltán, USA, 1993. III /53. o.
311. Götz László: Keleten kél a nap. Püski, Budapest, 1994. 861-869. o.
312 Pecz Vilmos dr.: Ókori Lexikon. Franklin, Budapest, 1902. I. 699. o.
313. Padányi Viktor: Dentumagyaria. Turul, Veszprém, 1989.
314. Egyetemes történelmi kronológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 56. o.
315. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 104. o.
316 Ugo di Martinos Gli Etruschi. Marsias S.p.A., Milano, 1982-86. 105. o.
317 Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 54. o. 318 Pecz Vilmos dr.: Ókori Lexikon. Franklin, Budapest, 1902. I. 671. o.
319 Pecz Vilmos dr.: Ókori Lexikon. Franklin, Budapest, 1902. I. 359. o.
320 Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 47. o. 321 Egyetemes történelmi kronológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 56. o.
322. Pecz Vilmos dr: Ókori Lexikon. Franklin, Budapest, 1902. I. 699. o.
323. Mariolbrelli: Storia degli Etruechi. Economica Latens, Gius. Laterza & Figli, Roma-Bari,1997. 129, o.) A térkép a szerző akaratán kívül tökéletesen megegyezik a korábban tárgyalt ún. etruszk városiasodás során előállt helyzettel. A görög agressziót megelőzendő az etruszk városok mind északon, mind délen előretolt testvérvárosokat építettek törzsterületeik védelmére.
324. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 163. o.
325. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 253. o
326. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 253. o.
327 Pallottino, M.: Az etruszkok. Gondolat, Budapest, 1980. 99. o
328. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977, 163, o,
329. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 163. o.
330. Ugo di Martino: Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 253. o.
331. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 163.o. 332. National Geographic Magazine. 1988. június, 711, o.
333. l. Propyläen Weltgeschichte IV. köt. 52. old.
334. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 254. o.
336. Pallottino, M.: Az etruszkok. Gondolat, Budapest, 1980. 75. o. Hérodotosz I, 166-ra hivatkozva
336. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 24. o. S37 Ugo di Martinos Gh Etruschi. Mursia S.p.A" Milano, 1982-86. 25. o.
338. Egyetemes történelmi kronológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 56. o.
339. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 254. o.
340. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 164. o.
341. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 164-165. o. 342. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 165. o.
343. Ugo di Martinos Gli Etruechi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 254. o
344. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 165. o.
346. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 254. o 346 Egyetemes történelmi kronológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 58. o.
347. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 254. o
348. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 183.o.
349. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., MHano, 1982-86. 77. o.
350. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 254. o
351. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 165. o. 352 Edward Eyre: European Civilization. Oxford, London, 1935. Vol. II. 21. o.
353. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-S6. 254. o 354 Edward Eyre: European Civilization. Oxford, London, 1935. Vol. II. 21. o.
355. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 165. o. 356 Edward Eyre: European Civilization. Oxford, London, 1935. Vol. II. 21. o.
357. Edward Eyre: European Civilization. Oxford, London, 1935, Vol. II. 37. o.
358. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 165. o.
359. Edward Eyre: European Civilization. Oxford, London, 1935. Vol. II. 21. o.
360. Kenediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 166. o.
361. Kepediné Szántó Lívia: Az etruszkok nyomában. Corvina, Budapest, 1977. 165. o.
362. Edward Eyre: European Civilization. Oxford, London, 1935. Vol. II. 53. o.
363. Ugo di Martinos Gli Etruschi. Mursia S.p.A., Milano, 1982-86. 255. o
364. Egyetemes történelmi kronológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. 58. o.
365. Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon. Corvina, Budapest, 1971. 14. o.

396 Veii elfoglalása. Az északi és középső etruszk városok közönyösen szemlélték végzetét, és a hozzá legközelebbi Caere Róma barátja volt /366/ Veiit csak csellel, alagúton keresztül tudták elfoglalni. A várost felgyújtották, lakosait lemészárolták, vagy rabszolgának hurcolták el. A Veii elleni háború a Fabius patríciuscsalád ügye volt. /367/ Ez lenne az első olyan eset, amikor érdemben felvethető Róma latin többségű irányítása. Ugyanakkor meglehet, a város elleni dühödt és kitartó hadjárat más, általunk jelenleg még nem ismert okok miatt folyt.
393 Veii földjére helyőrségeket telepítettek. /368/
390 A betörő kelták a venetiek ellen indultak, de feltartóztatták őket, ezután rablóbandákba tömörülve végigszáguldottak Etrúrián, legyőztek egy római sereget és kifosztották Rómát, majd dél felé haladva fokozatosan kifulladt a lendület. A támadók nagy többsége mindazonáltal Észak-Itáliában telepedett le. /370/

390 (Róma) hat évig gyűjtötte erőit, hogy Veii szomszédjával és szövetségesével, Faleriivel is leszámoljon. Feldúlta Faleriit, azután még ugyanabban az évben Tarchuna - Tarquinia - ellen indult. Könyörtelen háború következett, melyben rómaiak és etruszkok tömegei pusztultak el. A római Forumon egyetlen alkalommal 357 tarchunai etruszk nemes vére folyt el, Tarquiniában pedig 307 római foglyot áldoztak fel. /307/
IV. század a gall támadások jegyében zajlott. Etrúria Padana, a Pó menti Etrúria, a gall betörések áldozata lett. Így vált a földdel egyenlővé a Kr. e. VI. században épült Marsabotto (Misa), Bologna (Felsinea), Chiusi (Kamars) és több etruszk település. /372/
387 Római polgárok közt osztották Marsabotto fel a földet Veii környékén négy új törzzsel gyarapítva a meglévő eredeti húszat. Eljárásukkal követték Athén korábbi telepítési gyakorlatát. /374/
387 Kelta támadás Róma ellen, római vereség az Allia folyónál. A gallok Brennus vezetésével fölégetik Rómát (A "capitoliumi ludak" azonban
gágogásukkal megakadályozzák a teljes római vereséget.)... Hosszú harcok a gallokkal. /375/
384 Pyrgit, Caere gazdag kikötővárosát Ilythia híres templomával az id. Dionysius fosztotta ki. /376/
384 A 6. etruszk "saeculum" kezdete. /377/
360 körül A gall (kelta) támadás meggyöngítette Róma helyzetét, háború az aequusokkal, etruszkokkal, volscusokkal, a latin városokkal, míg egy újabb gall (kelta) támadás Latium ellen egyesíti ismét a latin városokat Róma vezetésével. /378/
358 Tarquinia és Cerveteri együtt harcol Róma ellen. /379/
353 Caere ... a tizenkét ősi etruszk szövetséges város egyike, amelyet a pelazgok építettek. Gazdagságát mutatja az, hogy Delphiben külön kincstárral bírt, a hatalmát az, hogy tengeri összeköttetése Görögországig, Karthágóig terjedt. Vergilius szerint Mezentius király fejedelmi székhelye. Rómával jó ideig barátságos viszonyban és vallási közösségben (állítólag innen volna a caerimoniae kifejezés) élt, a gallus égés alkalmával szívesen fogadta a menekülő papokat és Vesta szűzeket,/380/ s ezért polgári jogot kapott; később azonban összezörrent Rómával, ez Kr. e. 353-ban legyőzte, s ennek következtében a város elveszítette a suffraginumot (civitas sine suffragio - korlátozott polgárjog), területe felét,/381/ s önálló igazságszolgáltatását; előbb praefectura, azután Sulla idejében katonai gyarmat lett. A császárság idején újra föllendült meleg fürdői révén. Helyén ma Cervetri falu áll érdekes régi sírokkal. Itt fedezték fel a Tarquiniusok sírját. /382/
351 ... A meggyengült Róma önvédelemre kényszerült, Faleriivel negyven esztendőre, Tarchunával - melynek környező településeit, termőföldjeit elvette- 60 évre kötött fegyverszünetet. A megmaradt kis városállam, Tarquinia, önkormányzatot, autonómiát kapott. /383/

349-341 Róma Latium vezető városa. Első samnis háború. Ekkortól számolhatunk komolyan azzal, hogy Rómát az erősen ellatinosodott etruszk nemesség vezeti, amelynek a vidékről beözönlő latin köznépe jelent hatalmi ellensúlyt a város életében. Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy a samnisok az etruszk Campaniát támadták meg 445-435-ben, vagyis ez a háború is inkább etruszk indítású visszavágásnak, mintsem latin vezetésű római akciónak tekinthető.
340-338 Róma Campania ura; a latin nemesség összeesküvése kirobbantja a latin háborút, amely Róma győzelmével és a latin szövetség föloszlatásával végződik. /385/
Magyarul visszaszerezték Campaniát, ahol etruszk népük másik fele jobbára görög fenyegetettségben élt. De nem ez az igazi történés, van már latin nemesség, amely akciókra képes, sőt úgy tűnik, innét kell a latin Róma történetét tárgyalni. Ebben az időben került a beszivárgó latinság a vezetésben is olyan helyzetbe, hogy döntést tudott kicsikarni saját érdekében, de ezúttal már latin név alatt.
327-328 Róma először kerül nyílt háborúba független görög városállammal - Nápollyal. /386/
3927-304 Róma elfoglalja Nápolyt, ami kirobbantja a második samnis háborút. Váltakozó sikerek után (római vereség a Gaudiumi szorosban) végül (fordulat Róma javára 316-ban) Róma győzelmével végződik. (A hernicusok és aequusok végleg Róma fönnhatósága alatt.)/387/
311 A Faleriivel kötött fegyverszünet negyven évének lejárta után Etrúria fellázadt Róma ellen. Az elkeseredett felkelést a római impérium hadigépezete csak három év alatt volt képes letörni. /388/
311-308 Az etruszk felkelés. /389/
302 Arezzóból belső felkelés tör ki. /390/
300 Etruszkok, kelták és szamniszok szövetségben Róma ellen. /391/
299 Gall (kelta)--etruszk egyesült támadás Róma ellen. E háború előrehaladott ellatinosodást jelenthet, de a helyzet még valószínűleg olyan, hogy a támadók visszafordíthatónak láthatták Róma sorsát az etruszk irányba.
299 Clusiumnál a kelták legyőzik a rómaiakat. /392/
298-290 A harmadik samnis háború, amelyben a Sentinum melletti döntő csatával 296-ban Róma Közép-Itália urává lesz.
295 A rómaiak ismét megtámadták Faleriit, felégették, lakosait elkergették otthonukból. A nép elhagyja fővárosát, Falerii Veterest, és öt kilométerrel távolabb új várost épített, melyet Falerii Nuovinak, Új-Faleriinek neveztek el. /393/
295 Sentiumnál a rómaiak legyőzik a keltákat. /394/
293 Csere lakóit az általános etruszk felkelés után a síkságra telepítették. /395/
295 A Vadimonius-tó melletti római győzelem a gallok (kelták) visszaverésével és az etruszk városok végleges meghódításával végződik, /396/(?)
283-280 A rómaiak visszaszorítják a keltákat Észak-Itáliában. /397/
282 A kelta bójok veresége a rómaiaktól Populoniánál. /398/ Populonia az etruszk törzsterület közepén található.
280 A dél-etrúriai Vulci, a fémművesség bázisának megtámadása római részről. Bevétele után lerombolják. /400/
273 Vulci lerombolása után Ceri (Caere-Cerveteri), mely előbb önkormányzatot kapott, római prefektus irányítása alá került. Kulturális színvonalának elismerésére utal az a tény, hogy Rómából ez időben, de még a császárkorban is, ide küldték az előkelő rómaiak gyermekeiket műveltséget szerezni. /401/
Fel kell tenni a kérdést, milyen nyelven folyhatott az oktatás az etruszk Ceriben? Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy amint az Octaviusoknál is láttuk, Rómában meghúzódó etruszk nemesség él, amelyik kitartóan várja a visszakapaszkodási lehetőséget.
285 Volsinii etruszk város bevétele, ezzel befejeződik Itália meghódítása. /402/ (?) Élt még Volsinii, a megszentelt liget- és még 600 évig ezután is! - az etruszkok vallási központja, ahol a vezetóls és a nép évről évre megtartotta tanácskozásait. Róma kővetkező lépése tehát Volsinii feldúlása volt. Római katalógusok szerint 2000 bronzszobrot hurcoltak el a megszentelt területről, és úgy szétdúlták, hogy a mai napig sem sikerült még bizonyosan eldönteni, valójában hol létezett, vajon Orvieto vagy Bolsena területe, vagy talán a körülöttük fekvő erdőség, ligetek adtak-e helyet a nagy jelentőségű, nemzeti, vallási jellegű ünnepeknek, amelyek az egész országot megmozgatták. /403/
265 A 7. etruszk "saeculum" kezdete. /404/
225 ...Nem lehet tudni, hogy önként vagy kényszer alapján, a közös ellenség, a gallok ellen olyan közös etruszk-római hadsereg szerveződött, amely Telamonnál győzelmet aratott a gallok felett. /405/
224 A kelta bójok újabb veresége a rómaiaktól Telamonnál, s területén Cremona és Placentia gyarmatvárosokat alapították. A II. pun háborúban kiújult az ellenségeskedés, sőt a bójoknak sikerült Placentiát elfoglalni. /406/
211 A campaniai etruszk Capua megadja magát a rómaiaknak, miután Hannibál mellé álltak, de az már nem volt képes hadjáratát folytatni. A rómaiak szörnyű bosszút állottak lakosain. /407/
205 Az etruszk városokat Róma adófizetésre kényszeríti. /408/
194 A felső-itáliai kelta bójok királyát, akit Lívíus Bojoríx néven ismer, legyőzik a rómaiak P. Cornelius Scipio vezetésével Mutina (Mantova) városánál. /409/
193 Bononia (az etruszk Felsina) római gyarmat lesz a fenti Scipio vezette győzelem után. A legyőzöttek maradékai Strabo (V 213, 216) szerint az Alpeseken túl lakó törzsrokonaikhoz vándoroltak ki. /410/
191 után A bójok Itáliából a Dunához vándorolnak /411/ -vissza - ld. 420-400 - megjegyzés tőlem)
189 Felsina bój megszállás alá került városát elfoglalják a rómaiak. /412/
183 A 285. és 265. évnél idézett megállapítás kissé korai, hisz bőven maradt még hódítanivaló Itáliában. Graviscae római gyarmat, jó boráról volt híres.
179 Luna (ma Luni) római gyarmat, nevezetes kikötő és márványbánya.
178 Luca (ma Lucca) római gyarmat. /413/
146 A 8. etruszk "saeculum" kezdete. /414/
88 (Sulla) ... Katonáinak birtokot ajándékozott, Etrúriában földeket osztott számukra. Római veteránkolóniákat alapított az etruszk területeken, a felkelésre hajlamos tartomány féken tartására. Kr. e. 88-ban a Pő-sllcságtól délre valamennyi tartomány - így Etrúria - lakosai számára is megadta a római polgárjogot, hogy a szomszédháborúk ne gátolják Itália belső fejlődését. /415/
88 A 9. etruszk "saeculum" kezdete. /416/
79 Volterra eleste,/417/
44 A 9. etruszk "saeculum" vége. /418/
Kr. u. 54. Az utolsó "saeculum" vége. Minden jel szerint az etruszk műveltség vége. /419/
Kr. u. IV. század - Constantinus császár engedélyezi a Volsiniiben, Voltumna ligetében megtartott évi etruszk szövetségi ünnepségek megrendezését. /420/
Kr. u. 408. A nyugati gótok római ostrománál etruszk villámjósok ajánlották fel segítségüket. /421/

Ha valaki figyelmesen áttanulmányozza a felhozott etruszk időrendet, néhány megjegyzést nem fojthat el magában. Előtte azonban rögzíthetem, hogy magyar forrás hiányában itt is a meglévő indoeurópai jellegű történetírás adataiból kell kihámozni az esetleges ellentmondásokat. Szerencsére van elég.
Az első az, hogy semmiféle latin diadalmenetről nem esik említés, ahol valamilyen céltudatos nép gőzhengerként legyűrte volna az útjába kerülőket. A történet elején nincs is szó róluk, meg sem említik őket. Az ún. mondai alapítástól a Tarquiniusok felléptéig tartó idővel nem foglalkozom, mert azt ma már mindenki tudja, hogy a mondai kor terméke, a rómaiak adatai valós adatokkal nem támaszthatóak alá. Veii ostroma az első olyan mozzanat, amely római kezdeményezésű háborút mutathat, de ez is erősen kétséges éppen a többi etruszk város semlegessége miatt. Éppen ez a semlegesség jelentheti egy balvégzetű testvérháború megtörténtét.

Igen különös, hogy Róma Latiumot is legyűrte, miközben egyben szövetségese is volt. Voltaképpen a - hivatalos történetírás szerinti - Kr. e. IV századig logikailag nem követhető háborúk zajlanak a félszigeten, és a figyelmes olvasó igen gyakran nem is tudja, ki kicsoda, és miért azzal háborúzik, akivel. Legalább ilyen fontos lenne megválaszolni azt a kérdést, meddig tekintendő Róma etruszknak és mikortól latinnak? Ameddig ezt megnyugtató módon nem tisztázzuk, addig csak a lényeg elkenése folyik római jelzővel ellátott álruhában. A korai rómaiak háborúiban ugyanis - már ha mindvégig latinnak tekintenénk - komoly ellentmondások rejtőznek, és a maiak egyszerűen átsiklanak felettük. Miért kellene azt gondolnunk, hogy az etruszk alapítású Ruma latin népességű volt, amikor ott az etruszk (keleti) technológia szerint készült az egész város. Az etruszk Rumának van előzménye bőven, gondoljunk csak a szakrális tervek alapján felépített városaikra. A latin Rómáról ugyanez nem mondható el. Az igazság kiderítését talán segíti, hogy az itáliai félszigeten két nép használt három elemből álló nevet, az etruszkok és a latinok. Miután Latium korán, a VIII. században már etruszk fennhatóság alatt állt, továbbá teljes műveltségüket túlnyomó mértékben tőlük vették át, kézenfekvő az etruszk eredetre gondolni. Mivel az etruszkok saját történeti munkái - amennyiben egyáltalán léteznek - ma még nem igazítanak útba e fontos kérdések vizsgálatakor, a legkorábbi római történetírókra kell hagyatkoznunk a nyomozás során. A legkorábbi, már római, etruszkot felváltó latin öntudatot mutató történelmi munka datálása sokat segíthet a kérdés eldöntésében, bár az is csak a politikai hatalom átvételének megállapításában segíthetne leginkább. Valószínűleg azonban nem segíthet, mert a római történetírás csak évszázadokkal később jelentkezik.

"A rómaiaknál a legrégibb történetíró Q. Fabius Pictor, a 2. pun háború idején; ő, valamint L. Cincius Alimentus és C. Alisius görögül írtak. Latin nyelven először Cato () írt; L. Calpurnius Piso és Cassius Hemina szárazon és hanyagul írtak. Fontosabb Polybius a Kr. e. 2. században, ki görögül írt egyetemes történetében oknyomozólag tárgyalja az eseményeket a 2. pun háborútól Corinthus bevételéig. A történelmi monográfiát L. Caelius Antipater (a 2. pun háború történetével) és (a. Claudius Quadrigarius (a gall tűzvésztől) kiinduló történetével) alapították meg. L. Cornelius Sisenna keresett nyelven és elfogultan tárgyalta a szövetséges és a Sulla-féle polgárháborút; L. Cornelius Sulla pedig 22 könyvben saját életrajzát írta meg latinul. Mesterkélten és mégis zamatos nyelven írta meg C. Julius Caesar emlékiratait a gall háborúról és a polgárháborúról. A rómaiak első művészies történetírója C. Sallustius Crispus. Thuküdidesz mintájára az események összefüggéseinek feltüntetését tűzte ki feladatául. Cornelius Nepos megismertette a rómaiakat a leghíresebb férfiak életével, és többnyire görög művekből merítette adatait, míg T. Livius a rómaiak egész történetét Drusus haláláig tárgyalta 142 könyvben. Mesterkélt és rétori pátosz jellemzi Velleius Paterculus római történetét. Kortársa Valerius Maximus egyes történelmi vonásokat gyűjtött össze iskolai, nevezetesen retorikai használatra. A rómaiak legnagyobb történetírója Cornelius Tacitus, nem mindig részrehajlás nélkül és igazságosan, de mindig magasztos, merev, majdnem sötét világnézettel és velős rövidséggel panaszolja el a régi római erény és szabadság elvesztét. /423/ Mindez egyben azt is jelenti, hogy Róma korai történetére nézve nincsen hiteles, testközeli római forrás, sőt saját történetükre nézve csak idegen források igénybevételével térhettek ki. Különösen jellemző, hogy a pun háborúkról tudósítók görögül írtak római történelmet. Római forrásból így a II. pun háborút megelőzően semmilyen kézzelfogható sincs Róma történetére nézve. Vagyis az akkor már hatszáz évesnek hirdetett birodalom történetéről senki sem készített feljegyzést latinul. Egyszerűen nincsen történetírásuk! Nyilván nincsen még semmiféle latin tudatuk sem. Ilyen körülmények között valóban nem csodálkozhatunk azon, hogy a teljes római előtörténet a levegőben lóg, és az első század római történetírói kedvükre szerkeszthetik képregények szintjén álló hősi történelmüket.

Felfigyelhetünk a Róma városával kapcsolatos névhasználat gyakorlatára. Eszerint Róma háborúzik, Róma veszi be a meghódított városokat, minden feljegyzésre érdemes eseményt Róma neve alatt olvashatunk el. Önmagában e szokásban nem találhatunk kivetnivalót. A szóhasználat gyakorlata azonban nem ad számunkra felvilágosítást arról, kik, mely nép nevében lépnek fel Róma neve alatt, pedig ez igenis főbenjáró jelentőségű. A kérdés felvetése éppen arra irányul, hogy nem kapunk támpontot a Rómát lakó nép nemzetiségére nézve. Sőt, éppen a Róma név úton-útfélen való használata segít elbújni az elől, hogy meg kellene nevezni a Rómát birtokló népet. Tarquinius Priscus, az etruszk alapító nyilván nem a latinoknak építette a capitoliumi Juppiter templomot és a várost, hanem magának a terjedőben lévő etruszk népnek. Mikor vált hát ez az etruszk Róma hódító kedvű latin várossá? Kik lakták a várost akkor, amikor Veii városát ostromolták, és kik adták el teljes népét rabszolgának? Sokat segíthet, hogy a Rumából kiebrudalt Tarquinius Superbus Caerebe futott seregével és nem latin földre. Érdekes, hogy a zsarnokot nem ölték meg a polgárok, hanem csak kizárták a városból. Az eljárás nem vall az indoeurópaiakra. Az igazi kérdés itt azonban mégis az, honnan volt annyi öntudatos szabad polgár (és szabad nő) Rumában, hogy királyt leváltani képes erőt alkotott?

Az ilyen polgárok csak lassan alakulnak ki megfelelő körülmények között, mint pl. virágzó állam, fejlett technológia, fémfeldolgozás, nem korlátozott szabadságjogok megléte, és végül elegendő mennyiségű vagyon elegendően nagyszámú ember kezében. Vagyis egy bizonyos fejlettségi szint alatt nincs polgár, aki a városokat lakja. Kr. e. 509-ben semmi jele a latin mentalitásnak Rómában. Arra kell gondolnunk, hogy itt bizony csak egy etruszk házi perpatvar történt. Ráadásul Tarquinius Superbus Kr. e. 509-ben történt menesztése után a város Róma története évszázadokig a föld körül forgott, Szinte permanens forradalomként is felfogható, amelynek gerjesztője a földügyek végeláthatatlan sora. Az etruszkoknak szent volt a föld, képesek voltak érte bármire. A 400-as és 300-as évek hosszadalmas politikai csatározásait a földbirtoklás körül egyáltalán nem tekinthetjük még a frissen bevándorolt műveletlen latinok szárnypróbálgatásainak - akikről egyébként említés sincsen. Ezek a történések igen fejlett társadalom sajátosságai, amelynek van elegendő hagyománya ehhez. Száz évvel későbben Veii lakosságának rabszolgává való eladása viszont elvileg már lehetne latin akció, egy ellatinosodó rabszolgatartó állam talán egyik első igazán kegyetlen és véres szárnypróbálgatása.

A második az, hogy a ma már Latium szerves részeként kezelt Campania, továbbá a mai Észak-Olaszország jó része szinte éppen annyira etruszk lakosságú volt, amennyire etruszk törzsterület. Ebből arra következtethetünk, hogy az etruszkok erősen terjedő félben lévő nép voltak Itália déli és északi területei felé, ezt bizonyítja a temérdek etruszk város létezése törzsterületükön kívül. Mindenesetre a Pó és Nápoly vidékét nem etruszknak nevezni ma már egyenértékű lenne a tudatlansággal - pedig az indoeurópai propaganda ezt a tényt igyekszik háttérbe szorítani -, ennek ellenére a saját maguk feljegyzett történelme adja a jól használható adatokat. Mindez még alaposabban indokolja a hatalmas arányú etruszk nyelvi anyag átszüremlését a latinba.

Harmadjára egyetlen indoeurópai forrás sem felejt el alaposan megemlékezni a kelták Kr. e. 389 táján bekövetkezett római kalandjáról, általában kellő súllyal kifejezni megrökönyödését e barbár cselekedettől, amely Róma elfoglalásával végződött. Ha alaposabban utánanézünk, ebben az időben igen hosszadalmasan folyt Veii ellen a római ostrom és háború. Etruszkjaink megelégelhették a latin (?) támadásokat, és felkérhették a szomszédságukban élő keltákat testvéri segítségnyújtásra. Ez történhetett, hisz a kronológia áttanulmányozása során más etruszk-kelta szövetségek is felszínre kerültek. Vagyis nemcsak tudtak egymásról, de hadi vállalkozásaikban is szövetségesként viselkedtek. Ugyanakkor ennek ellenkezőjére is akad példa: éppen Felsina (Bologna) etruszk alapítású városa került a délre húzódó kelta bójok útjába. Elfoglalták és fővárosukká tették (Liv 33, 37), mígnem Kr e. 189-ben a rómaiak vették birtokukba... Kár lenne hát a Pó medencéjében államot alkotó keletiek (kelták) népét annyira lenézni, hogy véletlenül keveredtek volna régi-új hazájukba. Ha ugyanis el tudjuk fogadni a sokat vitatott Villanova-műveltség ragozó nyelvűektől való származását azon érvtől vezetve, hogy a fejlett fémművességet a ragozó nyelvűek valósították meg Európában is, akkor nem csodálkozhatunk az etruszk fémművesség fejlettségén sem. Éppen ők, akik Elba és Korzika bányáit művelés alá vették, már csak emiatt is rokonoknak tekintendők.

Valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az itáliai etruszk történelem kezdeti, de szerves szakaszaként tekintünk a vaskori Villanova műveltségre, vagyis a kb. Kr. e. 1000-700-ig tartó, leginkább csak régészetileg megfogható időszakot az etruszk társadalom államalapítást megelőző, összekovácsolódási folyamataként vesszük. Erre már csak azért is gondolnunk kell, mert a Villanova műveltség és Etrúria területe egy és ugyanaz. Összefoglalva az időrendben fellelteket, Róma többségi latinságára, latin vezetésére az első samnis háborút, vagyis 343- 341-t megelőzően semmilyen bizonyíték nincs. Hiteles latin forrás úgyszintén nincs, mert a pun háborúkat megelőzően történetírásuk sincsen, csak görög nyelven író latinok feljegyzései. E háborúk történtekor gondolhatunk először komolyabban immáron többségi latin jellegű vezetésre Róma életében, ezzel együtt az etruszk Campania felszabadítása felette különös lenne latin részről.
A császárkor latin történészeinek műveit forrásként legjobb elfelejteni a kezdetekre vonatkozóan, mert ők akkor hátrafelé írtak római történelmet, és egy birodalom dicső kezdeteit szerkesztették meg.

A korai századok Rómájának története a tömegek földéhségének kielégítése és földosztási akciók, és az ezekkel összefüggő gazdasági érdekek körül forog, ami a városba áramlók vehemenciáját, mi több, erőszakosságát és nagy számát mutatja. A nyelvét vesztő etruszk nemesség, amely korábban még kordában tartotta a tömeg nyomását, maga is átalakul latinná és sodródik az árral. A város erős vonzása igen erős betelepedési hajlandóságot gerjesztett a környéken, a megélhetési lehetőségeket messze meghaladó mértékben. Ebben a helyzetben kereshetjük annak a később is élő és követelődző, majd még később szinte kielégíthetetlen étvágyú plebs létrejöttét, amely azután a triumvirátusok tagjait is - leginkább az elsőét -, természetesen nem közvetlenül, de észbontó vállalkozások felé lökték. Legalább ennyi az a Rómára vonatkozó köztörténetet módosító következtetés, amely a korábban említett etruszk-latin átalakulás, összeolvadás feltérképezéséből elsőre adódik. Legalább ennyi lenne az a római történetet módosító tényező, amely a ma is feltárható latin nyelvi anyag állapotának elemzéséből kiszűrhető. Ennyi most elég és ez nem kevés, mert négyötszáz évnyi latin történelemtől szabadítottuk meg a földrészt már eddig is. Ami az Egyetemes történelmi kronológiai időrendjének zűrzavarát illeti, azzal maguknak kell számot vetniük. Rendszeres és durva, évszázadban mérhető latin érdekű tévedéseik kétségessé teszik a kiadvány hitelét, mert nem állítható Itália (győzedelmes) latin birtokbavétele Kr. e. 265-ben, ha 193-ban foglalják el Bolognát és később még sok további Pó-völgyi helységet, Vagy nem tudnák, hogy az Arno még messze nem Itália határa?

Ugyanez a zűrzavarkeltés követhető nyomon manapság a nyakló nélkül és szolgai módon átvett, gyakorta hibásan lefordított indoeurópai eredetű ún. népszerű tudományos történelmi sorozatokban közöltek esetében is. Élenjáró e kritikátlan és szolgai átvételben a Magyar Könyvklub a Helikon és az Inkvizítor Kiadókkal egyetemben, ráadásul tárgyi és fordítási hibáktól hemzseg az a sok színes kiadvány amit könyvnek neveznek. Leginkább a gyerekek számára készített sorozatokról van szó, amelyek leplezetlen propagandaanyagoknak tekinthetőek, és a múlt századi ortodox indoeurópai szempontok szerint készültek. Sokan mégis elhiszik, mert látványos, színes ábrázolásaik, méretarányos rajzaik a hitelesség álruhájába öltöztetik a közreadott anyagot. Az összes ilyenben elolvasható az a bizonyos 753-as évszám Róma alapításáról. Egyúttal paradox módon még jó is ez, mert ezután a magyar olvasó, ha olyan könyvvel találkozik Róma történetéről, amelyben ez az évszám szerepel, biztosan tudhatja, hogy azt a könyvet - bármilyen színes - nem szabad komolyan vennie.

 
.

 

  

                          

       

      

           

         

 Öszesen: 657.cikk.    

   

 
.

                       

 

    

 ArdviSura Anahita          

             

                     

 

       

 

The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    ARIANA GRANDE TODAY - MAGYARORSZÁG EGYETLEN ARIANA GRANDÉVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA - TUDJ MEG RÓLA MINDENT    *****    KOSEMBLOG.GP//A MAGYAR "A SZULTÁNA" RAJONGÓI OLDAL//BY: KÖSEM// KOSEMBLOG.GP//MINDEN, AMI KÖSEM...    *****    Wonderful Stories - Te Vagy A Végzetem - Saját történetek - Wonderful Stories - Te Vagy A Végzetem - Saját történetek -    *****    JENNIFER LAWRENCE JENNIFER LAWRENCE JENNIFER LAWRENCE JENNIFER LAWRENCE JENNIFER LAWRENCE JENNIFER LAWRENCE JENNIFER